Szabó Erika: Szívtükör

szeptember 22nd, 2012 Posted in Szabó Erika | No Comments »

Hamvadó gyertyafény
viaszszínű éjszakában,
sóvárgó emberszív
földöntúli pusztaságban.

Lebbenő angyalszárny
ezüstfényű holdsugárban,
álmodó emlékkép
boldogtalan némaságban.

Csillogó harmatcsepp
ringatózó sóhajában,
hervadó rózsaszál
olthatatlan szomjúságban.

Hullámzó tengerkék
andalító dallamában,
könnyező emberszív
mérhetetlen magányban.

Share

Szabó Erika: Mindenhol

szeptember 22nd, 2012 Posted in Szabó Erika | No Comments »

Minden gondolatomban,
széttépett mozaikokban,
esendő tévedéseimben,
a szél fuvallatával
elsodort emlékeimben;
kínok dallamában,
holdfény sugarában,
tétova lépéseimben,
az úr angyalához
esdeklő kéréseimben;
eltemetett álmaimban,
elfojtott vágyaimban,
fuldokló lélegzetemben,
az ég fellegeiben
szárnyaló képzeletemben;
remény játékában,
kétely árnyékában,
lelkem sóhajában,
a test nyughatatlan
őrjöngő fájdalmában;
minden bánatomban,
virrasztó hajnalomban,
a könnyek fogságában,
a csend magányában,
ott hagytam kicsit a szívem…

Share

Szabó Erika: Felhők között

szeptember 22nd, 2012 Posted in Szabó Erika | No Comments »

Felhők között ébred a Nap,
ölében sóhajjá változik a remény,
ajkán szelíd könnyek imája
kúszik láthatatlan magasba,
térde a földet tapossa
s félénk mosollyal int felém.

Szétszórt álmot markol a kéz,
testében megfeszül minden parányi fény,
körül háborgó csend szövi át
gyáva, eltékozolt perceit,
szánva már szédült tetteit
s rideg homályban erőt kér.

Kóbor szellőt suhint az ég,
helyébe fényesség önti el az árnyat,
karján síró gyermek-kiáltás
rajzol újrafestett jövendőt,
szíve kitárja merengőn
a rég elfelejtett vágyat.

Share