Szépirodalmi alkotások az Irodalmi Rádió szerzőitől

Gyurcsány közvetlen a férfi menopóza előtt csinálta Mákony Károlyt. Az angol Erzsébet királynő -tudja a franc, hogy már hány száz éves-, személyesen jött tisztába tenni az új uralkodót, a hatalmas -90 000 négyzetkilométeres-, magyar birodalom kóser királyát. A szűk család körtáncot járt, mert ez az ő mániájuk, amikor kerengenek és leng a pajeszuk. Aztán a MAZSIHISZ főrabbija körbemetélte a felkent királyt. A világmédia tolongott. Persze azonnal elfogták Orbán kormányát és kobra méreggel megmérgezték. Ez teljesen normális cselekedet volt, mert az útjukba álltak, csángó királyt akartak és kiszakadni a velejéig rohadt Európából és újra elkezdeni nyilazni, sámánkodni és Szlovákiát alaposan móresre tanítani, tervük volt az is, hogy legalább 60 000 szerbet lőnek Újvidéknél a Dunába. Nos ebből nem lett semmi. Elkezdtek a galíciai zsidók beszivárogni, először ezresével, aztán már meg sem lehetett számolni őket. Probléma volt, hogy az öt éves Mákony Károly király, még csak mekegett, egyesek szerint oroszul mekegett, mások szerint jiddisül, néhány egzaltált nyelvész szerint a nagy király eszkimóul gagyogott. Ez lett a sorsunk. A nyomor szeerncsére -hogy ne tévesszünk realitást-, keményen tartotta magát. A 459 éves Apró Antal királyi pecsétőr lett, -nem vették tekintetbe hogy démence-ban szenved-, aztán feltámadt Kun Béla az első kommunista rablófőnök, akit a Parkinason-kór gyalázott meg. Gyurcsány Ferenc nyugalomba vonult és szakdolgozatát eszegette, erre biztatta a Párt, és ő teljesítette is. Aztán valami primitív galiciai zsidó közösség megkaparintott egy magyar parasztlányt, átvágta a torkát és vérét a kenyerükbe sütötte. A felháborodott falusiakat elküldték a bús picsába, egy szefárd rendőrezredes megfenyegette a falut, hogy írmagjáig kiirtja. Erre az ügy meghalt. Szegény II. Károly még kilenc éves korában sem volt szobatiszta, de voltak gój rabszolgák, akik pucolták. A felügyeletével megbízott pszichológus sajnálattal közölte, hogy a nagy király autista. Másnap a pszichológust átvágott torokkal találták meg egy kültelki grundon. Az angol diplomácia kijárta, hogy Bratislava neve mellé vegyék fel Pozsony nevét is. A szlovákok erre vasutakat robbantottak, magyar sportolókat vertek félig halálra, de aztán az ügy elcsitult. 15 éves korára I. Mákony Károly különös, nagy, trópusi pókká vedlett. S ezért nem lehetett bemutatni a médiának. Rejtegetni kezdték. Senkivel nem érintkezhetett. Az agg Apró Antal és Első Dobrev Klára irányította az országot, ahol a nyugdíj már megszűnt. Gyurcsány bujkált, lelkére legyen mondva, nem vállalta fel ezt a káoszt. Apró Antal telefonon sürgős új tatárjárást követelt, de ebbe a nagyhatalmak nem nem egyeztek bele. Maradt a rohadt káosz, és hogy Gyurcsány Ferenc rászokott a cellulóz evésre, másra nem is gondolt. Egy május elsejei ünnepségen I. Mákony Károly egy luftballonnal elszállt a büdös picsába. Magyarország magára maradt, mint mindig akár egy erdei pinty.

Elhelyezkedett, uram? Nyújtsa ki kényelmesen a lábát. Nyissa ki a száját. Egy kis tükörrel fogok vizsgálódni, ez nem lesz fájdalmas. Jelezzen a kezével, ha fájdalmat érez. No, lássuk. Jó Úristen az ön összes foga pudvás, az elsők tördeltek és csonkák. Ez nem fájt önnek? Nem. Közölnöm kell, hogy egy vérmérgezés megelőzése miatt ki kell húznom az összes fogát. Beleegyezik? Rendben. Kérem a fájdalom csillapítókat. Öt szúrást fog érezni, utána az ajkai is elzsibbadnak. Így. Megy ez. Fogót kérek. Nem érez semmit? Nem. Akkor nekikezdek. Itt az első. Milyen büdös hátsó rágófog. Remélem operációra nem lesz szükség. Hányadik ez a fog kisasszony? Azt mondja, hogy a 22. Jól számolta? Folytatom. Na! Immár nincs foga, nincs rossz foga a szájában. Lekezeljük a vérzést, ez egy fél óra, utána svéd műfogsort fog kapni. Tudja, a skandináv orvosi segéd eszközök párjukat ritkítják. Legyen nyugodt. Lám, már nincs is vérzés. Balzsamot alkalmazok, aztán behelyezzük a műfogsort, ami ki-be vehető és könnyen pucolható. Elég erősnek érzi magát, hogy távozzon, vagy hívjunk mentőt? Semmi akadálya. Ha akarja egy asszisztensnő elkíséri. Akkor megegyeztünk. Egy hét múlva jöjjön kontrollra és gyakran fertőtlenítse a száját. Viszont látásra, uram, eredményes gyógyulást! Minden jót!

