Moldván Miklósné: Elhajlások

augusztus 16th, 2011 Posted in Moldván Miklósné | No Comments »

Ahogy az est az ég aljára karcol
Felleguszályát bíborra váltja
Vonulva hajlik, a lombokat járja
Fénykezével a fák hajába markol.

Közelít a távol, szemembe lopja
Fésült búzatáblák aranylását
Ringatózásuk puha kalászán
Külön létezésüket összefogja.

Pilláim lehunyva útnak indulok…
Bújtatott csöndemben kél a gondolat
Mint szél szárnyán rebbenő hűs fuvalom.

Elhajlok én is, mint folyótorkolat
Tengerbe szakadón, hozzád áradok
Medrembe ringlak, s őrzöm álmodat.

FacebookTwitterIWIWShare

Moldván Miklósné: Fény a félhomályból

augusztus 16th, 2011 Posted in Moldván Miklósné | No Comments »

A Hold teste az ég torkába hullik
Csillagszemei éjre szenderülnek
Álma elnyelt feketébe süpped
A ma lomhán a holnapba csúszik.

Egyedülre fűtöm hűvös éjjelem
Míg muszájok függönyén túl lebeg
Féltett valóm, énem elengedem
Átszaladt nyarakra dől a képzelet.

Bontott pipacsmezőn szélnek indulok
Dobhártyám repeszti némaságom
Hallatnám hangomat, szólni nem tudok.

De értenéd véges elfordulásom?
Vagy visszahajlasz utamra újból?
Dereng-e még fény a félhomályból?

FacebookTwitterIWIWShare

Moldván Miklósné: Áttűnés

július 3rd, 2011 Posted in Moldván Miklósné | No Comments »

Áttűnés

Rám szövődött mézízű az alkony
Pókhálóba bújja a Nap vörösét
Tavasz langy ruháját illatozza szét
Nagyot pislant, ég aljára karcol.

Halk suhintással lasszóvégre fogja
A vénülő Holdnak ősz-ezüst fejét
Udvarára toppant, mint éji cseléd
Csillagszemeit az égre gombolja.

Szellő fésül miértet hajamba
Apró hallgatásból néma csendeket
Fűzöldjén játszva libbent halkakat.

Fák magasára nő, gallyakat kereng
Visszaréved, földháton marasztal
S végtelenbe tűnve, éjbe integet.

FacebookTwitterIWIWShare

Moldván Miklósné: Világtalanul

július 3rd, 2011 Posted in Moldván Miklósné | No Comments »

Világtalanul

Úgy foszlasz felvert párnáim között
Mint forró-szűz kalács tenyeremben
Éhszagú tavasz-koldus reggelen
Tested arctalan álmomba ütközött.

Az ébrenlét már csak játék, nem való
Ablakos magány, kinézem magam…
Szemem üvegre bámul, világtalan
Visszanézek, álmodni volna jó.

Rózsaszínűt, szépeket, egek kékjét
Magasat, harapott törökmézeket
Napot rekkenőt, ölelő fák kérgét.

Az idő miért foglya a percnek
Ha menekülni nem tud, csak remél
Vágyak-e a beteljesületlenek?

FacebookTwitterIWIWShare

Moldván Miklósné-Ki hallja meg?

május 26th, 2011 Posted in Moldván Miklósné | No Comments »

Ki hallja meg?

Már koldusak a szavak, lázadásod
Úgy ömlik belém, mint ár haragja
Feszítőn folyva, megállíthatatlan
Ki hallja meg fájó vigasztalásom?

Simulnék még, de testem csontjait
Eltördelte az idő, nem mozdulok
Összepréselt lélekben torzulok
Az Énbe, bújtatom sorsom foltjait.

Szólnék még, de ajkam csend tapasztja
Vázzá csupaszodtam, rám aggatott
Némaság a bérem, nyelvem hallgatag.

Lágy iramlás az élet, ott hagyott
Foszlányok itt felejtett gondolatban
Ez minden, mit az Isten Rád szabott?

FacebookTwitterIWIWShare

Moldván Miklósné-Kivártalak

május 26th, 2011 Posted in Moldván Miklósné | No Comments »

Kivártalak

Ezüstszőttesét teríti a Hold
Bágyadt arca mélán ablakomba néz
Meztelen-fekete most az éji lét
Csillagöleléssel oly puhán karol.

Fedetlen magány lélegzet-puhán
Tavaszra hívó égi lüktetés
Torpanó a test, ájult létezés
Tompán átrezeg szívem zeg-zugán.

