Szépirodalmi alkotások az Irodalmi Rádió szerzőitől

Rózsa Iván: Ilyenek már csak az emberek

Egykor az értelmiség viszonylag egységes volt;

Tudtuk, mit kell tagadni.

Már legalábbis azok lelkében nyugalom honolt;

Akik nem akartak betagozódni.

Aki igazán értelmiségi, sohasem adja fel a függetlenségét;

Tudja, mivel járna ez.

Aki feladja, nem éli át igazán értelmiségi létét;

Nem tudja, diplomája mire kötelez.

Nagy különbség van értelmezésemben entellektüel és értelmiségi között;

Tízből nyolc „értelmiségi” csupán entellektüel.

Csupán karriervágyból tanult, sorsa entellektüel társaihoz kötött;

Csupán magára és hűbérurára ügyel.

Elszállt egy hamis rendszer, és elszállt az értelmiségi egység;

Nehezen tudjuk immár eldönteni, mit kellene igenelni.

Lejáratták az entellektüelek az új rendszert is, könnyű szívvel tették;

Mindig pontosan tudják, mit kell cselekedni.

Akik független értelmiségiek voltak, sokan kényszerből „választottak”;

Sajnos, az új világ ezt követelte meg.

A sok szekértábor közül az egyikbe besoroltak;

Mindent tagadni, egy idő után már nem éri meg.

Partizánok módjára lecsapnak vélt ellenségükre a sötét erdőből;

Kell ehhez manapság bátorság?

Egykori értelmiségi társukra lőnek, aki nem tudja, a támadás ugyan kitől?

Kimaradni a buliból botorság.

Lövészárokba ássa szinte mindenki magát, és találomra kilő;

Valakit majd csak eltalál.

Aki nem fedezi magát minden és mindenki elől, a sorból kidől;

Sorsa sérülés vagy idő előtti halál.

A sok rossz lehetőség közül a legkisebb rosszat választjuk félve;

Ez már csak a helyzet.

Ki lesz az áldozat, akit keresztre feszíttethetünk végre?

Ilyenek már csak az emberek.

1995. augusztus 28.

Rózsa Iván: A lényeg nem változott

Ír sört, olasz bort, francia pezsgőt is ihatsz most már, de a lényeg nem változott.

Hisz van, aki mindennap kövidinkát vedel, sorsa elátkozott.

Kínai, arab, indiai étteremben is ehetsz most már, de a lényeg nem változott.

Hisz van, akinél havonta kerül csak hús otthon az asztalra, sorsa elátkozott.

Kiwit, banánt, narancsot most már mindig lehet kapni, de a lényeg nem változott.

Hisz van, akinek nem telik gyümölcsre, sorsa elátkozott.

Divatosabb cuccokat hordunk most már, de a lényeg nem változott.

Hisz van, aki turkálókból öltözik, sorsa elátkozott.

Járhatunk most már szabadon Nyugatra, de a lényeg nem változott.

Hisz van, akinek nincsen pénze utazni, sorsa elátkozott.

Színes tévénk, videónk, parabola antennánk is van most már, de a lényeg nem változott.

Hisz van, akinél rég kikapcsolták a villanyt, sorsa elátkozott.

Jobb kocsi van most már a fenekünk alatt, de a lényeg nem változott.

Hisz van, akinek most sincs autója, sorsa elátkozott.

Operabálba, vállalkozói estélyre is meghívhatnak most már, de a lényeg nem változott.

Hisz van, aki moziba sem jut el, sorsa elátkozott.

Rolex órában, Cartier ékszerben is parádézhatsz most már, de a lényeg nem változott.

Hisz van, akinek legfeljebb egy gyűrűje van, sorsa elátkozott.

Nercbundából, rókaszőrméből sincs hiány most már, de a lényeg nem változott.

Hisz van, akit mindig nyúznak, sorsa elátkozott.

1995. augusztus 15.

Rózsa Iván: Az idő krónikása

Az idő krónikása mindig kiírja magából, ami benne van.

Leírja, amit maga körül lát, pedig a világból néha elege van.

Elege is lehet, hisz olykor úgy tűnik, a világ megőrült.

Bizony rég volt, amikor még ember embernek örült.

Mikor volt ez? Talán a Paradicsomban.

Ahogy onnan kikerültünk, önzők lettünk nyomban.

A paradicsomi idők krónikása nem tudott sok mindenről írni.

