Orgoványi Anikó: A zene városa

március 11th, 2014 Posted in Orgoványi Anikó | No Comments »

Pomáz szonettje

Tisztás fölött játszik az alkonyi fény,
hangjai szállnak égi furulyának,
parázs körül táncot tündérek járnak,
s a domborulatokra leszáll az éj.

Hegyoldalon ragyog ékes diadém,
húrok keltette harmónia árad,
az ódon falak velük muzsikálnak,
zenél a Teleki-Wattay kastély.

Hallatára pulzálnak a csillagok,
pezsgő ritmusa élőt, holtat felráz,
betöltik a völgyeket a futamok,

kórusok összhangja szépen fuvoláz,
utcáid pezsdítik fényes szólamok,
zene fellegvára vagy, dalos Pomáz!

Share

Orgoványi Anikó: Pomáz éve

március 11th, 2014 Posted in Orgoványi Anikó | No Comments »

Szélesre tárva
Pilis kapuját,
hálóját veti ránk
a misztikus téridő
labirintusa.

Lágyan domborodó hegyhátak
letűnt korokról álmodnak,
s cinkosan csalogat a patakpart
cuppanós zsombékja.

Rejtek ösvényeken,
táltosok nyomán Sashegyi járt,
fák gyökerei ölelik
a mélyben Sicambriát,
s gubancos földkupacok
óvják régmúlt királynői
cipellők nyomát.

Odalenn a megkövült múlt,
idefent forgataga a jelennek,
két évezred a semmibe hullt,
bizarr üzenettel a jövőnek.
Mesél-e újabb kétezertizenhárom év,
és lesz-e kinek?

Értik-e még a magyar nyelvet?
Szárnyal-e új hőstettekről hír?
Ékkövekkel szépül-e a város,
vagy romjain régész ásója sír?
Lesz-e ki évezredek múltán
Pomáz évéről verset ír?

Share

Orgoványi Anikó: Eljegyzés

március 11th, 2014 Posted in Orgoványi Anikó | No Comments »

Pöndörödő utcák,
selyemszálra fűzött
gyöngy házsorok,
patakot ölelő kishidak,
templomtornyok
és harangok,
forró leheletű,
ódon kőfalak,
zöldbársony hegyek,
mint doromboló kiscicák,
selymes hátaitokkal
hozzám dörgölőztetek.

Lelkem csipkés,
fehér fodrokba
öltöztettem,
hajam vadvirágok
illatával fűszereztem,
pomázi utcák,
hegyek, patakok,
eljegyzett
menyasszonyotok
lettem.

Share

Orgoványi Anikó: Színek

június 2nd, 2013 Posted in Orgoványi Anikó | No Comments »

Aranyecsetjével festi a hajnal
lehunyt szempilláim redőnyszálait,
mesterien keveri pigmentjeit,
s mint palettán a festékkupacok,
gyúlnak lelkemben szivárványfények,
szépek, igazak, derűsek, hanyagok.

Fölragyog bennem a pergamentsárga
mézet csorduló, arany csillámlása,
Lelkemben izzik a vörös szenvedélye,
tűzhányók mélyén szerelem pezsgése,
indulatok bősz önkorbácsolása,
háborgó lélek démoni, vad tánca!

Bennem ring mélyen a kék ölelése,
nyári ég és tenger egyesülése,
égszínkék égbolt és óceán násza,
tudatalattim maghasadása,
alvilági árny sötétlő örvénye,
némaságba burkolózó gyásza.

Viola vezet belső utaimra,
bordó bugyolál bársony fájdalomba,
kármin ébresztget derengő hajnalra,
ezüst öltöztet Hold palástjába,
aranysárga ékít Napkoronába,
gyémánt karcol csillagok porába.

Lennék bár prizma, mely színeit szórja
a szürke világra, lennék a világ
szemében szivárványhártya, mutatnám,
mennyi szépet, s bajt, mi világot láttam,
s ha majd kikopnak belőlem a színek,
állok az útvégi vakító fényben,
s feloldódom végleg, tiszta fehérben!

Share

Orgoványi Anikó: Mintha enyém lennél

április 28th, 2013 Posted in Orgoványi Anikó | No Comments »

Tiltott gyümölcsöm, leszakítlak,
lágy párnáim közé gurítlak,
illatoddal eljátszadozom,
bőröd selymével takarózom.

Megragadlak ezer karommal,
elringatlak bús dalaimmal,
ölellek, mint a messzeséget,
markolom csak az ürességet.

Jöjj, szerelmetes délibábom,
legyél valóság, ne csak álom,
szerelmed legyen tüzes jóság,
ne csupán tünékeny imádság.

Szeress, mint fáját a gyümölcse,
mint szép utódját büszke őse,
szeress, mint még sose szerettél,
mintha egészen enyém lennél.

Share

Orgoványi Anikó: A magyar bor himnusza

január 12th, 2013 Posted in Orgoványi Anikó | No Comments »

Pannónia
derűs cseppje,
Bacchus mámora!
Üdvöz’ légy
Kárpátok
boldog kincse,
Magyar föld bora!

