B.Haraszin Erzsébet: Családi fészek

november 17th, 2011 Posted in B. Haraszin Erzsébet | No Comments »

 

 

 

 

 

Családi fészek

 

 

Volt egy kis ház, nádas volt a teteje,

Egy nagycsalád boldogan élt benne.

Ha hideg volt, fűtött a kemence.

Öt-hat gyermek boldogan ölelte.

Hideggel, éhséggel mit sem törődve,

Éltek szegényen tiszta szeretetben.

Ha osztozni kellett egy szelet kenyéren,

Nem voltak irigyek, éltek békességben.

Teltek az évek, dolgoztak serényen,

Mire felnőttek, más lett az élet.

Halványodni kezdtek a gyermeki emlékek,

Odalett, tönkrement a családi fészek.

Nyoma sincs semminek, meleg kemencének,

Nincs olyan íze már egy darab kenyérnek.

A szülők elmentek, nekik véget ért az élet,

Vajon hol vannak, merre járnak a szerető testvérek.

Share

B.Haraszin Erzsébet: A tél

november 17th, 2011 Posted in B. Haraszin Erzsébet | No Comments »

A tél

 

A télnek is van szépsége:

Ha hegy csúcsát a hó belepte,

Mint menyasszonyi fátyollal fedve be…

Miért is ne lenne a télnek szépsége?

 

Mint a vetést a nap melengette,

Takaróként úgy hull a hó a földekre,

A vetést gyöngéden melengetve

Óvja a fagytól, nehogy megölje.

 

A fának is lehullt a levele,

Ő is alszik, hisz itt az ideje,

Barlangban alszik a medve –

Gyertek, menjünk a hegyekbe!

 

Kinek szánkózni van kedve,

Jöjjön, hisz annak van itt az ideje!

Legyen síléc a kezünkben,

Gyertek, menjünk a hegyekbe!

 

 

 

Share

B.Haraszin Erzsébet: A Biblia

november 17th, 2011 Posted in B. Haraszin Erzsébet | No Comments »

 

 

 

 

 

 

A Biblia

 

 

Szent Bibliát tartok kezemben,

S közben felnézek a magas égre.

Istenem, e Biblia próféták szülötte,

Szent szavaid által lettek megihletve.

 

Minden szava bölcs és szent,

Ne érintse az, ki hitetlen!

A Biblia tanít hitre, bölcsességre,

S egyben őszinte, emberi szeretetre.

 

Istenem, nézz le teremtményeidre!

Mert el vagyok keseredve:

Nincs béke emberi lelkekben,

Álnokság, gyűlölet lakik a szívekben.

 

Istenem, gyógyítsd meg a vizet, a földet,

Adjon nekünk egészséges, szép gyümölcsöket,

Szüljön anya egészséges gyermeket,

Ne ismerjék többé a betegségeket.

 

Istenem, legyen imámnak foganatja,

Az embernek ne legyen többé bánata!

Istenem, jusson el imám füleidbe,

Hogy a földön örökre legyen béke!

 

Istenem, Bibliám ölembe letéve

Csöndesen nézek föl a magas égbe.

Ott vagy valahol a messzeségben, szememtől elrejtve,

De tudom, hogy itt élsz elrejtve az emberek szívében.

 

Share

B. Haraszin Erzsébet: Ostobaság

október 19th, 2011 Posted in B. Haraszin Erzsébet | No Comments »

Ostobaság keseregni a múlton,

azt már megváltoztatni úgysem tudod.

Nézz előre! Menj, menj a cél felé!

Légy kíváncsi! Eléred-é?

Céltalan élni nem szabad.

Tűzz magad elé új célokat!

Ha elérted e célokat, mosolyra fakadsz.

Így hát ne add meg magad!

Sorsod nem mindig kegyes,

de azért te ne keseregj!

Mosolyogj, nevess!

Meglásd, minden-minden könnyebb lesz.

Légy erős, határozott,

s feledd el a bánatot!

Szépségből neked is jutott,

rád is ragyognak a csillagok.

Szíved dobogjon szebbnél szebb dallamot,

ne vívjon a sorssal harcot!

Share

B. Haraszin Erzsébet: Öregek, ne féljetek

október 19th, 2011 Posted in B. Haraszin Erzsébet | No Comments »

 

Idősek, öregek, ne féljetek,

Csillag ragyog felettetek.

Szép ifjúságtok ne feledjétek,

Biztos van róla szép emléketek.

 

Bárhol éltek, isten veletek,

Az otthon, hol éltek, szép lehet.

