Szépirodalmi alkotások az Irodalmi Rádió szerzőitől

A helyközi idő minden bizonnyal lehetetlenné teszi számunkra, hogy bármiféle visszaemlékezést készítsünk, hiszen a nyár egyfolytában tart, csak mi épp eljöttünk onnan, talán pont ide. Decemberbe. Semmi sem könnyíti az írást, mert nem érzem kívül a hideget, hogy megragadjak bármi égőt: legyen pipa, cigaretta, fókazsír-petróleum-ön-gyújtó. Ezért ez a folyamatos írás az elkerülhetetlen semmibevételére, megérezni az élet lehetőségeit és szagolgatni a dögöt. Elhull a virágnyelv, marad a nemzetietlen hőség.

Megint szigeten a megvalósítás előtti végső állapot, a tulajdonképpeni nulladik változat, mert nem lehet tudni a számos lehetőség közül melyik nem jön be, ezért számolatlanul hagyjuk a számlálhatatlant. A lehetőségek hazájába bepottyant tehetetlenségi nyomaték ugyanúgy érvényesül, mintha mégis kitárulna minden: eshetőek vagyunk.

F. kapitány a hideg lehetetlen űrből érkezik. A Szenátus legöregebb tagja még emlékezett a jóslatra, amely biztosra vette, hogy a tömegek megváltási vágyát egy égből pottyant képregényfigura fogja kielégíteni. Ezért mindent jó előre elkészítettek, beleértve a kishercegszerű, mégis elemi erejű hős mentálmateriális megtervezését, a nép megpuhítását a médián keresztül, az angyaldémon lángszerelemre lobbantását, az alig anyagi űrhajó tervezett érkezésének helye-idejének a tudósok általi kiszámítását, majd a szándékolt zűrzavart, melyet ráfogtak az intergalaktikus ködök energianyelő zárványaira, hiszen olyan könnyen lehet a mindenből semmit csinálni, ha eltagadják a lélekforgás felkavaró élményét, és üldözik a szerelmeseket a beilleszkedés morálját hangoztatva az összeilleszkedés tündérváltozékonysága rovására.

Mindenki tudja mi a sötét, de ezáltal a fényhívók táborát erősítenék föl, ezért világítanak éjjel-nappal mesterséges holdakkal, és küldik az álinformációt a nem-élőkről az élőknek, míg maguk is elhiszik, hogy jobb élőhalottként, míg el nem visz a halottkém, semmint a valóság többszörösen letarolt mezején felülről szagolni az ibolyát.

A konzervatívok persze átlátnak a szitán, és a termőföld védelmében lépnek föl, a kiművelt emberfők sokaságában bíznak, a határokon átívelő, emelkedő ország látképében gyönyörködnének kizárólag lelki alapon, szemben a magukat világpolgárnak hívő otthontalanokkal, akiknek úgy sincsenek érzéseik, csak manipulált álvágyaik.

F. kapitány tényleg az égből jön, s mivel nem tudja senki, hogy ki is ő, ezért joggal kapcsolódhat személyéhez a csodavárás csakúgy, mint a csípőből jövő elutasítás. Esetleg a kettő keveredéseként a bennfentesek bizalmaskodó   lesajnálása: kézben tartjuk a csodát.

F. kapitány maga sem érti a helyzetet, a megnyíló égi csatornákon érkezett, sokan a TV közvetítésen keresztül látják, ezért szkájcsenölre emlékeznek, mások szerint csak az eső hullt-hullt és bújásban kerestek menedéket, már talán el sem hinnék az érkezést, mendemondának, felfújt sajtószenzációnak tartva azt. Pedig tömegek látták- várták, a nagyon fiatalok és az öregek még emlékeznek rá, a kételkedők megnézhetik a róla készült összefoglalókat, ha ugyan nem az ellenséges propaganda hőzöngése ez is, ami nem lenne meglepő a hullámzó válság közepette.Kénytelen-kelletlen hősünk is tótágast áll, hogy megértse az eseményeket, hiszen szellemi lényként az anyagi folyamatokba kell belelátnia.

Ez a tett máris követésre kényszerít sokakat, akik megalakítják a Lábról a kézre szektát, holott az egész csak egy nagy felfordulás. A formalizmust elutasítók csak lelki gesztusnak tartják, azt mesélik, ez csak szellemi tan: képezzünk hidat testünk és gondolataink között. A szexisták az egészből annyit jegyeznek meg, hogy fej kerülhet a lábak közé.

