„A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetők, de
visszhangjuk végtelen lehet.” (Teréz anya)
Kiszely Józsefné Gizikével ismeretségünk és barátságunk akkor kezdődött, amikor felolvasó délutánra hívtak az idősek siófoki otthonába. Nyugdíjas pedagógusként, férjével együtt élt az otthonban. Már ott, az első alkalommal olyan őszinte, meleg barátság alakult ki közöttünk, amilyen ritkán adódik az ember életében. Gizike kedves szeretete és figyelmessége ezután meghatározó lett számomra. Munkásságomat figyelemmel kísérte, és ápolta kapcsolatunkat akkor is, amikor engem a munkahelyi és családi kötelékek erősen gátoltak annak gyakorlásában. Hajnali napköszöntő című kötetemben megtalálható kedves írása, amely egyben vallomás is az irodalom, a költészet szeretetéről. A Névtelen dalnok kötetről, miután elolvasta a tervezetet, a következőket írta:
„Anna eddig megjelent versesköteteit ismerem, szeretem és sok barátomat ajándékoztam meg könyveivel. Korra tekintet nélkül megtaláljuk a kötetekben azokat a verseket, amelyek valamilyen módon megérintenek bennünket. Engem érzelmileg elragad, emlékeket ébreszt bennem, felidézi a múltat, az elmúlt fiatalságot, a szép és vidám éveket.
A most kiadott versek – ha az előző kötetekben megjelent versekhez viszonyítom őket-, mondanivalójukban többoldalúak. Az élet szinte minden területéről találunk rímbe szedett gondolatokat. Megtaláljuk a szerelmet, a társadalmi problémákat, a nagy ünnepeink méltatását, a fiatalság bonyolult, erőt próbáló küzdését, a Balaton szépségének lírai megfogalmazását.
Annának minden verse és írása, ami az élet szépségéről ad bizonyosságot, megerősít abban, hogy érdemes élni. Aki szép gondolatokba foglalt emlékeket felidéző szavakra, elmélyülésre, pihenésre vágyik, annak szeretettel ajánlom figyelmébe Szakáli Anna verseit.
Kiszely Józsefné Gizike”