Nem volt még ilyen év. Szürke, mintha a felhők felhalmozódtak volna és mozdulatlanná lettek. Csak emlék, vagy hipotézis a Napkorong. A tél tavaly novemberben kezdődött, s még mos is tart, pedig írjuk a májust. Mi ez? Büntetés? Kit büntetnek? S miért? Lehet én vagyok a Föld egyetlen lakója, s maga bűnös, akiknek már kezdete baljósnak ígérkezett? Ezért e roppant tél? Látni itt-ott embert, amiket a biológia már pár millió éve nagy sorozatban gyárt. Rájöttem, hogy valami óriást keresek -ezt elpanaszoltam az elemgyógyintézetben is-, hogy mint végzetünk okát, megpróbáljam megsemmisíteni. Lehet az óriás annyira nagy, már láthatatlan, érzékelhetetlen és ez jelenség veszélyesen rejti őt. Ő az, aki ítél és büntet. Ki, hogy van, én bűnösnek érzem magam, mert a lehetetlen RENDSZER megakadályozza a szeretetet, a szeretet létét és gyakorlatát, majd reflexekbe zár.

Isten egy jegelt vödörben ült. Ez volt utolsó kivánsága. Már készítették a bitót. A hóhérok ünnepi gúlába álltak. Egy cigányzenekar is játszott. Isten vacogott, de mosolyogva, azt hitte a szerencsétlen, hogy hatalma örök és teljes. Akkor a bíró -egy Goya figura-, intett, hogy kezdődhet a kivégés. A vödört felborították mire Isten összefüggéstelenül ordibálni kezdet, de senki nem figyelt rá. Matróz kötéssel helyezték torkára a zsinórt. A bíró hozzá lépett és azt mondta: “Mindez azért van mert megöltél egyetlen gyermeket.” Aztán a hóhérok megragadták felhúzták a bitóra, ráakasztották a kampóra és kirúgták alóla a sámlit. Ott himbállódzott a Teremtő. Aztán kék lett és felállt a fasza.

Az emberek nem tudtak kezdeni önmagukkal semmit. Például katicabogarakat tapostak agyon. Vagy felmásztak egy fára és boldogan leestek. Az igazság az volt, hogy mindenki Istent várta, mert Jaffa-ból jött egy képekkel illusztrált tévé üzenet, hogy angyal érkezett, aki bejelentette az Úr jövetelét. Mindenki abban reménykedett, hogy a Teremtő rendezi a halál és az örökéket problémáját és vagonokkal hoz fájdalomcsillapítókat. Isten Budapesten szállt le és a Grasham-be szállásolták el. A főváros megtelt milliónyi újságíróval és tévéssel. Reggel Isten elment a szoborparkba és megkoszorúzta Kádár János szobrát, aztán a Mátyás templomnál rendelkezett a fokozott molyirtásról. Végül átúszta a Dunát, felszállt a 2-es villamosra, aztán a 23-as buszra, hogy a Vizisport utcában meglátogassa Köblös Miklóst, akinek fél lábát amputálták. Isten mellé ült és próbálkozott egy krémmel, aminek semmi hatása nem volt. Megölelgette a Labrador busa fejét, aztán rövid ideig a tévét nézte, amiben Gyurcsány akár egy metélt déli papagáj igyekezett visszamászni a politikai életbe. Isten amikor belenézett Köblös Miklós arcába: sírt. Aztán sietve elment. (Raffael Gonzalez atya szerint Isten Budapesten lett öngyilkos.)

Evvel a témával nem lehetett nyilvánosan foglalkozni. A Szanhedrin kiadta parancsba, hogy volt, tehát volt és kuss. Libegő nemzedékek vallották, mint távoli, meghaladt katasztrófát. Aztán Emánuel Gross, a geológia doktora előmerészkedett egy elmélettel, miszerint: az Özönvíz oka korántsem Isten -Barba papa-, hanem hogy földgolyónk csatorna hálózata tört össze egy kisbolygó közeli elhaladása miatt. A csövek eltörtek, a források felfakadtak, az óceánok megduzzadtak, a folyók kontinenseket árasztottak el. Rengeteg volt a halott, de Isten hallani sem akart róla, mert épp lepkegyűjteményét rendezgette és morogva megállapította, hogy a rosszak -mert alacsonyabb rendűek és ügyetlenek-, ők vesztek oda, s a papi réteg mindenütt megmenekült. Aztán a Teremtő morzézott, hogy nem fújják fel sehol sem az ügyet (azt szégyellte bevallani, hogy bolygója szart sem ér, állandó katasztrófák színtere, s most az özönvíz ezt igazolta) Jaldabahót végig repülte a Folyóköz zikkuratjait és minden papot felhívott, hogy az ügyet el kel tusolni, mert Isten érdeke ez. Én mint egy halember kitocsogtam a partra az elsodort városban és zabálni kezdtem az épen maradt piros répákat. Aztán valalahogy helyre állt minden: a tenger holtak testének ezreit sodorta az Indus torkolata felé. És felsütött a Nap.

