Szűcs Ilona: Óda a tavaszhoz

március 16th, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat, Szűcs Ilona | No Comments »

Víg dallamok
Lágy muzsikaszó
Csurran az eresz
És olvad a hó

Oly vidultan indul a reggel
Pajkosan hunyorog a nap
S játszik tavaszt keltegető,
Friss, hajnali szelekkel

Óh, hogy szeretem élvezni
Az arany napsugarat
Csillogó, zöld levelét a fának
Az élet bőkezűségét,
Amint csókot osztogat

Kiülni a természetbe
S nézni, hogy ébred a világ
Madarak csivognak, rügy
Pattan s a tavasz két kézzel
Szórja édes illatát

Versengve bújnak ki a földből
Első akar lenni mind
Nárcisz, jácint, kankalin
Sárga arcán bársonyos pír,
Ahogy a Nap cinkosan rákacsint

Hegyek, sziklák, vízesés zaját
Túlharsogva zeng az Óda
Nagy költőnk, örökéltű
József Attila lábnyomát
Őrzi a kavics nemzedékek óta

Versek, idézetek és dallamok
Partot nyaldosnak hűs habok
Tó mélyi iszapban csend feszül
Fák sűrű fátyolán
A nap ezüstje átragyog

Lillafüred kanyargós útjain
Száguldozik a tavasz
Szűzi fejét bontja hóvirág
Fagy asszony sírva tekereg
Langyos szellő űzi jég fiát

Kisvasút pöfékel, fújtat
Köhög a kaptatón
Hegyről le vidáman zakatol
Tavasz ízével telten, mint
Ifjú, boldog kiscsikó

Zápor suhog. Úgy esik,
Mint akinek sietni kell
Ágon esőcsepp hintázik
Fák duzzadt emlőiben
Forró nedv kereng

Nehéz párát gőzölög a tó
Csónak ring láncra kötve
Vidám kacajt álmodik,
Gyerekzsivajt, de a táj néma
Katlanában szunnyad az őskohó

Tél emésztőgödrébe hullik
Föld fagya, bánat, jég és hó
Ütemre dobban a szív
Mert élni szép, mert élni jó

Share

Szűcs Ilona: Kikelet vagy tél?

március 16th, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat, Szűcs Ilona | No Comments »

Előleg ez a márciusi
Napmeleg, bemutató,
Milyen lesz a nyár
Méhkaptár döng s zöld ruhát
Ölt a tél tarolta,
Ébredő határ.

Rüggyel ékesednek a fák
S tavaszköszöntésre
Öltenek rózsaszín ruhát
Felhő vidámkodik az égen
Nap csillan vakondok
Fekete bársonyán.

Csupa-csupa madárdal, víg
Ricsaj a világ, megérkezett
Fészkére az első gólyapár
De hallga csak, mit susog a szél!
Fenyőágak tüskés levelén
Dirreg-durrog, kikelet vagy tél?
Nagy dilemma tavasz elején.

Felhő hegyek tömörülnek
Hátukon ostor csattan
Ömlik az eső, ágyú dörög,
Háború dúl a magasban
Tócsa tócsa hátán, dagad a sár
Összebújik fészkén szerelmesen
Az első gólyapár.

Share

Szűcs Ilona: Szemed csillaga

január 21st, 2015 Posted in 2015 - Szerelmes vers verseny, Szűcs Ilona | No Comments »

Szemedbe csillag költözött
S ha tükrébe nézek,
Tűzvirággá robban a világ
S egy hófehér szirom
Lelkembe égett.

Share

Szűcs Ilona: Virágnász

január 21st, 2015 Posted in 2015 - Szerelmes vers verseny, Szűcs Ilona | No Comments »

Sárga virágú kikerics
Hívogatón bontogatta
Szirmát, ünneplőbe
Öltözött, mint egy
Szép leány.
Illegette magát,
Pipiskedett,
Vőlegényre várt.

Jött a méhecske
Döngicsélve, virág
Kelyhébe szállt.
Beteljesedett a nász.

Kelyhéből szívta a méh
Az édes életet.
Jaj, de hirtelen egy
Szárnycsapás
S a méhecske,
A csapodár,
Útra kelt.

Virágról virágra
Szállt, lopta a csókot
Az édes ajkakról
S elvette, amit
A nyár kínált.

Share

Szűcs Ilona: Szeretnék

január 21st, 2015 Posted in 2015 - Szerelmes vers verseny, Szűcs Ilona | No Comments »

Szeretnék ülni veled vízparton,
Kéz a kézben, nézni habok
Táncát, hallgatni hullámok
Csapódását lenn a mélyben
Szférák zenéjét s összeolvadni
E néma létben.

Szeretnék sétálni veled
Harmatcsepptől könnyes réten
Nézni bárányfelhők legelését
Kékellő, nyári égen, méhek
Boldog nászát virágok kelyhében
Érezni fűszál selymes csiklandását
Talpam szegletében.

Szeretnék szállni veled
Csicseregni, mint a madarak
Füledbe suttogni bohóságokat,
Semmitmondó, csacska szavakat
Röppenni veled örömre
S beleveszni a gyönyörbe.

Szeretnék lenni veled egy
Összefonódni a világmindenségben
Cserélni szívet, cserélni lelket
Érted adni mindent, életet,
Szerelmet. Szeretnék léted másik
Fele lenni s az úton, kéz a kézben
Veled végigmenni.