Annyi igazuk lehet, hogy nem maradhat egyedül a fényhős, hiszen a szférikus siklás határait súrolva megérkezik Angyaldémon, hogy felderítse a lassan letargiába süllyedő kapitány életét. Történt ugyanis, hogy a csodavárók és a kétkedők próbára teszik F.-et: színt kell vallania, részt vesz –e a szenátusválasztási kampányban Hollydork oldalán, ezáltal szentesíti a fennálló rendet, vagy az ellenzék vezetőjét, Szelfisgént támogatja. A szélsőségesek magát F.-et látnák az elnöki székben, és ügynökeik a fehér vagy vörös közötti választásra biztatják, milyen szín alatt vezesse be a terrort. A tétovázó főhőst látva a mérsékelt parlamentiek kék-zöldre verik, ázsiója ezután a nép körében is csökken, a szélsőségesek nyomására vizsgálóbizottság elé állítják, hogy adjon számot arról a pénzről, amit a Földre érési kampányára és az élő-egyenes adásra költöttek alaptalanul, hisz csodát tenni nem volt képes, jelenléte alatt a válság állandósult, firtatnák származását is, talán az ellenséges mosztaók kéme, akik most szakították meg gazdasági kapcsolataikat Jukrisztániával.

Nyilvánosan önvizsgálatot hirdet, elvonulásra egy szent hetet kap Angyaldémon kérlelésére, aki meglágyítja apja, Hollydork szívét, és a reménytelenül belé szerelmes Szelfisgént is elbizonytalanítja. Az ellenzék vezetője abban bízik, hogy látszólagos engedményével éket verhet a lány, a fiú és az apa közé, ezáltal mégis győztesen kerülhet ki az egyelőre neki kedvezőtlenül álló küzdelemből, mivel egyre kevesebben hisznek egy lebegő hazában, miközben Mosztaó határain seregek sorakoznak, a termőföld védelme egyre kevésbé a kiművelt emberfőkön fog múlni, hanem a Vérprofi hadseregen, melynek vezetője egyre inkább hangoztatja, hogy F. kapitányt valójában már jóval korábban követték a gépeikkel, semmint azt a jósok jelezték volna, s mostanában az elvonultság szent hetét töltőt többször látják szférikus határon Angyaldémonnal, ami bizonyítaná, hogy fogadalmát nem tartja meg, s az aszkéta magábafordulás helyett mÁmornak hódol.

Az ezoterikusok szerint ez csak a felfokozott asztráltest, ami a szenátusiakat ideig-óráig megnyugtatja, a költők már a szent szerelemről értekeznek, melynek eredményeképp az új eszme megfogan az idők még nagyobb dicsőségére, a szexisták felhőkarcolókból leugrálva próbálnak szeretkezni, a lesifotósok gépeikkel szállnak a levegőbe…

Angyaldémon születésekor anyja meghalt, s a kegyetlen Dork megszelídült, már csak megszokásból gyakorolta a hatalmat, hivatalnokai sima-korruptan működtek, az árvák és magányos nők támogatása miatt kapta meg a Holly előnevet, mely aztán hozzátapadt. Ellenzéke is csak akkor támadt, amikor Mosztaó gazdasága befogta Jukrisztániát, és olcsó áruk dömpingjével látta el a piacot. Bár a lány a legjobb nevelést kapta, mégis a nép között érezte jól magát, hová apja vitte gyakran, learatni a támogatásokkal szerzett szeretetet. Közvetlensége miatt a szélsőségesek egyszerű kurvát láttak benne kamaszkorától kezdve, de a beavatottak csarnokában tudni vélték, hogy sorsa nem mindennapi példázatossággal fog bírni a jövő számára, magas indexe volt a szakrális tőzsdén, hova apja tette a vének tanácsára, ezzel is őrizve, a nyilvánosság által ellenőriztetve látva magasra tartott erkölcseit.

