P. Dányi Gabriella: Kenyérhéj

február 1st, 2015 Posted in 2015 - Szerelmes vers verseny, P. Dányi Gabriella | No Comments »

Százszor is gondold meg, mielőtt vétkezel!
Bűnöddel ha elbuksz, mi lesz a szíveddel?
Két napja nem alszom, nem eszem, nem iszom,
még mindig csókodat áhítva szomjazom!

Kiszáradt két szemem, elfogyott a könnyem,
hogy tudtál elhagyni, engem ilyen könnyen?
Keresem a választ, mindhiába kérdem,
néma a telefon, levél sem jött nékem.

Hol van büszkeségem? Szét zúztad erényem.
Miért becéztél oly csábítóan, szépen?
Morzsolom a percet, megszűnt tér és idő.
Nem tudom voltál-e, vagy elmém a teremtő?

Sok éve vártalak, hogy végre megérkezz,
akartam szerelemet, kérlek most ne fékezz!
Mohó vágyam látom, bajt hozott fejemre,
testemet elhagynám, immáron örökre.

Zúgó szélben hallom, bús lelkem haragját,
csalódott elmém, kongatja harangját!
Elengedi téged, hogyan legyek képes?
Mikor ártatlanul lettem bizony vétkes!

Share

P. Dányi Gabriella: Kívánlak

február 1st, 2015 Posted in 2015 - Szerelmes vers verseny, P. Dányi Gabriella | No Comments »

Nedves meleg kezed, tedd egyszer a jégre,
tapadsz majd hozzá, mint lelkem a tiédre!
Kezem nyújtom feléd, és ha újra elér,
fogságba ejtelek, mint tenyered a jég!

Megfagy a szívem, ha nem vagy itt mellettem,
forró szerelmed ezerszer elképzeltem!
Test a test ellen, nem küzdve, csak feszülve,
robbanó szenvedélytől, megrészegülve !

Eggyé válni veled, lüktető káprázat,
olyan tiszta, édes, nincs benne gyalázat!
Vétek pedig bizony, miért eped testem,
nem tehetek róla, te vagy a végzetem !

Megpihenni egyszer, gyönyörű melleden,
szőrpihék közt, csókot, lehelni szüntelen!
Remegő kezemmel úgy érintenélek,
oly óvón, féltőn, nehogy összetörjelek!

Forró ölemmel, ha lüktetve várnálak,
messziről éreznéd, mennyire kívánlak!
Végig csókolnálak, tetőtől talpadig,
Magamba zárnálak egész a szívemig

Share

P. Dányi Gabriella: Elsimító

február 1st, 2015 Posted in 2015 - Szerelmes vers verseny, P. Dányi Gabriella | 1 Comment »

Elidőz a lelkem nálad,
Szívem ebbe el nem fárad.
Gyönge karom, hull ölembe,
Mert csak a semmit ölelte.

Borzongat az üres magány,
Megbetegít mint egy járvány.
Kedves arcod ma sem láttam,
Illatodat régen szívtam.

Elidőz a lelkem nálad,
A szívembe remény árad.
Hitből palotát építek,
Benne csoda bált rendezek.

Ölbe veszem beteg tested,
Táncoltatlak ha azt kéred.
Belső zenémben fürdetlek,
Kínjaidból kimentelek!

Elidőz a lelkem nálad,
A szívem már örök társad.
Minden sóhajtásban ott vagy,
Amíg elmém cserben nem hagy!

Kisimítom lelked ráncát,
Mikor ropom vágyad táncát!
Álomba ringatom lelked,
Még csak nem is kell ezt kérned!

Elidőzött lelkem nálad,
A szívem már egyre fárad.
Erőm elfogy, hitem marad,
Elmém mindent csak neked ad!

Örökkön magányos voltam,
Melletted is az maradtam.
Mindhiába vívok harcot,
Egyedül vallok kudarcot!

Nem időzök már sokáig,
Utolsó szív dobbanásig.
Karom nem nyújtom előre.
Kivisznek a temetőbe.

Ellopom a fényem tőled,
Lényemet többé nem érzed.
Soha többé nem fog fájni,
Hogy nem tudtam rád vigyázni.

Share

P Dányi Gabriella

november 13th, 2012 Posted in P. Dányi Gabriella | No Comments »

Apám öröksége

 

Amit feldobsz egyszer le kell neki esni,

úgy okozz sebet, hogy neked is fog fájni.

Szerencse forgandó elcsépelt de igaz,

ha túl gyakran bántasz mást, vissza kapod azt !

 

Jó csillagzat alatt születni véletlen,

ostobaság bízni a vakszerencsében.

Van aki azt hiszi , neki mindent szabad,

de majd az élet egyszer mindent vissza ad!

 

Két lábamon állva egyenes gerinccel,

tűröm a pofont mikor rossz sorsom viccel !

Még nem adtam fel hitem, újra és újra

bizalmat szavazok úgy várok a jóra !

 

Inkább én csalódjak másokban ezerszer,

minthogy bennem csalódjon egy igaz ember!

