Bodó Csiba Gizella: Mi új a Nap alatt?

április 9th, 2014 Posted in Bodó Csiba Gizella | No Comments »

Mi új a Nap alatt?

Minden és semmi!

Új-e az esztendő?

Új fogadkozások,

Vagy újra fogalmazott

Átkok csapkodnak át

Az út másik oldalára,

Netán végre-valahára

Elénk lép vidáman

Boldog Új Esztendő?

Nem unottan a naptár

Nyitó lapján,

Hanem józanul

Az év első napján.

Vállunkra teszi a kezét

És sétára hív,

A tiszta levegőre,

Vele tarthatunk beszélőre,

Ahol a beszélő

És a kérdezője

Szelíden hallgatják,

Hisz szavak nélkül

Is értik egymást,

A csend senkit nem bánt.

Ismeretlen a zűrzavar,

a felcsattanó hadova

A hírhozók minden szava

Békéről regél,

Ismeretlen a – mi mennyit ér?

Az éterben finoman

Zenél a harmónia.

Nem hagyunk magadra,

Hogy boldogulj esztendő!

Hanem együtt vagyunk

S együtt hagyunk

Magunk mögött

Sötét kárhozatot,

Nem öntünk mindenre

Újabb pár konyakot,

Lemondón, hogy

– majd csak lesz valahogy!

Hisz a kicsi Cél is

Fogja a kezünket,

Mellettünk ballag,

A fűre leültet,

Őriztük földünket,

Hizlaltunk állatot,

Van mire néznünk

Az új napot,

Holnapot segítünk

Buszra felszállni

És köszönünk mindenkinek!

Egy család vagyunk!

Boldog Új Esztendő

Együtt boldogulunk!

Share

Bodó Csiba Gizella: Szavakat keresek

március 11th, 2014 Posted in Bodó Csiba Gizella | No Comments »

Talán a csend

A legjobb szó

Decemberre.

Talán a hó

A legjobb szó

Elmerengve.

Talán a szánkó

Havas úton

Messze futva,

Talán ki mindent

Átélt megáll,

És tudja,

Ballagni havas,

csendes estében,

mécses-fény mutatja,

mi bújik a mélyben

emberi lélekben;

Lehet, a szeretet?

Fény-lélek-szeretet!

Talán nem is kell tovább

Szó – hogy keresselek!

Share

Bodó Csiba Gizella: Vérszínű vadszőlő

január 1st, 2014 Posted in Bodó Csiba Gizella | No Comments »

Mint a vér, folyik

A vörösre érett levél

A zöld-opálos őszi lombon.

A folyondár leér az ágtövekre

Mintha gyökeret verne

fegyvere az életet lopja el

A fától, az karjával ficánkol,

A szél is segíti, de a liántól

Meg nem szabadítja.

Élősködők mindenhol akadnak,

Állatok hátára tapadnak,

Vagy gondolattal körbefonnak

Erőszakosan kínálkoznak

Telefondróton vagy az utcasarkon

Utánad nyúlnak csápjaikkal.

Ő csak szép, vörösben izzó

Vadszőlőlevél, de folytja a

Lombozatot, uralja a homlokzatot

Nemrég meszelt házon.

Ő csak élni akar,

Neki a fák ága az a kar

Melyről azt hiszi neki tartva,

Érte nyúlik a magasba,

Így hát befonja vérszínével

Szép is, de a lényeg vész el

Alatta, ha nem erősebb aki

Élni hagyja szép, őszi lombok között

Folyik – folyik szalagja

Majd a tél learatja, s

Egy dombon hagyja vérbe fagyva!

