Pável István: Lala Főnök szólal

március 11th, 2013 Posted in Pável István | No Comments »

Születő törvény, meghótt az önkény!
Azzal szembesülhetsz, a patkóban a honatyák elvétve ülnek,
de addig nem sérül a frakció fegyelem,
amíg a tagok a jó gombot nyomják meg.
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
Itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a munkavállalónak szemernyi joga megmarad!

Atya gatya, elveszett haza elhaló szava!
A Tisztelt Házban baromi gáz van!
A Munka Törvénykönyvvel
az alkalmazottat lökték örökre gödörbe!
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a munkavállalónak szemernyi joga megmarad!

Ki bánja, ki szánja, az ország lángja
egyre inkább formáz a parázsra!
E hon elfogyó számú fia és lánya
napi tizenkét órán át szolgál ám önként, idegen tőkét.
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a “marslakónak” szemernyi reménye marad!

Fásult vezetéssel elvétve léptem a fékre,
nap mint nap reggel hétre az ország túlsó felére kellett érnem.
Szia diploma! Azt is megértem,
segédmunkásként küzdhettem serényen.
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a “marslakónak” szemernyi reménye marad!

Ki veszi észre, a gyenge mint hullik térdre?
Míg éhezve gondol a kenyérre
elemi erővel vágyik olyan bérre,
amiből telik majd megélhetése egynegyedére.
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a “marslakónak” szemernyi reménye marad!

Ó, ió, szió, tengermély-depresszió!
Századik önéletrajzom háeres kukában landol.
Elvadult arcom megtörten gyűrött,
az alkony hűvös, nehezen tűrök!
Ó jaj, csak Lala Főnök szólal:
itt az anyag, ne légy hanyag,
míg a “marslakónak” szemernyi reménye marad!

Share

Bősze Éva: Hová lettek a családi ereklyék

augusztus 2nd, 2012 Posted in Bősze Éva | No Comments »

Egy Kálnoky vers sugallatára született gond„ Hová lettek a családi ereklyék?”

Hová lettek a családi ereklyék?
Nekünk míg volt, édes menedék…
Egyetlen kép a modern szobában,
ráül az esti fény a félhomályban.
Oly feltűnő, nem is illik oda,
valahogy, látványa sivár, mostoha.
Szemernyit hátra lép a lét,
óvakodva jön a sok emlék…
Rezzen a fal is, por szitál,
valaki mellettem, mögöttem áll.
Nagyapám az. Hogyne tudnám!
Pedig nem érint, nem ér hozzám…
Láthatatlan, botja mégis koppan,
örök-papucsos lába csusszan…
Libben nagyanyám fakó szoknyája,
jaj, úgy emlékszem erre a nyárra!
Visszalép hozzám, ringat az idő,
bennem jelen s múlt kételye nő.
Hova tűntek azok a tárgyak,
amelyek nap, mint nap körbe jártak?
A tükör, hol nagyanyám nézte magát,
míg hosszan kefélte s fonta haját…
A pipa, melynek dohányillata
volt az otthon fején ékes korona.
Az a kis fiola, benne a rózsaaroma
maga, a szerelem édes dallama…
A hatalmas tűzhely, vízmelegítő,
a kék-fazék, a kávéra figyelő.
Hová a kút, forrás-kék vízével,
az azon nőttek csodás-jó ízével…
Azon a nyáron az egész család
körülülte az otthon asztalát.
Egy fiú és három lány.
Néztük őket a kapun át,
míg készült a kép az öröklétnek,
kegyelet-őrző szép emléknek.
S fakulnak tovább az idő telik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”
olatok

Share

Pável Colton István: A változás

április 17th, 2011 Posted in Pável István | No Comments »

A változás, ha erre jár,
az ajtónkon belép,
halk hangja sincs, ránk nem tekint,
nem kéri hogy: megérts!
Mert ő az úr, ez nem vitás,
az ember gyönge lény,
ha álmodik csak elbukik,
bölcsebb, ha nem remél.

refrén: Igen, ő az úr!
Nem zűr az úr, az úr a változás!
Meglásd, meglásd a lábadról ledönt,
ha jön, ledönt a változás, nem látomás.

Megjegyzés: Pável István versére  Székely-Nagy Gábor írt zenét, meghallgatható az ő előadásában :
LETÖLTÖM és MEGHALLGATOM

Share

Kováts Péter: Nem vágyom (Ars poetica)

január 28th, 2011 Posted in Kováts Péter | No Comments »

Nem vágyom bőrkötésben
Porosodni könyvtárak polcain
Nem vágyom kötelező lenni
Egy majdani érettségin.
Verseim hangulatok csak,
Lélekből áradó szép gondolatok
S megelégszem azzal, ha egy
Arcra könnyet, vagy mosolyt csalok.
Lehet. – Verseim nem is versek
Csak egymás után írt szavak
Irodalmárok elgörbült ajkán
Csupa nem-kívánt falat.
Gyönyörködhetsz bennük azért
Mint Szines mezei virágokon
Szép lehet ez is talán
nem csak a túlnemesített rokon.

Share