Tépő Donát: Entrópia

április 19th, 2011 Posted in 1. Szerzőink könyvei, Tépő Donát | No Comments »

Tépő Donát második kötete ezúttal a szerző prózai oldalát mutatja be egy tucatnyi novella és egy dráma formájában.

Szürrealista, elgondolkodtató, egyedi világszemlélet.

rendelhető: www.tepodonat.hu

Share

Tépő Donát: Selyemsikátor

április 19th, 2011 Posted in 1. Szerzőink könyvei, Tépő Donát | No Comments »

Tépő Donát a ’90-es évek elején hazánkba is betörő underground szubkultúrákon felnőtt MTV generáció fenegyereke, akit a zenei rétegműfajok mentoraként évekig csak Tribe-ként ismert a közönség.
Most visszatért gyökereihez, a nyers szóhoz, a verseléshez. Műveit bíráló internetes közönsége szerint minden verse felér egy vérátömlesztéssel. Akárhogy is tekintjük formabontó megfogalmazásait, eszelős rímpárjait és újszerű szóalkotásait, első kötetében közel száz vers erejéig invitál meg minket Selyemsikátorába, ahol épp egy nehézsúlyú rímbajnokság zajlik, és az olvasónak minden szó egy újabb arconcsapást jelenthet.

Share

Tépő Donát: Szúnyogtánc

március 1st, 2011 Posted in Tépő Donát | No Comments »

Hígderesen megpányvázott hajnalokon csípős

kucsmagomba-kedvességgel húzd elő a butykost,

Bátyja! – pálinkaszámba megy mindenesetre a foszlott

üdítős flakonból feslett késsel a pecába sulykot vető

etetőkosárka – rajta porgomolyag a vénába oltott

szúnyogerdő.

Hol van a nyár? – kérdik, s mondok olyat, hogy

míg az újhold eljő, olvad anyád  lédig légycsapóm

súlya alatt – vagy jól jön egy királypáfrány, míg

hazug pókfonalak felett szúrós felhőkben gyűlik

a bocskorcsippentyűs szárnyasok armadája

dunsztkötéses vérbarázdán.

Egy vaskos disznóöleléssel pimaszló nőstény

csápja nyomán áll a bál: bátyánk megpaskolt

tarkóján dicsőségpálma – sorsunk súlya előző

életeinken át zsandármerevséggel ragadt ránk,

s bitang volt fösvény bőrsubánk most vérszívók

vad románca.

Share

Tépő Donát:Reszketeg Rebellio

február 14th, 2011 Posted in Tépő Donát | No Comments »

Rajta, pudvás pionírok, olvadjon a grand major
véretekkel pirosított kőleves, meg almabor
legyen a bánat asztalán – talán az ficánkol,
hát vegyél cifra revansot a kurjongató királytól/
Felkunkorodott, köríves begyemen harag szipákol,
harsogó nikkelceremónia – nézem, hogy ki táncol,
aztán a bál közepére köpöm lucskos didergésem,
vételn, penészes dühöm taszítja át szíved a késen.

Vágok egy karéjt a lelkedből – sercenő alfahím fosztás,
csacsogó észporontyok szemén cudar randalírozás /
Irgalmam politúros, lubickol a lázadás,
pajkos angyalhadsereg kolompol, pedig a ráadás
csak most paskolja meg magát – feltúrt közönyszámadás,
viaszporrá mállott a Seherezádé Parkban már vagy száz lakás:
ömlik a kátrány –  szám kifoltozott, zsémbes szivárványt szürcsöl,
ahogy bicsaklós győzelmem tunya torzsája belülről felém prüszköl

Share