Boór János: Augusztus volt

március 25th, 2011 Posted in Boór János | No Comments »

Augusztus volt. A nyár tűzsugara
derűsen fénylett, mint egy szép remény,
a tengerparti pompát kitakarta,
s ragyogott a víztükör tetején.

Augusztus legszebb csodája a nyárnak.
Lenge hölgyeket bámultam merőn,
néztem őket, s feszítettek a vágyak,
s hódoltam büszke szépségük előtt.

Elment egy asszony, aki szeretett,
magához emelt, s én hittem neki,
élveztem, hogy szívem hitegeti.

Elment, s talán már el is feledett,
a sok szép emlék is elment vele.
S halk bús, kép már csak emlékezete.

Sarti, 1999.szeptember 28.

FacebookTwitterIWIWShare

Boór János: Ősz

március 14th, 2011 Posted in Boór János | No Comments »

A múltamat felébreszti az álom,
virágot nyitnak sorsom romjai,
pirosan égnek lelkem vágyai,
tán még emlékeim is megtalálom.

De szóródnak szanaszét éveim,
gondjai meg szaporodnak a mának,
bár hiszek még az őszi kedves tájnak,
lassacskán már elfogynak érveim.

A vad idő újabb bábukat üt ki,
rőt száraz levelek hullnak a fényben,
bús őszi hangok zenélnek a mélyben.

Szárnyaló szelek azt súgják a tájnak,
hogy vége van már, vége van a nyárnak:
a sorsunkat mi sem kerülhetjük ki.

Dunaújváros, 2010-12-20

FacebookTwitterIWIWShare

Boór János: Ifjúkori barátomhoz

március 14th, 2011 Posted in Boór János | No Comments »

Múltam képe villan fel ragyogva,
mint csillagszóró röpköd szerteszét,
fényében látom, falunk feldobódva:
boldogságot, homályt meg derelyét.

Illatok között nézzük a szép nőket,
s a lehetetlent érzem meg magát,
veszélyt, kalandot, férfi dicsőséget,
ifjúságom fals izzadság szagát.

Jöhetnél most! Még kuka a halál,
depressziót elmémben nem talál.
Ragyogj fel bátran pupillám mögött,

had lássam, hogy még te sem vagy csökött!
Ami volt egyszer, tán megint lehet,
csak hozd magaddal ifjú lelkedet.

Dunaújváros, 2010-12-18

FacebookTwitterIWIWShare

Boór János: Egy fiatal lány

március 11th, 2011 Posted in Boór János | No Comments »

Hangtalan jár ide-oda,
a mosolya fülig ér.
Szőke hajának tincseit
lengeti az enyhe szél.

A napsugár fénylik arcán,
mikor a nap felé néz,
tágra nyíló két szeméből
sugárzik a csalfa fény.

Kimért lépte testén átjár,
mikor éppen jön felém,
blúza fénye lengőn mesél,
bennem ébred a remény.

Tekintete csodálón vár,
levelek hullnak elé,
sötét felhők az ég alján,
szertefoszlik ez a kép.

Dunaújváros, 2011-02-03

FacebookTwitterIWIWShare

Boór János: Fejfák sora szürkül

február 11th, 2011 Posted in Boór János | No Comments »

Dorongfa szálkája emlék szememben;
velem van minden, ami rég volt.
Emlékes tájat őrzök a szívemben,
a múltat csupa árny-és fényfolt . 

Virágos táj zöldillatú ablakán
feketült arccal bámul az éj,
a titokzatos sötét felszín mögött
tarka képeket őriz a mély.

Géneket szaporít ősök tanyáján,
álmába merült a természet,
embernyomortól csipkézett nyoszolyán
együtt hál élet és enyészet… 

A havas tél gyolcsot terít a tájra.
Holt virágok a fejfák tövén.
A sűrű csönd magába fogad mindent
a szülőföld elporladt rögén.

Dunaújváros,2008-12-29

FacebookTwitterIWIWShare

Boór János: Falusi tél

február 11th, 2011 Posted in Boór János | No Comments »

Ropog a hideg,
kopog a lány,
zörög a kilincs,
forog a zár.

Tárul az ajtó,
huncut a szó,
rezdül a szoknya,
hullik a hó.

Zizeg a kályha,
lobog a láng,
örül a legény,
vörös a táj.

Tüzes a cserép,
meleg a ház,
lehull a szoknya,
hevül a láz.

Szeret a legény,
szeret a lány,
izzik a parázs,
forró a nász.

Dunaújváros, 2001. január 19.

FacebookTwitterIWIWShare

Boór János: Falusi emlék

február 11th, 2011 Posted in Boór János | No Comments »

A szén piros,
fúj a kohó,
izzik a vas,
kész a patkó.

Az éj zajos,
nyerít a ló,
az út poros,
gyí, te fakó.

Sári csinos,
szép arca hó,
öle szoros,
tüzet adó.   

Pista csikós
bevonuló,
csizma, fokos
táncra való.

Zeng, peng zajos
citeraszó,
víg és dalos
búcsúztató.

Járd, te táncos!
nyeríts, csikó!
idő, ne fuss,
táncolni jó.

Dunaújváros, 2000. január 11.

FacebookTwitterIWIWShare

Boór János: Hetvenhat év

február 4th, 2011 Posted in Boór János | No Comments »

Hetvenhat év áll mögöttem,
visz magával sebesen.
A kék ég van én fölöttem,
vigyáz rám szép csendesen…

Fáradt arcom árkaiban
az éveknek nyoma van.
Szorgos napok árnyaiban,                
a küzdelem benne van.    

Fiatalon lángolt lelkem,
szerettem az életem.
Lábaimon súlyos terhem
a vég felé menetel.

Nincsen okom a panaszra,
ezt magamnak mondom én,
van még program minden napra
ezen a föld kerekén.

Dunaújváros, 2011-02-28

FacebookTwitterIWIWShare

Boór János: Daráló

február 4th, 2011 Posted in Boór János | No Comments »

Monoton morogva
perceid aprózza,
szitálja életed,
széttöri apróra.

Napjaid garatban,
halkul a moraja,
a szíved már tompa,
kihullik a korpa.

Dunaújváros, 2011-02-02

FacebookTwitterIWIWShare

Boór János: Az élet

február 4th, 2011 Posted in Boór János | 1 Comment »

Az élet egy térkép,
ha régi, már ragasztott.
Benne sok fa, mező, rét,
a víz fakasztott.

Kincset keresni lehet,
találni már kevésbé.
Piramis az távol,
homok az van eléggé.

Kártyáim nyitottak,
keverni lehet.
A gyökerem lent van,
szárnyalni kellett.

 Dunaújváros,2011-02-02

FacebookTwitterIWIWShare