Virág Barna: Várlak

január 27th, 2015 Posted in 2015 - Szerelmes vers verseny, Virág Barna | No Comments »

Ma
Mint máskor is már
Csak a várakozás maradt
A tárgyakról az egyedüllét
Hömpölyög és fertőz
Hiányod a homályban mattat
Olyan az
Akár a takarítatlan napok ahol
Semmi sem találja a helyét
Mert csak érkezésed adja vissza
Otthoni ízét a tárgynak
Várlak és sürgetni
Mint egy szertartást képzeletben
Mögéd terelem az alkonyt
Növeli árnyékod s gólyalábra állít
Megnyújtja lépteidet – bizar óhaj
Hogy közeledsz már
Az óra monoton járása szigorúbb bizonyosság…

Először
Illatod érkezik
A kutyánkat kéri fel táncra
S ő boldogan kering
Farkát csóválva
Még úgy ötven lépés
Az ajtózár zörren
Fény van
Mosolyod ragyog szemeimben…

Share

Virág Barna: Nyilas hava

november 17th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Virág Barna | No Comments »

Itt állsz az ősz küszöbén tántorogva
Mint aki lemaradt indításkor
Elkésett kisemmizett lovag kinek
Talpa alól kilopták az utat
S megfutamodott a hűség
Szerelmed rablója
Koronád a sárba dobva
S taposva hitvány szerelemmel
Megkondultak a percek és surrannak sunyítva
S újra várva
Nem tudsz mit kezdeni a csenddel
Ujjaid közt visszafelé morzsolva az időt
Az árnyékát-követő késett indulásban…

Mint aki már a rajtról lemaradt
Sarkában lépni csak loholó eb-talpán
Hordani szét a világba
Fájdalmad rákszövetét
Fojtott visszhangját a késett indulásnak
Távolról követett szívdobogást
Röpke gondolataid után futni csak
Emlékek betűtlen palackjából töltve
Dadogó érintéseit a percnek
Taposómalmát az osztásnak szakításnak
Maradva megfutamodó szóró mozdulat
Kikosarazó legyintés
Hogy ajkadon vajúdnak a szavak
Egy nyitott könyv
Olvasatlan sorai a ragaszkodásnak…

Mint aki eldobott s el sem indult
Vissza vissza térő futam
Vérző seb-akkord és szelíd tagadás
Fájdalmatlan…

… Páratlanul páros pillanat
Indulva maradni hívó hang
Sérelmek-kongatta vészharang
Köpködni bosszú-nyállal
Pörölni a cserbenhagyott hit ravatalán
Hogy fájó szíveddel is a világ betegebb
És pillanatnyi röptén a pillangó
Őt csalta meg s önmagát
Ünnepnapi kintornás tévelygésein…

Két fohász között őrlődve
A kiköpött meghurcolt szerelemből
Mit adhatsz és mit vársz
S jaj mond
Mit kezdel az ősszel
Izgága szíved delén
Duzzadó erőd robajával
A megnyugvás peremén
Szoborrá dermedsz vagy elégsz?
Összekulcsolt kagylóhéj-kemény fohászba zárva
Zokogó aggodalmak közt virrasztva
Magányod magasztos kősebén…

Mint aki megtorpant indításkor
Vagy csak vissza nézett
Búcsúzni önmagától
Elárverezett hitével vállain
A szemerkélő évek zuhatagából
Viaskodni tépődve
A szerelem-szomjúság indulatos tűhegyén
Hol a ragaszkodás
Lombos ág lágy eső hívása
Az elkésett áldozatait ölelő világ szívén…

És lemaradtál mert magával
Soha nem hívott meg senki
Társnak – vagy csak úgy
Lépte visszhangjául
Pedig szívesen lennél
Csipkés lankánkon átsuhanó
Enyhe harang-hangban
A szív lüktetése
Riadalomról kezeskedő fölrázó harag
Aggályaid medréből
A vadász íját feszítő húrján
Minden titkot kimondó remegés
Döntögetni megkövesedett világod
Ha feltör belőled
Egy hang
Feszegetve a hallgatás rácsait…

Share

Virág Barna: Szemedben Irisz játszik

július 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Virág Barna | No Comments »

Szemedben tükörképét találja a nyári ég
S mélységétől elszédül aki ráhajol
Reménytelenül elveszett az
Akin a szemedet hagyod

Én is
Azért fuldoklom ma egyre jobban
Mert kékjéből magamnak lopni tudtam
De mélysége megfogott

S így vasraverve éget
Szerelmek izzó tüzével
Emészt szúr s csak akkor élek
Ha langyos tekinteteddel becézgetsz

Szemedben otthont találtak a csillagok
Melyeknek szűk az esti ég
A sújtó villám
A vulkánok tüze
Minden szemedben ég

Szemed mélyében kúsznak a felhők
A könnyek
A mérges zivatar
Fehér homlokod alatt
Mindig Irisz játszik
Ha szívedben öröm jókedv fakad.