Angyaldémon rendelkezett a szférikus repülés képességével, amely ezer évente, ha lehetséges, s a jósok ezért is várták F.-et, valami bizonytalan rangtisztelet miatt kapitánynak is tartva. F. a valószínűségszámítások szerint ezer plusz egy évente érkezhetett, ezért volt izgalom az időszámítás miatt. Einstádium járt legközelebb az igazsághoz, de inkább hegedült és bombát gyártott, utódai már annyira tökéletesítették a számításokat, hogy követhetetlenek voltak. Ezért maradt a misztikum. Nem volt gond elhinni, hogy F. megérkezhet, de maradt annyi szkepszis, hogy ugyanúgy várta a fogadóbizottság, mint a lelövésére kész rakéták, a hívő nép, mint az istentelen csőcselék. És most itt van, tudják, hogy ő az, és nem csinál semmi de semmit, csak múlatja idejét, mintha ember volna, pedig fentről jött.

Szerelem, béke és egység! Ezt a hármas jelszót vetítette teljesen fehérre meszelt cellájának falára a mágikus hős, ki az Elvonulás szent hetének utolsó napját töltötte cellájában, s már csak az utolsó gyakorlat volt hátra, hogy feltöltekezve teljes energiakészlettel készüljön a küldetés végrehajtására. A feladat nem percről percre lett világosabb, hanem a megfeszített erőfeszítések közötti szünetben váratlan fénybetörésként érte az egyetlen lehetséges parancs: AZ ERŐ DIKTÁL, DIKTÁL AZ ERŐ, A KÖZÉPPONTBAN SŰRŰSÖDŐ! Tudta, hogy a válság ezer fejét nyesegetni fölösleges, a lényegénél megragadni, és… Csak felszámolni ne! Nem megölni a sárkányt, lovagolni rajta!

A Nagytanács Nagy Könyvébe a sárkány megzabolázása X-Generációs korszakaként került be az elkövetkezendő időszak, hol az ellenzék értelmes javaslatokkal korrigálta a kormányt, a költők hőskölteményeket írtak a győztes korlátozott háborúk hőseiről, F. földlényeket nemzett Angyaldémonnak, s nemcsak egyen volt súly, hanem megvalósult az egyensúly.

Entrópia!!!!!!! Halál!!!!!! Hamisítvány! Tépte ki ez utolsó lapot a szigorú filológus! Hiszen mindenki tudja az igazságot!

Angyaldémon rendszeresen együtt hált apjával, ami a kezdeti erőszakoskodások után hétköznapi aktusokká szürkült. Hollydork másodunokatestvéri vonalán tünt fel Szelfisgén, aki a fáradó atyát váltotta a forgóban, miközben a megtermékenyülést orvosi segédlettel gondosan kerülték. A jósok jelezték a gondot, ha ez így megy tovább, a hatalom felső körei kiürülnek, így a népen zűrzavar vesz erőt, s idegen hatalom martaléka lesz az ország. A csőcselék pletykái, a gazdasági bajok már ennek jelei voltak. A misztikusok a szent nászt szorgalmazták, a gnosztikusok szerint felülről kell jönnie az új embernek. S ha kettő az egyben? F.-nek nem volt tudomása róla, hogy várják, mégis jött. Angyaldémon nem tudta, hogy amire használják bűn, mégis kinyílt a szeme. Ugyanolyan természetes volt repülniük, mint később leszállniuk. Vagyis ugyanúgy az égi törvényszerűség szerint ment minden, mintha emberi számításokkal ez előidézhető lett volna. Ugyanúgy múlott a hívők imáin, mint a hitetlenek átkain.

Ennek a történetnek nem lehet más vége, minthogy megemlítjük a költőt, ki garabonciás tekergései közepette talált e témára, még kicsiny papírfecnire görgetve, miközben épp bekukkantott ide, decemberbe. Mi más hát a vég, mint mindennek a kezdete.

Tömegek várnak lenn, a téren. Lábról a kézre, felfordulás. Mindenki bújik, ha szakad a zápor. Megnyíltak az égi csatornák. Bújj hozzám, mondd azt, hogy tüzelek én is. Elhagyott szempillád a világ. Kezem az arcodhoz-tapad a vér is, elmegyünk innen, hogy senkise lát. Siklasz az égen, úgy szállsz el egy éjjel- megérintett szép piheszárny. Remegő ajkadon csöppen a bíbor- szemem előtti átváltozás. Izzik a nyár is és felken magára, süllyedek én is a szíved alá. Szorít az idő, és maradni késő. Jelt ad az árva Fénykapitány: Van erő, amíg csillog a fény a csillagtérben!

Énnekem ez volt az én eddigi legkedvesebb nyári emlékem.