Nem volt bűn, így nem forogtak még a történelem kerekei.

Annyit jegyezhetett csak le, hogy emberek és állatok testvérek voltak.

Nem öldösték egymást, és egymás mellett napoztak.

Ki tudja, meddig tartott ez az állapot?

Talán még idő sem volt, az élet egy helyben toporgott.

Annál mozgalmasabb manapság, néha sajnos.

A háború tüze most is a közelünkben nyaldos.

Megállhatna az idő, és akkor nem kellene krónikás.

E helyett azonban a történelem sírásója sok ezer sírt ás.

Van munkája hát krónikásnak, sírásónak bőven.

Így marad ez, míg a bűn játszik fő szerepet életünkben.

Ha vége szakad bűnnek, talán vége lesz időnek.

Elmúlással nem büntetnek bennünket többé égi és földi istenek.

1995. augusztus 2.

Rózsa Iván: Bardo

Halálból születésbe,

Köztes létből köztes létbe,

Közelségbe és messzeségbe:

Öröklétbe és feledésbe.

2010. szeptember 14.

Rózsa Iván: Mandala-ország

Homokmandalának tekintenek egy országot,

Elpusztítottak kolostorokat, embert, jószágot,

Egy ősi kultúra tán a múlt homályába vész:

Quo vadis, mundus? Tibet, hová mész?

2010. szeptember 14.

Rózsa Iván: Mulandóság és örökkévalóság

Múló világ múlttá mállik,

Forma és üresség eggyé válik,

Az ok okozata lesz az okozat oka:

Egy pillanat telt el az őskezdet óta…

2010. szeptember 14.

Rózsa Iván: Édesanyámnak

Bátor voltál. Negyven évhez közelebb

Szülni, nem akármilyen cselekedet.

De méhed gyümölcse hamar a halálnak ígérkezett.

Ki tudja miért? Isten így rendelkezett.

Velem is majdnem ott maradtál,

És mégis újra próbálkoztál.

És másodszor beállt a klinikai halál.

Az ember ilyenkor belekapaszkodik abba, amit ott talál.

Egy hétig élt csak a testvérem;

Élete így is teljes volt; legalábbis azt remélem.

Messziről jöttél vissza, ki tudja mit láttál;

Nem tudhatja senki, talán te sem, ott mit tapasztaltál.

De amit én tudok, és ebben biztos vagyok.

Tisztellek erődért; és azért, hogy volt merszed megpróbálnod.

Velünk kellett maradnod, másképp nem lehetett.

Isten életet adott, elvett és újrateremtett.

1995. május 16.

Rózsa Iván: Ringató

Elringatlak hazug világ, tente-tente…

Csak a Jó maradjon meg tebenned!

Álmodunk, s egy új világra ébredünk:

A régiben hagyjuk minden félelmünk.

2008. október 13.

Rózsa Iván: Testvéreim vagytok!

Abo-ausztrálok, testvéreim vagytok!

Maorik, busmanok, testvéreim vagytok!

Tibetiek, kikujuk, testvéreim vagytok!

Indiánok, bantuk, testvéreim vagytok!

Hinduk, sumérok, szkíták, etruszkok,

Egyiptomiak, hunok, kínaiak, mongolok,

Feketék, fehérek, sárgák, foltosok,

Rézbőrűek, épelméjűek és bolondok,

Minden ős-kultúrkörből jöttek, szabadok,

Ahonnan jöttetek, magyarok, testvéreim vagytok!

Budakalász, 2007. november 18.

Rózsa Iván: A második felvonás

Napfelkelte, napnyugta, nap-ragyogás.

Nap-apának, nap-fia, nap-látomás?

Hold-anyának, hold-lánya, fél-élet-társ.

Föld-anyának, tűz-fia, ős-lázítás?

Föld-anyának, víz-lánya, lét-vízmosás.

Levegő ad életet, lét-ok-nyomozás.

Ég-fiának, ég-testvére, ős-szárnyalás.

Szűkül az élettér, földi lét-pusztítás.

A selejt van fent, világ-cél-hanyatlás.

Pusztuló bolygón bolyongó, kiút-kereső rohanás.

Vasút mellett lakunk, nappali-estéli zakatolás.

Agy-lüktetés, szabadságvágy, gondolat-társítás.

Népeket egymás ellen uszítóktól élet-megvonás.

A halál után kezdődik a második felvonás…

2007. május 9-10.