Share

Virág Barna: Tégla

július 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Virág Barna | No Comments »

Itt vagyok
Egy maroknyi rög
Melyet kollerjárat zúzott porrá
Hogy még
Jobban összegyúrjanak
Más csodagépek s készítőim szorgalmát
Sajtolja belém egy prés
Dicsőségükre
Állom a terhet
Túlélek századokat
De még ha az
Égetőkemencék összes tüze is az enyém
Ki egykor házadat rakod majd belőlem
Otthon melegét
Ne csak tőlem reméld

Share

Virág Barna: Hűség

július 2nd, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Virág Barna | No Comments »

(unokáimnak)

A hűség nem csak puszta szó
Négy-lábon loholó ragaszkodás
Vagy óhajaidat leső szempár
A hűség
Talpad alatt a rög ekéd
Elültetett csemeték a hűség
Örök…

Örök
Akár a hang barázdája
Az agy kérgén rebegő
Gyermek-ajakkal vésett
Anyját-hívó első mukkanás
Tartozni
Oltalmat nyújtó szárnyai alá
Hogy ne kallódjon el
A bábeli nyelv-zsivajban….

Share

Virág Barna: Anyám

június 17th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Virág Barna | No Comments »

Még itt van de már útra készen
Mielőtt itt hagysz egyszer egészen
Éjszaka lopódzva váratlanul
Mint ahogy a falevél hull
Halkan fájón
S fajdálmáról a földnek gyón remeg
Akár az éppen ébredő kisgyerek
Ki aztán némán nézi távozásod
Előtte film-villám pereg s szakad
Azt a napot majd sikollyal tépi ketté
Egy vadmadár…

Naponta százezerszer dobban a szívem érted
S bár a júdás-pénzt
Nem az elárultak adják
Könyörögve rakom lábaid elé
Marasztaló tallérjait a ragaszkodásnak
Visszatartani támaszomul
Bukott harcaimra menhely-ölelésnek

Mindig távolodva
Az emlékek felcsillanó fényével
Haza-lopakodni ahol
A nagy hallgatásokból is összhang lobban
Kudarcaimra gyolcs
És mégis hűtlen felocsúdva
Inga járat
Hozzád tőled
Szívemből kitépve rakom eléd
Panaszos visszhangját bánataidnak
Féltve követve
A szorongások megkövesedett nyomát bennem
Vasárnapi búcsúzások aggodalom-csomagjaival
A vélt – nagy utak előtt
Melyek mindig hozzád hoznak vissza
Úgy hogy nem tudsz te elfutni
Ágbogas bajaiddal megfog az ablaküveg
Az országutat lesni
Ahol jött-ment lábnyomomat söprögeti a szél

És mégis…

Még látlak ujjaid közt kötőtűvel
A várakozás torkára mint kötöd a hurkot
S visszafogni karomat nyújtanám utánad
De már nem vagy sehol
Ha otthon nem talállak
És keresni is reménytelen
Út nyílik előttem mindig
Oda jutni ahol már jártál
Kegyetlen sors
Követni hűlt helyed…

Share

Virág Barna: Vízöntő

június 17th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Virág Barna | No Comments »

…És elmerülsz
Mint a halak szótlanul
A hallgatás mélyeibe
A rend tőrvényeit figyelni
S egymás szív-hápogását
Hogy ne fakuljunk el
A malomkő-nehéz áramlatok örvényeiben
Mit indulatos kos-szarvain
Lebegtet az önzés vagy
Máshol az arénák kegy-kedvének
Odavetett bika-konc
Szoborrá torpanását látod
Esélytelenségében az eszelősség ellen
Amit ikerként párosít
A kéj és a fájdalom mert
Nagy terpeszkedő rák a hatalom itt
És gyakran fertőz és süket
Trónjához az oroszlánnak
Nem jut el jaj-szó -emberi hang-
Hát most mond meg anyám
Themisz mérlegén mennyit nyom
” Ne szólj szám… ” hallgatásunk
S hogyan bírjuk
A kétely skorpió fullánkjait
És ne fulladjunk meg
A közöny sűrűjében
Lángszakállu bakok
Lázálmaitól űzötten…
…És én is
Maradjak vízöntő
A forrást kínálni
És seki se köpje ki
Szívemet…

Share