Istenek nektárja
Badacsony fénylő cseppje,
tó tükrében feredőző
szűzi látomás,
szürkebarátok zsolozsmás imája
kéknyelű fűszere
égi áldomás.

Szent Márton hegye,
bencések hűsége termi
Pannonhalma
dicső aranyát,
levendulaillatú szilváni,
ízes cserszegi fűszeres
áldozó italát.

Pilis szent hegye,
Pálosok ereje,
Boldog Özséb teremtő szaván
érlelt itt szőlőből
derűs nedvet,
mely csepegtetett aztán
hitet, erőt, s kedvet.

Bölcsek könnye olajozza
Somló megszáradt torkát
s idéz teremtést, életet, halált.
A föld egykoron izzó parazsát, porát
okádta e mit sem sejtő tájra,
mely érleli ma kemény,
robosztus borát.

Szélfútta lösz borzos szőkesége
Szekszárd szelíd mámora,
nedűd egykor Liszt ízlelgette
s Pius őszentsége kedvét hangolta
oktávokkal szebbre-jobbra
pozsgás puttók népes hada,
s a kedélyes kadarka.

Aranyos vesszők földje
Villány! Gavallérok s dámák
öröme töltögeti nedűd
gömbölyded kelyhekbe
s derűsen őrködik mögötted
Szársomlyó dongája,
szobros kemencéje.

Hűség és szabadság városa
büszke Sopron!
Alpokalja fűszeres illata
erdei gyümölcsök íze,
s e föld tüzes indulata
érlelődik itt rubintos itallá.
Ez a kékfrankos délceg fővárosa!

Bíboros bikavér
hősök harcossága
bársony anyaméh titkot szövő álma,
selymes ragyogása,
zivataros idők, boldog barokk álmok!
Ez ad Eger borának
jó zamatosságot!

Tokaj! Borok Aranyanyja!
Mennyei mustból érlelt, angyalok itala!
Csillagok porával termékenyült nedűd
fényben-éjben,
tűzben-jégben,
búban-derűben ízesült
lélek zamata.

Magyar bor!
Kárpátok ölében ringó
szőlőfürtös életfák
fehérlő-pirosló mámora,
jókedvében teremtett
téged a Magyarok Istene
s Boldogasszonya!

Share

Orgoványi Anikó: Tavasz vagyok…

június 11th, 2012 Posted in Orgoványi Anikó | No Comments »

Tavasz vagyok, új remény,
örök derű, friss akarat,
holt porából feltámadó
vérforraló szenvedély.

Vágyaim duzzadó rügyek,
virágos jókedvem fészkei,
kivirulásom megédesítik
a Nap mézsárga cseppjei.

S bár borús tekintetű zivatarok
rám vetítik sötét árnyuk,
bánatvirágaim lemossák,
könnyeikben megtisztulok.

Mint virágba borult fa,
készülök a menyegzőre,
madárdalból fonom koszorúm,
szerelmes vagyok a szerelembe!

Share

Orgoványi Anikó: Fagy még

június 11th, 2012 Posted in Orgoványi Anikó | No Comments »

Jégkristállyá szilánkosodtak
megbántásaim,
morcosan vacog a tél.

A Nap fázós lehelete
enyhülést hoz néha,
majd újra jégcsappá dermed a lélek.

Csikorognak a szószilánkok
fogaim közt,
bár engedne már a zár!

Jöjj, ó jöjj édes enyhülés,
nyíló kalitkámból
dalom kacagva szállj!

Share

Orgoványi Anikó: Augusztusi ragyogás

június 11th, 2012 Posted in Orgoványi Anikó | No Comments »

Augusztusi ragyogás,
Aranyasszony lánya!
Biztatás vagy-e,
vagy csak játék,
– könnyen átverhető
érzékeink délibábja?
Van-e még esély
érlelni gyümölcsök kemény kötését,
párkák szövőszékén
félbehagyott
tervek
szövését?

Ó, hány élet kéne még, hogy
minden isteni szikra
termékeny szövetbe ágyazódva
teljesíthesse küldetését,
a vágyak kócos szálait
kisimíthassa,
sérüléseit befoltozhassa
a remény,
melyet az ősz molyai
rágcsálnak komótosan,
s szövete
lassacskán
fogy.

De itt vagy még szelíd nyárutó!
Mosolyod minden cseppjét
szomjazva kortyolom,
s dúdolva színezgetem
élet-szőttesem
gondosan
megtervezett
mintázatát.

Share

Orgoványi Anikó: Őszi fodrászat

június 11th, 2012 Posted in Orgoványi Anikó | No Comments »

Melírozott, dús hajába
kéjesen túrt bele az ősz,

– vártalak, de mindhiába –

rozsdás ollójával vágta,
hullott ezernyi tarka tincs,

– torzód lassan lecsupaszult –

véznán meredező gallynak
könnye se, kiáltása sincs,

– arcképed avarrá fakult –

édes-keserű emléked
elporladó drága kincs.

Share