Boór János: Meditáció

május 20th, 2013 Posted in Boór János | No Comments »

Elrepülhet sok-sok év akár,
élhetünk lazán, hol a határ?
De ha őszül, nem hullhat lomb,
a síkság végén büszke a domb.

A sok emlék erővel szorít,
az élethez kell az erős hit.
Még nem lesz vége, jöhet a szép,
forogjon minden, mint egy kerék.

Vágyakban mélyen lebeg az ok,
titkok erdejében ez nem sok.
Fátyolból lát az őszinteség,
fájdalom, kudarc, más jöhet még?

Ha jön, tudni kell élni vele,
büszkén, forrón égjen ereje.
A fonnyadt vágy is legyen öröm,
megfáradt élet úgyis üröm.

Hajnalban cimbora a Nap s Hold,
alkonypalettán életet told.
sétáló árnyát homály fedi,
sötétben a fény táncát lejti.

Share

Boór János: Itt hagytak

augusztus 15th, 2012 Posted in Boór János | No Comments »

Ne vegyétek zokon,
hogy életem monoton.
Mit tegyek, azt én mondom,
ehhez már van jogom.

Vajon ki a hibás itt,
napok, hónapok, évek?
Bent vagyok vagy kint?
Ők nem henyéltek.

Nem hallgattak rám soha,
csak mendegéltek, mentek,
és vittek ide-oda,
most meg itt felejtettek.

 

Dunaújváros, 2011.04.15.

Share

Boór János: Aki hontalan

augusztus 15th, 2012 Posted in Boór János | No Comments »

Most a barátod az utca,
otthonod a nagyvilág.
Magányod is nagyra duzzadt,
mint egy kihalt pusztaság.

Sejtelmes erdőben a bástyád,
tele sok-sok veszéllyel,
rothadó avar a párnád
az éjjeli sötéttel.

Lehulló lomb a takaród,
mi reggelig betakar,
és csendet int a vadonod,
amit lelked nem akar.

Vérszívók tánca a testeden,
neked meg nem jut falat,
ábrándok gyúlnak esteken,
így él, aki hontalan.

Dunaújváros, 2011. május 10.

Share

Boór János: Építettem magam

augusztus 15th, 2012 Posted in Boór János | No Comments »

Téglákat egymásra raktam,
így építettem magam.
Irigykedve nézték mások,
én meg nem gondoltam rátok.

Rám hullott a por, a malter,
lelkemnek béke már nem kell.
Szobámnak sarka a mentsvár,
hazatérve már csak ő vár.

Sötét nem vigyázza álmom,
múltam mindig megtalálom.
Ha félelem bennem vacog,
lelkemet bundába rakom.

Dunaújváros, 2012-06-16

Share

Boór János: Édesanyám

augusztus 15th, 2012 Posted in Boór János | No Comments »

A család apraja nagyja szerint
szíve mindig jósággal volt teli.

Élt, dolgozott, mindenkit szeretett,
mennyei hangtól kapott levelet.

Szemében a megnyugvás lángja ült,
örökkévalóságra így készült.

Nagyságát ma is szívemben őrzöm,
nyugodjon békében mindörökkön.

 

Dunaújváros, 2011. április 15.

Share

Boór János: A szél

augusztus 15th, 2012 Posted in Boór János | No Comments »

Süvöltve suhan messze tájakon,
átjár a bércen, a magas hágón,
araszol a fák lombjai között,
fáradtan lepihen a hegy mögött.

Borzolja a gyászos felhők könnyét,
viharrá duzzasztja a vad mérgét,
korbácsolja tengerek habjait,
kergeti a szenvedők vágyait.

Hozzád barátsággal közeledhet,
meghitté teheti a szerelmet,
mert a szeretet is benne lakol,
mikor lágyan az arcodhoz hajol.

Szerelmi dalt dudól füledbe,
szelíden szól a nyári melegbe’.
Ősszel a lombokat lengeti,
télen a hópelyhet kergeti.

 

Dunaújváros, 2010-12-27

Share

Boór János: Apám kovács volt

augusztus 15th, 2012 Posted in Boór János | No Comments »

Apám, aki patkoló kovács volt,
az üllője ritmikusan zenélt.
Az izzó vas szikrákat szórt
és hordta a meleg üzenetét.

Keze nyomán elhaltak a szikrák,
a vas színe pirosra változott,
készült a sok sasóka és szerszám,
tavasszal, ősszel s nyári napokon.

Görnyedve hajolt lópaták fölé,
faragott és formált ő azokon,
megriadt lovak sima talpára,
a meleg patkóval sütött nyomot…

Én ámultan figyeltem apámat,
az ember és állat kapcsolatát,
hogy mily módon találtak egymásra,
a fárasztó közös munka nyomán.

 

Baracs, 2012-04-08

Share

Boór János: Bennem él…

augusztus 15th, 2012 Posted in Boór János | No Comments »

Bennem él a vidám lélek,
fölötte meg én lakom,
mint a csiga a kis házát
szüntelenül hordozom.

Bennem él a vidám lélek,
jóban, rosszban hallgatom,
mint a vándor magányban
szép szavakkal szólítom.

Bennem él a vidám lélek,
néma hangját felfogom,
mint a rezgés az éterben
én rajtam is áthatol.

Bennem él a vidám lélek
derűjével átkarol,
mint a madár a párjával
velem együtt ő dalol.

Vidám lelkem, te el ne hagyj,
maradj velem, mert teheted!
Te vagy az én üdvösségem,
te táplálod lényemet.

Siófok, 1998. augusztus 10.

Share

Boór János: Tavasz van

augusztus 15th, 2012 Posted in Boór János | No Comments »

Tavasz van, minden olyan szép.
Felébredt a természet:
Lombok ágán rügyek bújnak,
meghagyta az enyészet.

Madárdalra ébred a táj,
a rigófütty cifrán szól.
Rábámulok a hajnalra
a sok vízcsepp ficánkol.

Lent a völgyben forrás vize
csobogósan medret vájt,
habjain a felkelő nap
színes fénye partra szállt.

Erdő lombja susog halkan,
rátekint a világra,
titkait a múltra hagyja,
készülődik a nyárra.

Dunaújváros, 2011-01-27

Share

Boór János: Augusztus volt

március 25th, 2011 Posted in Boór János | No Comments »

Augusztus volt. A nyár tűzsugara
derűsen fénylett, mint egy szép remény,
a tengerparti pompát kitakarta,
s ragyogott a víztükör tetején.

Augusztus legszebb csodája a nyárnak.
Lenge hölgyeket bámultam merőn,
néztem őket, s feszítettek a vágyak,
s hódoltam büszke szépségük előtt.

Elment egy asszony, aki szeretett,
magához emelt, s én hittem neki,
élveztem, hogy szívem hitegeti.

Elment, s talán már el is feledett,
a sok szép emlék is elment vele.
S halk bús, kép már csak emlékezete.

Sarti, 1999.szeptember 28.

Share