B. Huszta Irén: Égi fény

augusztus 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, B. Huszta Irén | No Comments »

A
fám
hegyén
az égi fény
ragyogja most, hogy
útra kél, hogy újra jő a víg
tavasz, habár kis ága még kopasz.
Csak égi fény, csak égi jel, hogy nem-
sokára itt leszel, s ha lepkeszárnyon
zöld levélke száll a fákra csendes
éjen, kis pacsirta énekelve
üdvözöl – vidám a kedve.
Ma porcelán-fehér vi-
rágot hint az
ágra nap-
sugár, a
lágyan
ébredő
patakra
ráborult
az illatár. A
fák hegyén a
játszi fény ragyog-
ja – már elszállt a tél.

Share

B. Huszta Irén: Hierarchia

augusztus 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, B. Huszta Irén | No Comments »

Mint a medve
hosszú téli álmából ébredve
barlangjából fényre támolyog,
időnként védett vackomból kibújva
én is kinézek a külvilágba,
s látom – még forog.

Hangosan zörög, csikorog,
üvöltenek a farkasok,
miközben áldozatuk húsát tépik,
s vakon remélik,
oroszlán nem jön,
(mert attól félnek),
villám sincsen,
mindig lesznek, kiknek vérén
minden örömöt elragadva
hízlalhatják vastag bőrüket.

A hiénák csendben oldalognak
az odahagyott maradék köré,
nehogy felébresszék az alvó oroszlánt,
s az visszavegye, ami az övé,
s úgy lehet, még bennük is kárt tenne,
mert megbízni sosem mernek benne.

A sakálok éles visongása
messze száll az álmos éjszakában,
nem sok maradt, mi ehető,
mégis – gyomorba tehető
falatkák akadnak.

Az apró pórnép hangyaszorgalmának
jutalma csak néhány morzsa lett,
pedig hangyák rengetegen vannak,
és igazán sokan éhesek,
de előttük a hatalmas,
bár kisebb számú népség
majdnem mindent bekebelezett.

Share

B. Huszta Irén: Hívás

augusztus 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, B. Huszta Irén | No Comments »

Tört hajódon
túl az áron
mit remélsz?
Láthatáron
minden álom
ködbe vész…
Mert a lélek,
és a végzet
útra kél,
szebb időket,
új időket
zúg a szél.
Édes élet! –
mint meséket,
álmodod,
újra éled
holt reményed,
víg dalod.
Nyúl a karja,
átkarolna –
nem lehet,
tenger árja
kézen fogja
kedvesed.
Törött álmod,
boldogságod
elszelel,
húz a jármod,
mégis járod
hegyre fel…
Nap korongja,
ég a máglya,
tűzbe rejt,
tenger árja,
ember árja
elveszejt.

Share

B. Huszta Irén: Míg emlékezem

augusztus 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, B. Huszta Irén | No Comments »

Apám arca ismét feldereng,
Éppen olyan, mint volt egykoron.
Közeledik Mindenszentek napja –
Ilyenkor az ember elmereng.

Már nem égető a vágy, hogy lássam őt,
Nagyanyám is régen elengedtem,
Mégis közelebb kerülnek a szivemhez
Ilyen-tájt, ha ködöt hoz az ősz

Így október vége felé járva…
Kikhez közöm volt s elszólította
A halál, e könyörtelen kérő,
Tőlük így lettem én félig árva.

Gyertyát gyújtok, s nézem a lángot,
Belém égett múlt darabjai
Hullnak elém kövecsekként lassan,
Miket szemem eddig nem látott.

Virágokat rendezget kezem
Sírköveken – itt van az idő,
Fejet hajtva megállok egy percre…
Nem hagytok el, míg emlékezem.

