Valami más

február 18th, 2017 Posted in Czégény Nagy Erzsébet | No Comments »

Próbáltam hinni a szépet
tenyerembe fogni lepkéket,
csodálni rezgő csillagot,
megtalálni lelkem mélyén
megbújt, boldog pillanatot.

 

Megbújt, boldog pillanatot
kergettem önmagamban.
Hol rám szállt, hol félredobott
kajánul, s elhagyottan
meredtek a téli ágak.

 

Meredtek a téli ágak
hó-csipkézett palástjukban.
Hideg-szépség mart vágyat,
vére-csorgott faodúkban.
Szemeimre fagyöngy fagyott.

 

Szemeimre fagyöngy fagyott,
míg vártam a pillanatot,
azt az egyet, azt a szépet,
zöld-csillámos messzeséget,
melyben önmagamat látom.

 

Melyben önmagamat látom
tárja elém, – valóságom.
Abban élek, abban halok.
Ha rám rezdül erős karod,
talpam alatt sarjad a nyár.

 

Share

Várakozás

február 18th, 2017 Posted in Czégény Nagy Erzsébet | No Comments »

terített asztallal várlak

ünnep fényében, arcomat

kimondatlan szavak hálói

szövik mély árokká, s

hiába nézem Betlehem

jászlát, csak a te arcod

látom Anyám, újra

megszárad majd kalácsod,

elillan belőle narancsillat

s minden általad kedvelt

íz, melyet oly nagy gonddal

dagasztottam bele, mert tudom

úgy szereted, most ülök

a várakozás előtt s azt

képzelem, rám mosolyogsz,

szemedben összefutnak féltésed

gyöngyfüzérei, leperegnek arcodon,

melyet felfűzök közös életünk

elsorvadt fájára, melytől

új életre kel, s én ott

ringok két karodban.

 

2016-12-21

Share

Korlátok közt szabadon

március 1st, 2016 Posted in Ronkov Alex | No Comments »

Csak halkan mondanám NEKED!
“Bent”is nyílhatnak terek…
Rajtad múlik!
Találsz helyet, ha engeded,
Lelhetsz odabent végtelent…
Mert a képzelet marad!
Melynek szó nem parancsolhat,
Mit kéz meg nem állíthat,
Idő sem béklyózhat…
Nyit ajtót,kaput,határt,
Teremt társat,otthont,hazát,
S átléphet lélekhatárt…

Share

Sztancsik Éva Lambrozett: Templomcsendben

december 12th, 2015 Posted in Lambrozett Éva | No Comments »

Templom-csendnyi hangban
mennyi-mennyi dal van –
orgonasíp alszik…
horkol minden dallam.

Templom-csendnyi hangban
szavunk halhatatlan –
padok között járva…
Isten pusmog halkan.

Templom-csendnyi hangban
lelked nyughatatlan –
rideg téglák mögül….
sóhaj-szárnyad csattan.

(2015. október-november)

Share

Sztancsik Éva Lambrozett: Szellemszomj

december 12th, 2015 Posted in Lambrozett Éva | No Comments »

(Búzakék Szomjúság)

Mindig szomjúhoztam valamire.
Tudásra, gyerekre, szeretetre –
lassan úgy szólítanak: nénike, s
fejkendős nagyanyám jut eszembe.

…..

Amit felhalmoztam utam során…
kívülről nem látni, belső csodám –
így aztán Szürke vagyok, unalmas,
a Sorsom rejtett díjjal jutalmaz.

Mélyre ásta a Földben, valahol…
leljem meg, Ő ezzel nem vacakol –
s ha meghalok, mielőtt rálelek…
majd róla Isten velem elcseveg.

Tegyen hát boldoggá ez a tudat…
és nyugodtan várjam be az Urat –
Minek is itt lenn nekem jutalék?
Ha odafenn Minden Nap Búzakék.

…..

Mindig szomjúhoztam valamire.
Tudásra, gyerekre, szeretetre –
vénné vált lelkem összes kicsinye;
nincs semmim, miből bármi eredne.

(átdolgozás)

Share

Sztancsik Éva Lambrozett: Leheletkönnyed lélekkönnyek

december 12th, 2015 Posted in Lambrozett Éva | No Comments »

Pehelykönnyed lélekkönnyed
gyémántszárnya fénynek röpked. –
Szemzugodból megszállottan
kristálypermet számra toppan.

Lecseppenő csendes harmat
ajkam hamván hosszan hallgat. –
Szóra bírni nem megy nekem
… forráskútban vermem lelem.

Szétsimítom ujjbegyemmel,
csillámgyöngye heggel perzsel –
nyirkos kincsed rajtam őrzöm
… emlékszélben fáj kettőnkön.

(2015. október)

Share

Rózsa Iván: Nagybátyám mellett Ő is immár…

szeptember 29th, 2015 Posted in Rózsa Iván | No Comments »

 

 

Rózsa Iván: Nagybátyám mellett Ő is immár…

 

 

Fiad, menyed ápolt, ahogy tőlük telhetett:

De végül rajtad csak Isten segíthetett…

Megváltásként vártad tán a halált,

Évek óta már csak a tested vegetált.

Lelked meghódította a demencia;

Úgy halni, mint te: ez a demokrácia?

Jogunk van a jó élethez, a kegyes halálhoz:

Nekünk az élet még mily szenvedést hoz?

Mit tartogat még számunkra a Sors?

A végén a tudatunk ép lesz-e vagy torz?

Míg Te voltál, jó keresztmamám voltál:

S Téged is szolgál immár a mennybéli oltár…

 

 

Budakalász, 2015. szeptember 28.

 

 

 

Share

Rózsa Iván: Háttérhatalom

szeptember 29th, 2015 Posted in Rózsa Iván | No Comments »

 

 

Rózsa Iván: Háttérhatalom

 

 

Magáról azt hiszi, hogy Mindenható;

A mindenhol ható, de mégsem látható;

A háttérből irányító, de hivatalosan nem létező:

Ezért van a világban háború és annyi éhező…

 

 

Budakalász, 2015. szeptember 28.

 

 

Share

Rózsa Iván: Az emberi agy

szeptember 29th, 2015 Posted in Rózsa Iván | No Comments »

 

 

Rózsa Iván: Az emberi agy

 

 

Amikor rájöttél, hogy senki sem nélkülözhetetlen:

Rádöbbensz, hogy mégis nélkülözhetetlen vagy…

A világ emberekkel teli, mégis embertelen:

Miért forog mindig rafinéria körül az agy?

 

 

Budakalász, 2015. szeptember 24.

 

 

Share

Rózsa Iván: Miért hát?

szeptember 29th, 2015 Posted in Rózsa Iván | No Comments »

 

 

Rózsa Iván: Miért hát?

 

 

A szemedben még fel-felgyullad a fény,

A szerelem harminc év után sem remény.

Illan az élet, de nem múlik a boldogság:

Miért hát e sok veszekedés, annyi konokság?

 

 

Budakalász, 2015. szeptember 11.

 

 

Share