Share

Szűcs Ilona: Meztelenül

november 12th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Szűcs Ilona | No Comments »

Utam végéhez érve levetkezem
Földre dobálom, mit az élet
Rám aggatott.
S úgy állok a Teremtő előtt,
Ahogy születtem, meztelenül
És szabadon.

Share

Szűcs Ilona: Egyedüli reményem

november 12th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Szűcs Ilona | No Comments »

Egyedüli reményem
Ó Isten, csak te vagy
Fejemben zsong e szent ének,
Minden sora éget, visszatér
És zsong szüntelen
S ti népek odakint, ti
Elfelejtettétek?

Az Isten is elhagyott,
Elfelejtette, hogy vannak
Még magyarok. Vannak
Még messze, egy maroknyi
Kis csapat, jéghideg hómező
S néhány szétszórt barakk.

Körbezárt karám, ember
És magyar. Egyedüli reményem
Ó Isten, csak te vagy
Mint szú a fába, fejembe
Eszi magát a gondolat,
Ha elhagy a remény is,
Mond, akkor mi marad?

A toronyban őr vigyáz
S itt bent kemény deszka,
Üres falak és minden sivár,
Az agy tébolyult táncot jár.
Magányod foglya vagy,
S mint ketrecbe zárt állat,
Még a gondolat is rab,
Egyedüli reményem
Ó isten, csak te vagy.

Szememből jégcsap pereg,
Dárdaként üti át szívemet,
Vérem hideg permete hull
A hóra, pirosra festi a végtelent.
Puska dördül, szétpukkant
Buborék lesz a világ.
Félelem tartja össze, mi
Aszott testemből megmaradt,
Örökké a hó, a jég, a fagy.
Egyedüli reményem
Ó Isten, csak te vagy.

Lábam-lábam előtt lépdel,
Üszkös talpam alatt meghal az idő.
Szemem előtt lidérces álom,
Kis falum templomának
Tornyát látom. Apám ül
A padban, fejében zsong egy ének,
Minden sora szívébe égett.
Néma bánattól e szív megszakad
Egyedüli reményem
Ó Isten, csak te vagy.

Fáklyák égnek és messze sír
Az ég, mond Isten, hát nem
Volt még elég? Nincs holnap,
Csak ma és rettenet, az ég
Szürke, fejemre ülnek
A fellegek. Agyamban zsong
Egy ének, ha nem adhatsz
Holnapot, add nekem a mindenséget.
Legyen temetőm a végtelen,
Hol lelkem szabad, nincs
Szögesdrót, se jég, se fagy
Egyedüli reményem
Ó Isten, csak te vagy.

Share

Szűcs Ilona: Temessetek el

november 12th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Szűcs Ilona | No Comments »

Az idő, az idő felbőszült
Kereke őrült szélvészként
Robog, temessetek el,
Ha meghalok.

Temessetek el, szivárványszínű
Takaróm legyen az ég,
A párnám, mint galamb
Tolla, hófehér.

Temessetek el, kísérőm legyen
A tavasz, a nyár, az ősz,
A tél, napsugárból font
Koszorú a szemfödél.

Temessetek el, lepedőm puha
Fű, szellő ringatta lágy selyem,
Fejkendőm tarka
Virágkoszorú legyen.

Ruhám hajnalfényből
Szőjék az angyalok,
Temessetek el, ha meghalok.

Share

Szűcs Ilona: Születés

november 12th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Szűcs Ilona | No Comments »

Burokban megbúvó,
Halovány kis lény
Fuldokolva alámerül, majd
A felszínre tör.
Ezer szál szakad szerteszét
S kiveti magából
A haragos víztükör.

Valami elemi őserő,
Mely az anyaméh mélyéről
Bugyogva tör elő,
Taszítja és löki,
Menj bátran, menj!
Szemét lehunyva utazik
E vértől szennyes tengeren.
Körülveszik kemény izmok
És puha, lágy erek
S arra eszmél, megérkezett.
Lét és nemlét küszöbén áll,
Kapálózva bukik alá.

Anyja melléből szívja
Az életet a vörös fejű
Csecsszopó.
Elandalodik rajta,
Mint lágy hullámokon
Ringatózó hajó.

Aludj, pihenj, e világra
Kínok közt érkező.
Nem sejted még, ma bölcső az,
Mi holnap szemfedő.

Share

Szűcs Ilona: Életre ítélve

november 12th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Szűcs Ilona | No Comments »

Ébren álmodom. Fejem
Felett hószagú felhők gyűlnek,
Mégsem fázom. Forró testem
Lángol, orromon fújtatva
Szökik a levegő, s mint ló,
Ki maratoni futás után
Leheli a párát, prüszköl,
Dobog, földhöz csapkodja
Patkolt lábát, úgy
Csorgatom verítékem.

A vágtató szél önnön
Testem bűzös szagát hordozza
Körbe-körbe, s én fekszem
Az ágyon, lét és nemlét
Határán keringve. Ébren
Álmodom vagy álmomban élek?
Felébredni félek.

Csillag hunyorog bágyadt
Szemembe, tüzes üregből
Kandikáló üveggolyók
Néznek az égre, bámulnak
Meredten, némán is esdve,
Kérve, vagyok magam
S életre ítélve.

Share