Share

B. Huszta Irén: Ökölbe szorult

augusztus 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, B. Huszta Irén | No Comments »

Ősfélelem
ökölbe szorult az idő

markomból széthullt
homokszemeit keresem
kaparom össze fénytelen
múltam roskatag álmainak

örvénylőn száguld mellettem
a pillanat
minden hiába
nem tudjuk összerakni –
ha hiányzik a kötőanyag –
a véletlen lelt
szemcsékből az életet

pusztuló plazma vagyok
ebben a tébolyult forgásban
hol elvész a lélek a térben
s magányban
nem leli
nem lelheti
a nagy szabadságban az egybetartozást

talán a lásd
ne csak nézd elve hullt elém
fellibbentve a fátylat
hogy végre valamit lássak
a kvarcos csillogásból a szenny alatt
élet-képtelenség szépnek látni ezt
a lélekínséget
vagy bigott bálványimádást
mely vérből (másokéból) emel
totemoszlopot
Mammonnak

a harmincórás zötyögés
a hűvös büdös busz gyomrában
hogy elmondhasd
voltam görögben és

gyerekeket nyomorít a kenyér
ha van – betegség
hisz a takarmánybúza is megsüthető
ha nincs – éhség

majd a megélhetési
bűnözés
csak virágot
s nagy vagyont lopni nem bűn

ökölbe szorult az élet

a milliárdokat síbolók
csak Maja káprázatát látják
s tehetik szabadon
(ez a szabadság)
egyszer az ő bűnüket is
megváltják
megváltották(?)

a tengeri atom csak halat öl
gondolják keleten
s nap sem kel csak kelletlen
mert atom – hatalom
pénz – hatalom
a szeretet halott

egy ölnyi föld
a végén ennyi kell
vagy egy urnányi polc
s mindegy
mit nem tettél
kit nem szerettél
mit szereztél
mennyit sírtál és nevettél
Péter nem azt kéri számon
amit (el)vettél
hanem hogy kivé lettél

ökölbe szorult a lélek

jó szívvel ma csak az ad
akinek nincs
fél-te-nivalója
ajkak és szemek mosolya
úgysem kerül semmibe
s az minden vagyona

a szó is ölhet
nem csak a vagyon
én szabadítani akarom
szavammal gúzs alól lelkemet
lelkedet
de nem tudom
vajon lehet(?)

keresztre feszült a múlt
ökölbe szorult a jövő

Share

B. Huszta Irén: Őszi dal

augusztus 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, B. Huszta Irén | No Comments »

Sárgul a lomb már, nap ha benéz,
Játszik a tűzzel, árnyat igéz,
Múlik a nyár, most ősz a zenész,
Penget a lantján őszi zenét.

Hull a levél, vállamra esik,
S makkja a tölgynek. Őzek eszik
Fű maradékát, mókusokat
Ugrani látok. Lenn tapogat

Hangya, a szorgos – lám mi mozog,
Mag van a hátán, úgy mocorog.
Gyűjti az étket, tél közeleg,
Hó lepi majd be ételüket.

Meztelen ág int, tisztogatott
Északi széllel ősz ma is ott,
Hol rügyezett nemrég a tavasz,
Öltözetet vált most a ravasz.

Színorgiából szürke marad,
Fázva ha húzod össze magad,
Ködfalon ásít őszi sugár,
Hűvösen úszik dél fele már.

Fűre fehéren szállt le a dér,
Túlnan a sarkon ballag a tél,
Ám ma az őszi nap sugarát
Szűri a szellő lombokon át.

Share

B. Huszta Irén: Szent-György-napi ima

augusztus 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, B. Huszta Irén | No Comments »

Talán végleg elment az idei tél
Így Szent György nap szép reggelén,
Mikor a Szeretet-isten ontja rád
Ezernyilú, mégis gyógyító sugarát;
Szirmok százai lágyan illatoznak
A lassan hűlő, elnyúlt alkonyatnak.

Adj most az embernek, Jóuram, látást,
Hogy megláthassa a tavaszi szántást,
Mert ma már csak szeme és tárcája van…
Kérlek, adj tisztánlátást nekünk Uram,
S adj jó magot, mit a földbe vethetünk,
Ha szorgosan megmunkálta két kezünk.

