Budai István: Szeptemberi kép

november 13th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Budai István | No Comments »

A nyár némán, csendben elvonul,
A levelek friss táncba ringanak.
Kisded játékában még konokul
Hajol vissza a nyári nap.
Még új erőre kapva
Lángot szór a park mélyén
Búsuló magányos padra.

Share

Budai István: Őszvégi pillanat

november 13th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Budai István | No Comments »

A szántón lomha, sötét varjak
Károgása jelzi a közelgő telet.
A szürkületben egy hűs fuvallat
Hátára kap egy lehulló falevelet.

Share

Budai István: November

november 13th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Budai István | No Comments »

A természet palettáján a színeket
Most egy új festö kavarja,
Ahogy az ősz ujja integet,
Barnára vált az erdő avarja.

Eltűnik a kék és a mélyzöld,
S uralkodik a sárga, a barna.
Feketén nyújtózik a vén föld,
Mintha mindent mély bánat takarna.

Szomorúan néz az elhagyott ágra,
S búcsút int a szélringatta levél.
Hintázó táncát szép lassan járja,
Ahogy birokra kel vele a szél.

Share

Budai István: November a temetőben

november 13th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Budai István | No Comments »

Borzongató szellő járja át
a csendes lelkek otthonát.
Itt alszanak évtizedek óta,
sorsuk döntésében megnyugodva.
A hajnali köd ráül a tájra,
mintha a csönd neki is fájna.

Share

Budai István: Hatvan felé

július 24th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Budai István | No Comments »

Hatvan felé az ember fáradt,
Nem veti meg a vetett ágyat.
Csontjaiba az évtizedek
Martak örökös jeleket.

Itt is hasít, ott is sajog,
Csőstől jönnek a bajok.
Lassan múlik az idő,
Fáj a máj, a szív, a tüdő.

Az izmok sem a régiek.
S néha csak az égiek
Fohásza segít, hogy kín alatt
Véget érjen egy mozdulat.

Arcán a redők mélyre ásnak,
S lassan a megnyugvásnak
Is eljön majd az ideje,
S mindenre lesz majd ideje.

Hatvan felé az ember fáradt,
Lelke lusta, teste bágyadt.
Csontjaiba az évtizedek
Martak örökös jeleket.

Share

Budai István: Vers

július 24th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Budai István | No Comments »

Még kendőzetlen volt szerelmünk,
kitakartuk vágyainkat,
úgy éreztük, eggyé lettünk,
vágyunk hűvös ágya ringat.
Körülfolytuk egymás testét,
mint kúszó lián a vadonban,
Vágy-szolgám ajkad lesték,
csókjaidból ágat fontam.

Share

Budai István: Ahogy megyek hazafelé

július 24th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Budai István | No Comments »

Ahogy megyek hazafelé,
Virág borul lábam elé.
Zsong a tavasz illatárban,
Ezer virág illatában.

Ahogy megyek hazafelé,
Fák térdelnek lábam elé.
Harangszó zeng valahol,
A sok madár nekem dalol.

Ahogy megyek hazafelé,
Lassan megy a nap lefelé.
Zsong a tavasz illatárban,
Ezer virág illatában.

Share

Budai István: Vallomás

április 28th, 2013 Posted in Budai István | No Comments »

Íme a csokorba szőtt szép szavak.
Hogy mit érnek, döntsd el magad!

Szemed őrzi patak habja,
Tekinteted szárnyra kapja,

S viszi a szél a légen át
egy szép asszony mosolyát.

Szemed kékje itt marad,
megőrzi a kis patak.

Akácerdőt, hogyha látsz,
neved súgja száz akác.

Lábad nyomán bujdokol
az erdőszéli zöld bokor.

Mint anya ölére a gyerek,
Feléd futnak az erek.

És tested lankás helyeit
Csók-viharok keresik.

Share

Budai István: Eleki temető 2009

január 19th, 2013 Posted in Budai István | No Comments »

Itt körben a sok-sok virág
egy-egy szárba szökkent szeretet.
Ez egy nyugalmat nyert világ,
hol nem játszik már szerepet,

hogy életedben ki voltál,
gazdag, vagy szörnyen szegény,
sírod most templom és oltár,
sorsod egy végéhez ért regény.

Ahol nyugszol, jelzi egy kereszt
és egy rendbe hozott sírhalom.
Múltad többé el nem ereszt,
megtelepszik a hantokon.

Share

Budai István: Én már csak…

január 19th, 2013 Posted in Budai István | No Comments »

Én már csak ilyen vagyok,
nem fognak a téli fagyok,
nyár nap-tűz meg nem éget,
kedvelem a derültséget.

Vígan telik minden napom,
mosolygok csak gondjaimon.
Homlokom, ha mutat redőt,
kikacagom a nehéz időt.

Kedvem meg nem töri semmi,
élni, élni, élni és nevetni.
S ha majd értem jő a halál,
az is jókedvemben talál.

Share