Ekkor még semmi sem dőlt el, ami a teremtést illeti. Isten -Barba papa-, egy liánon csüngött és hangyákat próbált nyelvével leszedni a fáról. Mellette kapaszkodott az ének tanárnője, aki a hangvillát baszogatta, haszontalanul. Isten kasmíri gyurmát szedett elő a zsebéből, s elkezdte gyúrni, kiélni szobrász tehetségét. Alaktalan valamik jöttek létre, mire az egyikre ráordított, hogy: “EZ AZ EMBER!” Az énektanárnő lezuhant a mélybe, de az ágak felfogták és csak összekarmolódott. Isten a homlokából előnyúló szervből lelket lehelt a kasmíri agyagbábuba, aki azonnal életre kelt és pislogva nézte teremtőjét. “Most nagyobb leszel, nem törpét akarok teremteni, hanem kolosszot!” A bábú dagadni, nőni kezdett és erő költözött belé. Isten folytatta:” Te vagy 0.-ik ember. Egy nőstény angyalt adok melléd, akivel létrehozzátok Ádámot az első embert és első prófétát. Ezután befejeződik feladatotok, angyalok máglyára kerültök, aztán sorsotok lesz a leírhatatlan és értelem nélküli magány. Bölcsek leszel, s feladatnak adom neked, hogy te forgasd a világ egész tengelyét. És most keresd meg azt feszes mellű, termékeny angyalt, akit kiszemeltem neked. Többé nem látjuk egymást, töltsd be feladatodat!”

Akik a titkokat ismerték arany kalitkákat csináltak, amit letakartak ezüstös brokáttal. Aztán a Boráros téren egybe gyűltek, villamosra szálltak és vitték is kincseiket, fel a hegyek felé, ahol mészbarlangok vannak. Senki sem tudta, hogy kik ők és mit mentenek? Csendesek és szelídek voltak. Aztán buszra szálltak amely Pilis és a Vértes szikláihoz vitték őket. Itt fáklyákkal kerestek menedéket kincseiknek. Hamar találtak barlang szövevényeket. Eddig minden nyomtalanul történt, de most egy ketrecből kiesett egy színarany delfin. Rögtön visszagyömöszölték és a barlang legbelsejében rejtették el. Aztán pihenőre tértek, akár a holtak,agyukban felrémlett miféle szerzeteket alkotnak majd, s hogyan menekülhetnek meg Jadalbahót szüntelen, ostromló le-lecsapásai elől…

Egy csempe asztalon voltam. A nővérke -műhibából-, vékony szikéjével átvágta a torkomat (lehet persze, hogy szadista démon volt, bár púderezte magát). Köd borult az agyamra, de minden funkcióm működött. Még a faszom is felállt, bár ere azt mondják, hogy a halál jele. Aztán otthagytak a kórlapommal együtt. Nem tudom mennyi idő telt el, de éreztem, hogy szárnyaim nőnek és kirepülök a János-kórházból. Kerengtem, mint egy keselyű.Galambot fogtam és azt téptem szét. Aztán egy kóser madárkereskedőbe üköztem, aki jelentős összeget ajánlott fel, ha cirkuszához szerződöm. Éveket jártam vele Perut,Kongót, ahol nagy sikert szereztünk. Végül e tulajdonos parancséra Megiddo mezején gyűltünk össze, ahol minden percben várható volt a Rossz és a Jó utolsó összecsapása. Azt nem tudtam, mi lett volna a feladatom?

A Luftballon Párt (LP) vezetője a kamerák előtt kijelentette, hogy Magyarország már csak utánozza, hogy él, lényegileg megsemmisült. Egyetlen megoldás maradt, luftballonnal elszállni Sztálin anyjának nemi szervébe: ami ma Ausztrália. Mit kell ehhez tenni? Megszerezni a kellő lufit, ami a Csendes-óceánhoz visz, bepakolni az elemózsiát, és annak rendje és módja szerint vízumot kérni ettől a hatalmas és biztonságos országtól, ahol szorgos és eredményes munka folyik, a nép gazdag és szabad. Persze vannak a fehér cápák, de ezek közel sem olyan veszélyesek, mint a Fehér Ház ovális termének lakói, immár két évszázada. Mi eljutnánk Ausztráliába, a románok, a szlovákok és a szerbek pedig seggbe kúrhatnák egymást, maffiáik új élettérhez jutnának, végre megehetnék Magyarországot és minden szó szláv lehetne!