Share

Bodó Csiba Gizella: Imbolygok a létben

november 5th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Bodó Csiba Gizella | No Comments »

Imbolygok a létben,
Mint a fa letört száraz ága,
Kénye kedvére himbálja a szél.
Imbolygok a létben,
Mint ki teliholdnál
Félálomban lépdel
Képzelt vár fokán
És semmit nem ér el.
Nem tudom mi felé haladok,
Vagy mikor zuhanok
Vagy mozdultam-e egyáltalán.
Imbolygok mint a szél-
Dédelgette bambusz csengő,
Bús búgó hangja vidámra vált
Ha átöleli a szellő.
Imbolygok mint a levegőn
Átlibbenő frissen mosott
Ruha illata,
Mint a busz zaja
Lecsurogva a dombon,
Mint a sziréna vijjogás
Jóval túl az utcafronton,
Mint a madár surranás,
A mókus ágról-ágra ugrálása
S a gondolat hirtelen tisztulása;
– Hiszen imbolyog minden!
Talán az egész világegyetem.
Talán a Föld most fordul
Másik oldalára,
Talán a közelgő ISON bolygó
Himbálja köröttem
Az elvesztett stabil pontot?
Hová dobjak horgonyt
Ha minden imbolyog?
Lehunyom szemem.
A ringó imbolygások,
víztükrén a körkörös hullámok
Lassan elsimulnak,
az esti csendben
Minden mozdulatlan!

Share

Bodó Csiba Gizella: Megszólított az ősz

november 5th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Bodó Csiba Gizella | No Comments »

Az ősz ködfelhőre ül,
A nyár körül minden kiürül,
Fogam alatt roppannak a szőlőmagok,
Leszüreteltem, vagyok
Mint a fürt nélküli tőkék,
Mint októberi strandon
A hideg medencék.
Vörös telihold úszik a képbe,
Nyárvégi vég
Nem próbál vigasztalni
Beteker a szélbe
S bizonytalanná teszi lépteim.
Leülök hát a levelekkel párnázott
Nyikorgó hintaágyra,
Arcomra foltokat fest
Az alkonyi lombnak árnya,
Egy dió még kapaszkodik
Egyetlen szállal a bundába,
Aztán lábamhoz érkezik
Megadó koppanása,
Hiába na! Délben még
Melengethet az égi kandalló,
De este már jó hűvös
a párna ránca.
Megint egy ősz!
Vagy még csak őszelő,
Hisz éjjel még diszkó dobolt
– monoton dorong – a kemping
Óriás sátrába’.
A hang felfelé dübörög
Morzsolom mint a szőlőszemeket,
Ősz, majd a csendet is permetezed,
Mire teljesen te uralod
A hegyeket, vizeket,
Az öreg csontokat,
Ketyegő szíveket,
De lám egy alma mosolyában
Kéred; – ne végy tragikusan, – nevess,
Hiszen csak pár hónap, kiebrudal a tél
És száz színemmel én is elmegyek!

Share

Bodó Csiba Gizella: Kart karba öltve

november 5th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Bodó Csiba Gizella | No Comments »

Van hol a kar-karba öltve
Máshol a puska csőre töltve,
Mindenütt mások a szokások,
S amíg emlékezetembe leások
Mi volt ez – krumpli verem
Vagy lövészárok?
Melyik oldalon állok, álltok?
E ketté vagy százfelé hasadt világnak
– Mintha már nem ismerné a békét –
Tarkómon érzem jéghideg végét
A ránk szegezett földindulásnak.
Csőre töltve, csőre töltve
Ezer emberöltőre előre,
Honnan ered ennyi gyűlölet?
Miért nem adod a kezed
Jobb dolgokhoz mint a vérontás,
Zsigerekben a rontás,
nem évülnek el a pusztító gondolatok!
Talán fel kellene menni a hegyre,
Elcsendesedni, figyelve
Mit diktál, kopogtat a lelkiismeret
Az elaltatott, az elnyomott,
A rég meg nem hallgatott
Belső hang,
Megszüntetni a hangzavart
Amit a világ szít át az éteren,
Világhálón a neten,
Neked s nekem!
Tisztelettel kérdezem
Ki dönti el; – kar-karba öltve,
Vagy a puska csőre töltve,
Hogy melyik oldalon állok,
Fegyvert árulok, vagy …
Békéért kiáltok, melynek
Csak EGY az oldala,
Sorakozzunk fel hát oda
Ahol a Béke pallosa
Kimerülten lábhoz téve
A harcnak vége! Vége!

V É G E !

