Korhadt pillanat
pihen a tiszta, fehér
hótakaró alatt
Fáradt, megtört ráncai
a jeges földben kisimulnak
gondolat-fékjét
a hideg behúzza,
parázs-lét vigaszát
tél takarja
érzelmi-csaták
elmúlás-fájdalmát
hópihe-paplan
tompítja
Korhadt pillanat
fázós-végzete
komiszan néz
a semmibe
fagyott arcodon
semmi mosoly
jégpáncél mögött
rejtett érzések
bujtatott közönye
dacol az idővel
üzenet-könnyek
meggyötört tavaszán
összekócolt ébredés
Méreg-csókot dobott a gondolat
Mezítelen testen futó indulat
Forró hevülés kábult közönye
Néma jajt kiáltó messzesége
Méreg-csókot dobott a gondolat
Mezítelen testen a jel ottmaradt
Örök lángban lélekfeszüléssel
A dermedő érzés kereszttüzében
Alázatos
szolgád lettem,
de a bilincs szorítja lelkem
Varázslat mondd!
Hová lett a
zárat nyitó jelszó-lüktetés?
Rabul ejtő
hallgatással
vársz. Lelkem döngeti a kaput
Sötét az éj
A csend kínoz,
csillagrezzenése fényt hordoz
Tovatűnök –
halk sóhajjal, s
átlépett-mosollyal vállamon