Nagy L. Éva:szeretet

január 3rd, 2012 Posted in Nagy L. Éva | No Comments »

szeretet

 

a levél könnye cseppent a faágra

hírtelen rászáradt mint szívemre

a szeretet mély meleg varázsa

átölelt megfogott

mint leányt s legényt

a szerelem parázsa

pőre lelkem repdesett

mint lepke a szűz nyárban

késői nyár őszutó szeretet

de még is itt van

mint Isten

a csillagok felett

Share

Nagy L. Éva: unokáimhoz

december 20th, 2011 Posted in Nagy L. Éva | No Comments »

Nagy L. Éva: unokáimhoz

 

reám szakadt az égből

két fénylő darabka

lobbanó alkonyi fények

fejem felett szétrepültek

s lelkemben feszültek

unokáim enyém lettek

Istennek volt ily nagy terve

lettem anya apa

szigor és szeretet fénylő csillaga

lelkemben ifjúvá váltam

nem sírtam nem kiabáltam

a teremtés örömcsillagait

fedetlen szívemhez emeltem

hiszen ők a véremből lettek

láva  vagyok melegítek

az életemet felcseréltem

forrás leszek itatgatok

a bánattól eltakarok

mindig értük imádkozom

amíg kellek velük vagyok

jönnek szelek jönnek fények

átélünk mi jót és szépet

nem várok és még is kapok

szemük ragyog

boldog vagyok

csak ennyi mit hátra hagyok

Share

Nagy L. Éva:búcsúzz…

november 27th, 2011 Posted in Nagy L. Éva | No Comments »

búcsúzz…

 

köszönj el hát

belesápadt a tüzes láva folyása

elhalványult a bíbor napsugárja

melletted rekedt sikoltással

futkos a káröröm sánta lova

a vaksi közöny is víg táncát járja

maradt neked az esték magánya

az álmatlan éjszakák fedetlen álmok látomása

meztelen lelkek hempergése

ez lett a vége….

ilyenné is válhat az emberi sors

mely vissza soha nem forog

elfelejtik a nevedet nincs ki megfogja

öregedő kezedet

nincs ki a párnádat

fejed alatt megsimítja

én csak őrizgetem emlékedet

az Isten legyen veled

Share

Nagy L. Éva: kérdőjel…

november 22nd, 2011 Posted in Nagy L. Éva | No Comments »

kérdőjel…

kérdőjel  az egész életed

felelnél szólalnál de nem teheted

kérdőjel csak egy írásjel

mely előtt egy mondat meglapul

talán hogy miért fáj a szív a lélek

minden hajnalon

miért van az hogy a válasz

kicsorbult szádhoz ragad

miért van az hogy a fagyos föld

szívedhez tapad

miért van az hogy erősnek látszol

mint góliát pedig  gyenge vagy

 mint a megsebzett madár

miért van az hogy az igazság elsuhan melletted

tudod jól és mégis engeded

miért van az hogy aki elment

vissza-vissza ját és megfogja kezedet egy hűvös éjszakán

miért van az hogy nem tudsz megbocsátani

talán azért

mert

ember vagy

a megbocsátás joga  az Istené

Share

Nagy L. Éva : hozzád szól szavam…

november 19th, 2011 Posted in Nagy L. Éva | No Comments »

hozzád szól szavam

 

bíztam benned

mert reményt adott

egy elmúlt évtized

majd megnyugszik lelkem

csendben gondolok

az elmúlt szép napokra

bár az égen mindig sírt sirály

nem szól szám…..

csak rebegek halkan

a megnyugvás sugara

ott rezdül a dalban

s elcsendesül lelkem

az idő nagyúr

megoldja gondjaim

s mi megmérettetünk Isten s ember előtt

beérik a múlt csak bíznom kell

és én győztesként állok fel

s jövőm a végtelen

Share

Nagy L. Éva : jaj…

november 19th, 2011 Posted in Nagy L. Éva | No Comments »

jaj…

ha már csak a frissen sült kenyér

héja melegít

jaj ha átsüvít rajtad a szél

jaj hiába van várad  ha nem véd meg

jaj ha szívedben csordultig a bánat

jaj ha kiáltanál de nincs ki meghallja

jaj ha éjszakáidon virraszt a bánat

jó lenne kevesebb kín több öröm

mely átjárja a házad

süvítő szél helyett szellő mely simogat

legyen álmod arról ami nincs

és kérjed  mindig Istent …segíts

Share

Nagy L.Éva : ha megállsz…

november 19th, 2011 Posted in Nagy L. Éva | No Comments »

ha megállsz…

fehér halálos kőkeresztek

merednek  az utak mellett

árva  jelei az elmúlt életnek

szépségnek  szerelemnek

fehér halálos kőkeresztek

némán faragottan  dermedten

fehér halálos kőkeresztek

őrzik az álmokat vágyakat

iszonyatát az életnek

fehér halálos kőkeresztek

fájdalomtól meggyötörten

az utak mentén lesik az eget

idegen hajts előttük fejet

mondj el egy imát

ha megállsz

ha netán megállsz

egy percre

Share

Nagy L. Éva : kedvesem…

november 9th, 2011 Posted in Nagy L. Éva | No Comments »

kedvesem…

 

már messze vagy tőlem

az éjszakák bugyraiban

fortyog bennem a kín

bilincsbe zárva

megtörve meggyalázva

azt mondtad egyszer

tudd meg másoknak mit érsz

mikor hogyan kik értékelnek

igen ezt én jól tudom

meggyötörnek

bűntelenek bűnbe esnek

bűnösök megtisztulni igyekeznek

de vannak kik szeretnek

hívogató szájú

jaj hangú

büszke testű

erős léptő férfiak

táncra perdülnek

a magány hegedűje pedig

játssza a szerelemsírató zenét

Share

Nagy L. Éva:ilyenkor…

november 9th, 2011 Posted in Nagy L. Éva | No Comments »

ilyenkor…

ilyenkor alkonyattájt

a megtérés szekerére ülve

lelkemben megdicsőülve

erjedő bor szagát

hozza felém a szél

folyton  az emlékek

madarai hullnak elém

az örömök fényképei

megsárgultak

fájdalmas szentek a  falon

kik nem tudtak

titeket megvédeni

megmenteni

sem megváltani

és így

én egyedül várom

a döcögő szekér jövetelének neszét

soha többé nem akarom fogni

senkinek a kezét

Share

Nagy L.Éva: ostoros jegenyék

november 1st, 2011 Posted in Nagy L. Éva | No Comments »

ostoros  jegenyék

 

meleg szél fúj

át-meg- átjárják a fákat

ostoros rongyos jegenyék

innának belőle

sorban állnak

kiket kitagadott az ég

a fény

korbácsolt az álom

fölégetett a fagy

végég suhintva a tájon

kik minden télen megcsalódva dideregtek

hóviharban s minden éjben

fulladt nappalon

szemet vetettek önmagukkal

ostoros fák rongyos jegenyék

más meleg szívből isznak

s ha meghozza a szél az estét

koccintanak a csillagokkal

Share