S. Farkas Zsuzsanna: Kristálypalota

július 7th, 2011 Posted in 1. Szerzőink könyvei, S. Farkas Zsuzsanna | No Comments »

Nőkről – nemcsak rózsaszínben…

Ez is lehetne a kötetem alcíme, hiszen legtöbb novellám főszereplője a nő. Korunk asszonya, különböző szituációkban. Nem a rózsaszínű mesevilágból életre kelt, nem celeb, nem sikeres üzletasszony, hanem a mindennapok „szürke” eminenciása, háziasszony, anya, feleség. Az ő gondolatai, álmai és mellette mindennapi életének eseményei elevenednek meg könyvem első részének lapjain.

Házasság, család, szerelem, magány, romantika – talán ezekkel a szavakkal tudnám röviden összefoglalni a történetek lényegét.

A több fejezetből álló írások saját emlékeimből születtek.

A „Csókok és évek” ifjúságom éveit mutatja be, a „feledhetetlen” csókokra, szerelmekre építve.

A „Fejezetek a „Nagy Írónő” életéből” sorozat, önirónikus bemutatása a fejét írásra adó nőnek, családanyának, aki küzd az őt meg nem értő külvilággal, küzd az írás nehézségeivel. Átéli az alkotás minden kínját, örömét miközben éli „szürke” hétköznapjait.

A könyvben szereplő verseket igyekeztem novelláim gondolatvilágához igazítani.

*

A „Kristálypalota” nem cukormázas történetek, hanem meséim, emlékeim gyűjteménye. Nőkről szól, de nemcsak nőknek. Kiáltás a férfiak felé: minden nő – ha átvitt értelemben is – de kristálypalotában szeretne élni. Olyan kristálypalotában, amit egy férfi épít neki: szerelemből, figyelmességből, gondoskodásból, mosolyból.

Novellák – versek

A/5 – 117 oldal

Kiadó: Z-press

Szerkesztette és tördelte: Máté László

Lektorálta: Kovács Anikó

Borítóterv: Tornyai Tibor

Megvásárolható: http://bookline.hu

Share

S. Farkas Zsuzsanna: Levelek a múltból

július 7th, 2011 Posted in 1. Szerzőink könyvei, S. Farkas Zsuzsanna | No Comments »

A mai rohanó világban, amikor már nem divat az olvasás, egy olyan könyvet vehet kézhez az olvasó, ami megállásra készteti. Megállásra, gondolkodásra és olvasásra. Mondom ezt, azért mert aki belelapoz ebbe a könyvbe, az érzésem szerint végig is fogja olvasni.

A „Levelek a múltból” című kisregény cselekménye több szálon fut, látszólag egymástól függetlenül, csak a távoli családi kapcsolat fűzi egymáshoz a két főszereplő nőt. Mégis a végére az írónő úgy varrja el a szálakat, hogy az szinte fejbe kólintja a nyájas olvasót. A kisregény mesterien van megírva, és nem engedi a figyelmet lankadni egy pillanatra sem. Emellett megmutat egy olyan – ma már távolinak tűnő világot, melyről nagyanyáink, nagyapáink tudnának hitelesen mesélni.

A könyv második felében található novellák, az emberi lélek rejtelmeibe engednek bepillantást. Valamennyi prózai mű egy-egy gyöngyszem a maga nemében. Az „Üzenet a jelenből” minden novellája a mában játszódik, és egyfajta helyzetkép a XXI. század elejéről. A ma emberéről szól, a ma emberének, különböző jellemeket, élethelyzeteket, sorsokat mutatva be. A csetlő-botló kisember hétköznapi életét, küzdelmét.

Ezekhez a novellákhoz válogatott a szerző a verseiből, melyek mindegyike az előtte lévő írás hangulatához, mondanivalójához kapcsolódik.

…és ha novellák a gyöngyszemek, akkor a hozzájuk kapcsolódó versek az igazgyöngyök foglalata, melyben kiteljesedik az egyes írások mondanivalója.

Kalandra hívom a kedves olvasót! Olyan kalandra, amit nem fog megbánni, ha elolvassa ezt a könyvet. Az olvasás divatjamúlt kalandjára.

Máté László

Kisregény ~ Novellák, versek.

A/5 – 184 oldal

Szerkesztette, tördelte: Máté László
Előszó: Máté László, Lőrinczi L. Anna
Borító: Vértessy Géza grafikus
Hátsó borító: Ferenczy Zsolt fotója

Megvásárolható: http://bookline.hu


Share

S. Farkas Zsuzsanna: Szabad egy táncra?

május 4th, 2011 Posted in S. Farkas Zsuzsanna | No Comments »


Szabad egy táncra?
– hajolt fölé egy úr a félhomályban,
könnyedén tartva felé kecses kezét.
Dobbant a szív az új kalandra várva,
majd dobbant a láb a bálterem kövén.

Szoknya selyme susogott sejtelmes éjben,
karcsú derékon izzadt a férfikéz.
Sóvár vágy izzott fel a pár szemében,
s csak keringtek körbe a terem kövén…

Az évek repültek szüntelen tánccal,
táguló világban gyúlt ezernyi fény.
Néha sírva-vigadva, de ő csak járta,
kifulladásig ropta élte ösvényén.

Szabad lesz?
– kéri majd egy úr az utolsó táncra.
Fekete ruhában, rém-elegánsan
a halál nyújtja felé csontos kezét.
Halkul a zeneszó és szürkül a fény…

…újra suhanhat majd, kibontott szárnnyal.
Ó, nehogy azt hidd, hogy vége a táncnak!
Lelke már egy másik, boldogabb bálban
lejti örök táncát a Mennynek kövén…

2011.

Share