Sarlós Erzsébet: Könyvem lennél

december 1st, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Sarlós Erzsébet | No Comments »

Ha könyvem lennél, nem olvasnálak
vonaton, buszon, pályaudvaron,
bár táskám mélyén ott lapulnál,
hogy súlyodat érezzem vállamon.
Mert tudom, nem lennél könnyű, ponyva,
olyan, miből tizenkettő egy tucat,
karosszékemben, megfürödve, tisztán
nézegetném a lapokat,
melyeket rejt a régi bőrkötés,
az itt-ott kopott belső fedlapok,
lassan-értőn olvasnálak…
hisz tudom, semmit ki nem hagyhatok.
Szomjasan innám minden sorod,
és azt is, mi a sorok között lapul,
kacagnék, sírnék, ámulatba esnék,
vagy elgondolkoznék szótlanul.
A nagyon szépeket megjelölném,
a lapjaid csücskét kicsit behajtva,
(csak óvatosan, nehogy fájjon)
vissza-vissza térnék arra a lapra.
Végedre soha el nem érnék
hisz rájönnék hamar, (pedig titok)
végtelen regény … a MI történetünk
amit Belőled olvasok.

Share

Sarlós Erzsébet: Röpkék nyár és tél között

december 1st, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Sarlós Erzsébet | No Comments »

A hársfa döntött, vetkőzni kezd,
megveti levélágyát maga,
a téli széllel készül frigyre lépni,
különös lesz a nászéjszaka.

A sünök több napja méricskélnek,
mi az a távolság, mely éppen annyi,
ha összebújnak, egymást nem szúrják,
de pont nem fognak még megfagyni.

A nénike gesztenyét árul,
úgy mint régen, az utca sarkán,
aki vásárol sóbálvány lesz,
mert a néni egy vén boszorkány!

A rózsabokrok még igyekeznek,
bár a varjú, azt mondja: “kár”,
a bimbó már nem nyílik ki,
a szirmok közt meghalt a nyár.

Az öreg ember a padon,
újságot olvas és kicsit vacog,
ezért a betűk táncot járnak,
s ugrándoznak a sorok.

A kavics nem csinál semmit, csak van,
a léte nyugalom, semmi harc,
neki az évszakok oly mindegyek,
hisz lélek nélküli sima kvarc.

…és az ősz? Nos, eddig hasztalan
kereste magát télben, tavaszban, nyárban,
most végre boldogan kiált fel,
Megvagyok! Magamban magam megtaláltam.

Share

Sarlós Erzsébet: Egyetlen

december 1st, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Sarlós Erzsébet | No Comments »

Hogy tudod leírni az egyet,
s hogyan az egészen közelt?
Vagy nem bolygatod, a titkot
mely beburkolt, s ölelt
ott a mélyen, hová fény nem ér,
nem hallatszik zene?
Egyáltalán, Te ott létezel,
vagy már nem tudod Te se?
Dehogynem! Tudod. Sőt! Vágyod, akarod,
minden pillanatban képzeled,
s nem érdekel semennyire,
mit gondolnak az emberek.
Nem Te voltál ki kereste.
Ő egyszer csak Rád akadt.
Viszed magaddal ,mégsem terhed Ő
nem kötelesség, nem feladat.
Erőlködve, józanésszel
előidézni nem tudod,
itt a kényszer mit sem ér,
magától jött, s csak vállalod.
Nem félsz, nem kérsz, és nem döntesz,
fölötted áll, s a mélyedben bent,
nincsen szokás, nincsen bíró,
nincsen érdek. A végtelent
kaptad. Vigyázz, mert egyszeri
ne is próbáld megfejteni,
mert ott dől el, hol nincs tér, idő…
szabadon szárnyal. Nem meglepő,
hogy oda, ahova csak akar.
Nincs hazugság, nincs csavar,
nincs színjáték, nincs enyém-tied,
minden feltétel nélkül elhiszed,
azt mi feldúlja rendjét a világnak,
azt mi túl van a földi életen,
az egyetlen egyszer eljövőt,
tán úgy hívják, igaz szerelem.

Share

Sarlós Erzsébet: Te csak mész…

január 13th, 2013 Posted in Sarlós Erzsébet | No Comments »

Mész egyre mész, hajtanak az álmok,
szemedben különös, égi fény ragyog.
Minden nap százszor legyőzöd magányod,
minden nap hiszed, egyszer megkapod.

Mész, csak mész, ha nappal van, ha éjjel,
ha esik, ha tűz, ha fagyos köd szitál,
ha úgy érzed, a fájdalom tép széjjel,
ha izmod lázban ég, ha tüdőd zihál.

Mész tovább, de tétovázol néha,
és mérlegelsz is, „megéri ez nekem?”
Majd döntesz, maradsz inkább néma,
nem kérdezel effélét magadban sem.

Mész, akkor is, ha kudarcok kísérnek…
más nem hisz benned, csak edződ és magad,
ha nem szól épp győzedelmi ének,
ha vert testedre izzadt mez tapad.

Akkor is mész, hogy ott legyél a Rajtnál!
Torkodban egy több – mint – szív dobog,
Itt van, miért éltél, majdnem haltál,
s majd’ mindenről le kellett mondanod.

Vége. Többé már nem vagy egyedül.
A magasban állsz, a szíveden kezed,
Himnuszod szól, pár könnycsepp legördül,
Egy ország ejt érted örömkönnyeket!

Share

Sarlós Erzsébet: Lesz-e időm?

április 14th, 2012 Posted in Sarlós Erzsébet | No Comments »

Lesz-e időm mezítláb járni
a harmatos fűben hajnal előtt,
lesz-e időm lopva követni
mindenüvé egy szitakötőt?

Lesz-e időm faárnyékában
rajzolni szép, színes képeket,
lesz-e időm hanyatt feküdni,
s nézni csak úgy…a kék eget?

Lesz-e időm pengetni újra
kopott gitárom húrjait,
lesz-e időm papírra vetni
életem színes kalandjait?

Lesz-e időm elevezni
egy kis szigetre a vén Dunán,
lesz-e időm olvasgatni
egy esős vasárnap délután?

Lesz-e időm szeretni Téged
úgy, hogy azt soha el ne feledd?
Lesz-e időm megköszönni
akinek, amit csak meg lehet?

Igen, lesz egyszer, ha mindennek vége,
ha kondul a harang, s ellibbenek,
lesz időm akkor, a végtelenségig
akár a tenger! …de már minek?

Share

Sarlós Erzsébet: Késői érkezés

április 3rd, 2012 Posted in Sarlós Erzsébet | No Comments »

Fekszem.
Köröttem
béke s nyugalom.
A tavalyi avaron
neszel egy bogár,
a légben kék lepke szálldogál…
Szellő rebben,
halkan moccan egy levél,
majd a felhők felé útra kél.

Közeledsz évezredek óta.
Kezedben rózsa.
Most megállsz tétován,
és hozzám hajolsz, mint hajdanán.
Te sírsz! Egészen halkan…

Talán baj van?

Remegve szól egy hegedű,
s belőlem nő a fű…

Share

Sarlós Erzsébet: Illúzió

április 3rd, 2012 Posted in Sarlós Erzsébet | No Comments »

Belebandzsítottam az éjszakába.
Oda, ahol százezer csillag ragyog.
…és akkor éppen kétszer annyit láttam.
Pillanatig hittem, teremtő vagyok.

Share