Ostobának tűnhet ez sokak szemébe,

Apám hagyta természetét örökségbe !

 

Ha hűen követem mit súg emlékezet,

tovább kell még adnom ezt a szerénységet!

Nyolcvan évnyi élet sok bölcsességet szül,

jóságot és hitet mutatott intelmül !

Share

P Dányi Gabriella

november 3rd, 2012 Posted in P. Dányi Gabriella | No Comments »

Nősülni vagy nem nősülni.

 

Kántor Jancsi huncut hörcsög,

viccelni nem rest és röhög.

Mindegy neki , kit figuráz,

humorával nem cenzúráz.

 

Könnyen gúnyolja barátját,

nem tiszteli a családját!

Hanem egyszer jól megjárta,

bosszút állt rajta a bátyja !

 

Hörcsöglánynak beöltözött,

szomszéd üregbe költözött.

Egyre illegette magát,

megszédítette Jancsikát !

 

Nősülni készült amúgy is,

kapóra jött neki Maris.

Így hívta magát a tesó,

kért is randit az udvarló !

 

Levélkékben üzengettek,

majdnem egymásba szerettek !

Virágot küldött a Jani,

szerenádot akart adni.

 

Muzsikusokat is hívott,

karcos hangján óbégatott.

Össze futott a fél mező,

ki lehet ez a nyekergő ?

 

A Marisnak látszó tesó,

nem lett bizony gyertya gyújtó.

Ledobva fejéről a kendőt,

kacagta a meglepett kérőt !

 

A mező sok kis lakója,

tapsikolva őt biztatta !

Na Jani te is megkaptad,

biztosan nem ezt akartad !

 

Szégyenlősen elbujdosott,

elvesztett arát siratott !

Vicceinek búcsút intett,

természete sokkal jobb lett !

Share

P Dányi Gabriella

október 27th, 2012 Posted in P. Dányi Gabriella | No Comments »

 

Kerek Erik

 

Kerek Erik parton kering,

haragszik mert nincsen hering.

Halat akart vacsorára,

előírja diétája.

 

Egész nyáron sokat evett,

salátára mondott nemet.

Zsíros cubák, cukros süti,

alig bírt velük eltelni.

 

Mire eljött az október,

lett belőle kövér ember.

Nincs nadrágja pulóvere,

sapkájában sem fér feje.

 

Eltotyogott az orvoshoz,

hogy mit szól az alakjához.

Szigorúan néz a doki,

fogyókúrára kel fogni.

 

Tilos amit eddig evett,

kezdjen mától új életet!

Rágicsáljál zeller szárat,

felejtsd el a liba májat!

 

Sárgarépa meg brokkoli,

ezektől fogsz majd lefogyni!

Sok vitamin és fehérje,

kerüljön a terítékre!

 

Ment Erik a halpiacra,

de már túl későn ért oda.

Kofák előtt üres minden,

bizony hal egy darab sincsen.

 

Horgászbotot vett karjába,

csalit tett a tarisznyába.

Így ment ki a békatóhoz,

halat fogni vacsorához.

 

Szegény éhes kövér Erik,

nem tudta ott hal nem úszik.

Hiába feszült a zsinór,

mégis üresen a gyomor.

 

Kerek Erik haza indul,

nem haragszik halkan dúdol.

Holnap majd máshová megyek,

új hobbim van horgász leszek !

Share

P Dányi Gabriella

október 27th, 2012 Posted in P. Dányi Gabriella | No Comments »

Bengáli Gaben

 

Vidáman élt tigris Gaben,

Bangladesben a mangroveerdőségben.

Királynak képzelte magát,

amíg balesetben ki nem törte fogát !

 

Mert ő a legnagyobb macska,

azt remélte nem  lehet kifogni rajta.

Két és fél mázsás testével,

mintha tollpihe könnyű lenne úgy szökell !

 

Indiában volt ő híres,

Bengáli Gaben színében különleges.

Nem tudni miként született,

hófehér bundát adott rá a természet.

 

Karcsú és izmos alakja,

farkát nyújtva majdnem három méter hossza.

Mohó étvágy jellemezte,

egyedül indult vadászni minden este.

 

Zsákmányon ő nem osztozott,

egyszer aztán bizony erre ráfaragott.

Holdvilágos éjszakában,

a vízparton vadászgatott egymagában.

 

Tükörképet megpillantva,

megijedt mivel magát még sosem látta !

Nagyot ugrott mint egy kecske,

megcsúszott, bukfencezve zuhant előre !

 

Mindhiába hadakozott,

éles karmaival egyre kapálózott,

Mégis elérte a végzet,

foga kihullt, karma letört, vízbe esett !

 

Ázott-fázott fájt mindene,

éhesen sántikált vissza az erdőbe.

Büszkeségén esett csorba,

mégsem vadászik azóta sem csoportba !

 

Kicsit gyengébb lett de bátor,

foga csorba, körme kinőtt, most sem jámbor !

Büszke egyedi voltára,

hiszen mégis ő a tigrisek királya !

