Serdül-perdül rút  arcán
Örök derü, vigalom
Lelke örömhullámain
Ringatózni nyugalom.

Szülte őt a fájdalom, hogy
Örömtüzet élesszen,
Önmagában bú és öröm
Ellentétet érezzen.

Fájt a bánat a lelkében
Mégis, mindig nevetett.
Szenvedett az emberekért
Nevetett és szeretett.

Mit tekinti őt a néző!
Követeli víg dalát,
Ha megszakad, majd lesz másik
 - gondolattal – kacaját.

 Áll a műsor, heje-huja…
Soha vígabb gyereket!
„Hogy muzsikál, csetlik-botlik,
Hogy veti a kereket!”

 Még otthon is azt beszéli
Fiatal az öregnek:
„Ugye ilyet sose látott,
amióta öreg lett!”

A víg műsor végére ért,
A tömeg már szenderül,
Csak a bohóc…
Csak a bohóc az, ki magába merül…

Ha bús haza ostorcsapása sújt,
Ha ver, gyötör, csigáz fáradót…
Ha rút élet tép fázva álmodót…
Ha nincs szó, szív, kéz, mely védene,
De van száz-ezer fájdalom…
S számodra sincsen oltalom…
Földed jaj! Gyűlölni nem tudod…
Sorsodért vádolni nem fogod.
Keserű lét se öli himnuszod
S legbelül, ott legbelül
Közöny nem válik részedül… 

Sok tett
Mi lett…
Kiért-
Miért?
Azért
Megért
Sokat,
Hogy mit
Lelkem
Tanít,
Bennem
Megért.

                                           Ott vagy a nyárban,

                                           Ott vagy a télben.

                                           Ott vagy a napban,

                                           Ott vagy az éjben.

                                           Záporban és szélben,

                                           Erdő csendjében,

                                           Hajnal hűvösében,

                                           Dombok alatt futó patak vizében…

                                           Ott vagy mindenütt, amerre nézek!

                                           De mondd…!

                                                    -   miért nem vagy szobám melegében?

Ne sajnáld!

Most, hogy végre átjutottál: Ne sajnáld..!

                                  Van rosszabb a halálnál!

Rosszabb a halálnál

Hazátlan kóborolni…

Paplan helyett, avarral takaródzni

Gyógyítatlan napjaid számlálni

Üres gyomorral a holnapot kívánni:

                                  Rosszabb a halálnál!

Rosszabb a halálnál:

Emberszóra hiába várni…

Elkapott szemekben megvetést találni

Idegen világban társtalan kószálni:

                                     Rosszabb a halálnál!

 És…

 Rosszabb a halálnál: 

Könyv nélkül elaludni…

Csodákról már álmodni sem tudni

Emlékezni sem merni: Chopinra, József Attilára

Beszélgetős estékre, a kirándulásra…

Emlékezni sem merni… 

 Apád szavára: ahogy fogadott

Anyád kezére: ahogy adott…

Emlékezni sem merni:

 Bölcsőd ringására

Nyugtot adó meleg szobára

Vajas kenyér mellé: kávé illatára…

Elalvás előtt: Jó éjszakátra…

…már emlékezni sem merni..!

                Rosszabb a halálnál!

Mozdulsz… mozdulok.

Rezdülsz… rezdülök.

Sírsz… könnyezek,

Félsz… rettegek.

Bánatod… bánatom,

Fájdalmad… fájdalom,

Szavad..? mosolyom.

Mosolyod… balzsamom!