Share

Bodó Csiba Gizella: Menedék kérő

november 5th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Bodó Csiba Gizella | No Comments »

Nem jártam sohasem rongyosan,
S azt sem mondhatom,
Hogy gyakran éheztem nagyon.
Fegyverek elől nem kellett menekülnöm,
Árok partokon fűcsomóra ülnöm,
Kitapogatni kezemmel vakon
Félre hajított kenyér maradékot.
A szomorú fűznek meggyónhatom;
Úgy ülök mint gazdátlan állat,
Akik mind simogatásra várnak
Koldus szeménél szomorúbban
Lelkem vakaródzik a porban,
Pedig mondhatnám gazdag vagyok,
De Hozzád nem juthatok
Ha zörgetésre nem emelem kezem,
Kilincsed nem ragadom meg görcsösen.
Mosdass meg kérlek, törölj szárazra
Takaród kicsit rajtam hagyva,
Aludnék éberen mint a macska,
Dorombolnék hálásan szeretve,
Érezném Uram jó meleg teste
Befogad nem egy éjszakára,
Nála finom meleg a kályha,
S soha többé nem kell félnem,
Hisz nincs már semmire szükségem
Csak egyetlen simogatásra,
S hogy megnyugtass: – itt a helyed mellettem!
– Én már ezerszer megtettem
Tárva vagy résnyire hagyva az ajtót,
Vártam hívőt és csavargót,
De csak kevés látja és tér be
E számtalan dimenziójú térbe,
Mi meg volt már ígérve – sok ezer éve –
Amikor kigondolatlan gondolatokban
Nektek még csak a „Mennydörgés” voltam!

Share

Bodó Csiba Gizella: Lélekhúrokon

november 5th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 ŐSZ - PÁLYÁZAT, Bodó Csiba Gizella | No Comments »

Hallasz levelek zizzenése mögött,
szél-sziszegés hullámzó zenéjében,
a harangnyelv egyetlen kondulása fölött,
mintha szóltam volna félálomban?

Érzed-e kezem néha ütőereden,
Ahogy veled együtt dobbanok, emelkedem,
Érzed-e, hogy karomba zárnálak gyengéd-erősen,
De már nincs karom, nem tehetem!

Látod-e, mozdul a mogyoróbokor,
S lábad elé ejti kicsi, tömör magját,
Ne lépj rá, emeld fel, töröld meg,
Némaságom tekerte levélbe egy apró,
koppanó darabját.

Tudom, hogy hallasz,
Tudom, hogy látsz,
Tudom, hogy érzel,

Ez nem az érzékszervek adománya!

Lelkeddel hallgatsz,
Látsz és érzel,
– Nem illúzió, –

Ez a lélekhúrok szimfóniája!

Share

Bodó Csiba Gizella: Tél-kép

február 21st, 2013 Posted in Bodó Csiba Gizella | No Comments »

Az erdő felett

Fehér éjszakák húzzák

Menyasszonyi fátylukat,

lassú tánccal Illegetik

a fenyők kérges csontjukat.

Téli napkelte a kérő

Az új nap újra fiatal,

Délcegen, fehér lovon

Sétál a zúzmarás hajnaldiadal.

Fehér, puha hóban hagy

kecses pata-nyomokat,

fa-suttogás adja tovább

a szerelmes szavakat.

A természet varázsa

A varázs természete!

Néztél-e már a mélyére

Visszatükrözött képére,

Víz visszakacsintására

Huncut ég hunyorgására,

Vízben a föld ikerképe

S benne az ég összes kékje,

Találkozás gyönyörűsége,

Színek, formák teremtése.

Játszadozó ez a csoda,

Ő az, Ő az, mind Ő maga!

Share

Bodó Csiba Gizella: Karácsony reggelén

február 21st, 2013 Posted in Bodó Csiba Gizella | No Comments »

Rezzenéstelen és fehér

Karácsony reggelén

Az ég, az ág,

Kócos haját

Karjára teríti,

Fésületlen minden

És gyönyörű, mint

A kedves mosolya

A párnán ébredés

Előtt – angyallal

Találkozás – szája

szegletén.

Fehér a hóhullás,

Éjjel megfagyott,

Kemény az út, a dér

Karácsony reggelén.

Csak egy madár

Rajzol szívet tipegőjével

Erkélyemen a hóban,

Ajándék, köszönöm

Karácsony reggelén!

Share