Share

P Dányi Gabriella

október 7th, 2012 Posted in P. Dányi Gabriella | No Comments »

Nasi csata

 

Két szál sárgarépa sétált át a parkon,

ott loholt nyomukban  egy nagy zacskó popkorn.

Követte hármukat csipsz pepi meg csoki,

versenyre akarták egymást szólítani.

 

Én vagyok csinosabb! Mi meg sikeresek!

Egészséges vagyok, szeret minden gyerek!

Nem úgy van, tromfol pepi, zacskót csörgetve,

hívjunk gyerekeket úgy keljünk versenyre!

 

Előre lép popkorn, én leszek a bíró,

hófehér vagyok és nincsen rajtam sok só.

Jönnek a gyerekek  egymás után sorba,

csipszet ropogtatnak, nem kell nekik répa.

 

Illegeti magát sárgarépa Marci,

mégsem akad neki barátkozó pajti !

Nem jól van ez kérem, egykor még szerettek !

Nem igazság, hogy manapság rám sem néztek.

 

Bennem van vitamin, fogadat sem rontom.

Kalóriám kicsi hájadat lebontom!

Gondolkodva hallgat a sok csitri tini,

lehet, hogy mégis csak ki kéne próbálni ?

 

Valaha nagypapáink súgták a nótát,

fütyülni úgy fogsz ha megeszed a répát!

Szeretnék fütyülni  minden gondra bajra,

egészségben élni, popkorn bácsi hallja ?

 

Hümmögött a bíró kinek is ítéljen,

igazságot ígért akkor most ne féljen!

Tegyünk igazságot, középen mérlegem,

legyen a csipsz répából  én azt ítélem!

Share

P Dányi Gabriella

október 7th, 2012 Posted in P. Dányi Gabriella | No Comments »

Moly öntudat

 

Ahogy a moly emészti a gyapjút,

úgy morzsolódik szét az életút.

Kell  neki anyag eleven rostja,

hogy léte fonalát  gombolyítsa.

 

De mond neked miért kell roncsolni,

ami  szép volt minden bemocskolni?

Szétrágod lelkem gyenge szövetét,

pusztítod  a jövő ígéretét !

 

Ahhoz, hogy élhess nem kell rombolnod,

az éhséged kín nélkül megoldod.

Szabj határt önző viselkedésnek,

tőled kicsorbul éle a késnek !

 

Molylepkének életfeltétele,

hogy petéinek legyen bölcsője.

Szörnyű pusztítást képes okozni,

apró testével elmúlást hozni!

 

Mikor kabátod szekrénybe kerül,

nem gondolod, hogy moly eledelül.

Tavasszal még épségben láthatod,

ősszel  lyukak látványát siratod !

 

Károkozása megbocsájtható,

sivár létéhez kell enni való.

De ki csak húzza rád a rabigát,

ok nélkül fokozza lelked kínját!

Share

P Dányi Gabriella

október 7th, 2012 Posted in P. Dányi Gabriella | No Comments »

Kenyértörés

 

Megmártóztam  a fájdalom tengerében,

újra hinni mertem saját vonzerőmben.

Kifosztott koldusként tekintek előre,

szenvedő szívemet  dobtad el örökre.

 

Szalma-szálba markoló fuldokló vagyok.

Izmos szép testedért majdnem elkárhozok.

Megtennék én érted minden balgaságot,

körbe kutatnám a kerek nagy-világot.

 

Vakon is látnálak ha szemem nem volna,

a bőröd illata magához vonzana.

Közel vagy és távol, órányi járásra,

bilincsben tart lelked titokzatossága.

 

Néma szád, kezed sem ír,bármit kérdezek.

Olyan vagy néha mint egy duzzogó gyerek.

Szemed üzen olykor, néma pillantásod,

bús tekintetedben született az átkod.

 

Elűznöd kellene, szóval kimondani,

elég volt belőled nem vagy az igazi !

Játék volt részemről, becsaptalak téged,

húzd vissza két karod, tartsd meg ölelésed!

 

Megátkoztál engem színes szép álommal,

elgyötört testemet vággyal fájdalommal.

Reggel ha ébredek Te vagy a gondolat,

este mikor fekszem az álom elmaradt.

 

Ébren tartja elmém csókodnak emléke,

röpke boldogságért úszom verejtékbe’.

Harcolok magammal, ébredő tudattal,

nem voltál az enyém csak vittél magaddal!

 

Desszert voltam neked, furcsa vacsorádhoz.

áldozati bárány abszurd hidegtálhoz !

Hiába kértelek ne bánts szívem sajog,

kiéhezett lelkem szeretetért rajong.

 

Bár lennék inkább felhő a nyári szélben,

gyorsan véget érnék könnyű földi létben

Záporként szórnám szét beteg testem, szívem,

hogy emlék sem maradjon többé belőlem!

 

Le hullik kiszárad ha a nap sütötte,

újra repül vissza fel a magas égbe !

Nekem is úgy kellene  kiteljesedni,

elhamvadt testemmel földet borítani !

 

Share