Csontig sajdulón hiányt vet a fény
Hozzám suttog a kósza pillanat
Átzúg az egyedül opál tej-ködén.

De, hisz minden árnyalatban Te vagy
Áttűnő színed szivárványt mesél
Megjöttél hát, magamnak kivártalak.

FacebookTwitterIWIWShare

Maryam: Lélek-szirmaim

április 19th, 2011 Posted in 1. Szerzőink könyvei, Moldván Miklósné | No Comments »

Maryam Lélek-szirmaim című most elénk kerülő kötete, előrevetíti, hogy miként a pihéket, szirmokat, úgy kell tépni, vagy hullajtani az olvasó elé verseit, hogy kényelmesen elhelyezkedve és illatokba burkolózva elmélyedjen a költői alkotások kellemesen ringató, mámorosan nyitott, napsugaras világában. Maryam költészete szépen megformált, ura a gondolatnak, a rímnek és a ritmusnak. Néha sejtelmesen, néha majdnem kézzelfoghatóan játszik az érzelmekkel, miként a sajátjával, úgy a mi érzelmeinkkel is. Mi lehet a titka?

„A pillanat légszárnyait idézve
Rád szelídült kéjcsókot igézve
Átringatlak álmom szövedékein. „

A mélység párhuzamával, amelyet a látszólag könnyed versek megmérnek, az olvasó is megmérettetik. A versek értetőek, a szavak logikusan, de emelkedetten hordozzák a mondanivalót. A költő szerelme nem végletes, de egészséges erotikája a vágy és a beteljesülés teljes egységét, a test és lélek harmóniáját célozza meg. Női szenvedéllyel, ízlésesen rajzolja meg a szerelem kontúrjait, soha át nem lépve azokat. Ez a sejtelmesség a jól olvasható, zenésen ritmusos-rímes verseken átvonulva a nő és a költő szívének lelkének álomszerű mélységeibe kíséri az olvasót.

„Kéred-e csókom, éled-e létem
Ébren álmodom, vagy álmomat élem?”

Maryam az ünnepeket is megéli, az életet élve, olykor álmaiba feledkezve, mégis egy teljes élet lenyomatát adja közre. Patinás szavak és patinás formák, még haikuk is hordozzák az életérzést, amelyet a természet képeibe bízva zár be kötetébe.
Radnai István

Rendelhető: maryamoldala@gmail.com

FacebookTwitterIWIWShare

Moldván Miklósné: Itt is maradok

április 11th, 2011 Posted in Moldván Miklósné | 3 Comments »

Itt is maradok

Megvetem ágyát most a némaságnak
Négy fal közé csomagolt magányom
Érted virraszt éjszagú szobámon
S árnyak játékán csuklik félhomályba.

Belém zokogsz, kellesz, még ha fáj is
Sebét akarom a szenvedő jónak
Kortyolni dús ajkún józan valódat
Csípőd ritmusát testembe ölelni.

Felajzott hárfahúrokon bontok
Súgó dallamot hunyó szemedre
Köréd remény-holnapod vonom.

Ujjaimmal jövőmbe jelöltelek
Ígérem, itt leszek, itt is maradok
Áldott az út, mely hozzám vezetett.

FacebookTwitterIWIWShare

Moldván Miklósné: Lélekbolyongó

április 11th, 2011 Posted in Moldván Miklósné | No Comments »

Lélekbolyongó

Úgy siklik életünk folyása
Mint langy napsugármezőkön
Érlelt búzakalász öle fölött
Parányölelés meg-megállva.

Úgy múlnak perge éveink
Akár tavasz-fák suhanó tánca
Nyárba ívelő szellő románca
Zsong-hajlék alatt álmodva éjeit.

Úgy bolyongsz Te bennem
Mint végtelen ecset égi vászna
Kóbor színekre bomlón, szárnyra
Sóhajulva, lélek testembe rejtve.

FacebookTwitterIWIWShare

Moldván Miklósné: Fogam alatt

április 11th, 2011 Posted in Moldván Miklósné | No Comments »

Fogam alatt

Sikló simaságod úgy gömbölyül
Ujjaim alatt, meg-meg feszül
Ajkaimhoz zsongít a vágy
Szemem smaragdja megbabonáz.

Úgy forgatlak, tekerlek, űzlek
Álomittas gondolatra fűzlek
Mint éhes koldus falat kenyeret
Dédelgetőn lassan érted epedek.

Úgy kínálod magad, oly kéjesen
Cseppenként élvezem édes ízedet
Orcádon fogam nyomát hagyom
Gyümölcs-tested nyomban fölfalom.

FacebookTwitterIWIWShare