Van ugyan fülünk, de olómmal tapasztva.
Nem jut be rajta a csermely zsongása,
Méhzöngés, madárdal, s a jaj-kiáltás…
A lélek hangjára sincsen ma hallás.
Hát még a te szavad, Teremtőm, Uram!
Az milyen végtelen hallhatatlan!

Ha mégis akad egy-egy elvetemült,
Ki semmit nem harácsol, semmit se gyűjt,
És szétosztja mindazt, amit teremt,
Azt gyorsan bezárják, mint elmebeteget,
Pedig csak fiad tanítását követi.
Töviskorona s megfeszítés jár neki.

Nem is tudom, mit kérhetnék most, Uram.
Talán vakságot – hogy a mát ne láthassam.
Vakon és némán viseljem a gyalázatot,
Mi megront eget-földet. – Máris zokog… –
Beszennyez mident, amihez csak ér.
Iszamlós sár marad, s ragacsos vér.

De mégis kérek inkább, ha lehet,
Reményt, hogy létezik valahol felelet,
Valahol mélyen, legbelül talán
Mégiscsak él egy csepp jóság, mely után
Vágyakozik lelkem, s eseng e dal.
Adj hitet végtelen jóságoddal…

Share

B. Huszta Irén: Talán

augusztus 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, B. Huszta Irén | No Comments »

Amint a tünde nap lement,
Az alkonyóra feldereng,
A kedves est, az édes éj
Pironkodása mit sem ér.

Ha szél kering a fák között,
S a hold a földre költözött,
Talán felébredett, a csend
Ölében újra él a rend.

A napra hold, az éjre nap
A változásra mondanak
Örökbecsű igézetet;
A holnapod talán lehet…

Talán lehetne szebb idő:
Ha nyári égre újra jő
A nap, a hold, a csillagár…
A holnap új csodája vár.

Share

B. Huszta Irén: Ütött az óra

augusztus 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, B. Huszta Irén | No Comments »

Indulni kell, ütött az óra
Thanatosszal a kézfogóra.
Búcsúzik tőled, erdei virág,
kinek bibéjén zöld hernyó rág,
s tőletek is, ti szálas szilfák.
Árnyaitok az avarba írják
törzseteknek mindenik görcsét;
hány villám döntött volna hétrét,
ha hagyta volna a teremtő.
Alkonyodik és furcsán megnő
széltében-hosszában minden árnyék.
Sötétedik. ó, bárcsak látszanék
remény és értelem itt maradni!
Nem tartja vissza senki, semmi!
Sem jó barát, sem hű ellenség,
holdtalan, sötét, vagy fényes, kék ég,
család, kinek terhére lenni
gyűlölne – több gondot okozni…
Indulni kell. Ütött az óra.
Felkapta fejét a kongatásra…
Már a fájdalom ereje is meggyengült,
mi teste, s a lelke között ott ült
a kettőt egymáshoz kötő szálon,
mint messzi, ködbe veszejtő álom,
egyetlen, mi még küzdeni késztette,
lelkébe százezer sebet égetve,
s nincsen idő, mely mindet gyógyítja…

Indulni kell. Ütött az óra.

Share

B. Huszta Irén: Vihar

augusztus 8th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, B. Huszta Irén | No Comments »

Ma szél dühöng a fák között.
Az ég sötétbe öltözött,
de csillagok se látszanak,
kihunyt a nap egy perc alatt.

Alácikázó villanás
után a tompa robbanás
a föld felett, az ég alatt,
mögötte méla csönd fakadt…

Aztán morogta hangosan;
e szép világnak vége van.
Az ég nyilát kilőtte ránk –
kettéhasadt az almafánk…

…és megrepedt az ég hasa,
özönvíz lett és éjszaka
kopogtatott az ablakon,
s a jégdió a vállamon.

Tengernyi sár az kerteken,
virága vérzik csendesen,
sok ág halomba fák alatt
a vad viharba törve halt.

Halott virág, halott az ág,
meghalt a nap. Haló világ!
Zokogja bűneink az ég;
Talán még nincsen itt a vég…

Share