Idősek, öregek, ne csüggedjetek,

Tápláljatok új reményeket.

 

Csillag ragyog fejetek felett,

Szívetekből szóljon az ének.

Ha énekeltek, könnyebb lesz terhetek,

A múltért ne keseregjetek.

 

Mindenki felett szállnak az évek,

Fejükre ezüst koronát tesznek.

Szemükben halványulnak a fények,

De ők is látják a szépet.

 

Share

B. Haraszin Erzsébet: Őszi szél

október 19th, 2011 Posted in B. Haraszin Erzsébet | No Comments »

 

Őszi szél játszik hulló falevéllel,

Dúdolva viszi messze, tova a réten,

Mint anya gyermekét bölcsőben ringatja,

Hulló falevélnek nincs jövője csak múltja.

 

Őszi szél suhan lágyan dúdolva,

Ő a nyarat nem siratja,

Elhervadt a sok virág, nincs már illata,

Lassan a csillogó hajnali dér betakarja.

 

Térjen nyugovóra minden virág,

Pihenjenek a gyönyörű gyümölcsfák,

Őszi szél suhan tovább, lágyan simogat

Sok nádfedeles tanyát.

 

Nyáját is hazahajtja a juhász, jön a tél,

Meg ne fagyjanak a birkák.

Jön a karácsony, várják a kis Jézuskát,

Hogy melegíteni tudják puha jászlát.

 

Énekkel üdvözlik a kis királyt,

Megszületett Jézus,

Eljött a Messiás,

Mindenki boldog s vidám.

 

Gyönyörű a tél is, nem csak a nyár,

Mikor hó fedi hegyek ormát,

Akkor a legtisztább, hófehér,

Csillogó-ragyogó a világ.

Share

B.Haraszin Erzsébet: Ballag a hátizsák

szeptember 15th, 2011 Posted in B. Haraszin Erzsébet | No Comments »

Ballag egy hátizsák

Ballag egy hátizsák, benne a sok tudomány.

Addig-addig ballag, míg egy iskolát talál.

Úr Isten! Kit visz az a hátizsák?

Nem látszik alóla más, csak pusztán két pici láb.

Most megáll. Pihenni kellene már,

Hisz alig bírja el azt a sok tudományt.

És ismét megindul a hátizsák.

Hátrálni készül már.

Lassan emelkedik, egyre magasabban jár,

De jó, hogy van a lépcsőnél korlát!

Szegény hátizsák! Oly fáradt már,

Keresi, vajon hol van az osztály?

Lehuppan egy padra, súlya nagyot ránt,

És biz’ rögvest a földön a hátizsák.

Ám lássatok csodát:

A zsák alól kibújik egy kislány!

Nagy nehezen feláll,

Diadalmasan így kiált:

Nesze neked, te sok tudomány!

Hát itt maradsz, te hátizsák!

Ám jön a tanár, s közben így kiált:

Kié ez az óriás hátizsák?

Julcsa rémült arcot vág.

Tanárnő, kérem, enyém a hátizsák.

De, tanárnő, kérem!

Nem bírom már!

Föl kéne emelni, benne a sok tudomány.

Tanárnő, kérem, segítsen már!

Tanárnő igyekszik, fölkapja a táskát,

S eközben a padba veri orrát.

Uram atyám, de nehéz a hátizsák!

Julcsa, máskor ne hozz ennyi tudományt!

Itt az iskola, megtanít mindenre,

Holnaptól nem kell a nagy zsákot cipelned!

Share

B.Haraszin Erzsébet: Kis Tamás

szeptember 15th, 2011 Posted in B. Haraszin Erzsébet | No Comments »

Kis Tamás

Hallod-e, kis Tamás, vége van az óvodának, lettél iskolás.

Örömében tapsol, táncol kis Tamás,

Hallod-e Laci, nem vagyok óvodás, lettem iskolás.

Akkor bizony nagy bajban vagy kis Tamás,

Tudod, milyen nehéz lesz a tanulás?

De erre az egészre nem is figyel kis Tamás,

Futkározik nagy örömmel ide-oda kis Tamás.

Egyszer aztán elmúlt a nyár, jött a tanulás,

Vidáman ment iskolába kis Tamás.

Kétszer kettő mennyi az, ha jó a számítás?

Vajon mennyi, mennyi lehet, gondolkodik kis Tamás.

Hűha, de nehéz ez a szörnyű tanulás,

Gondolkodik, forgolódik kis Tamás,

S bizakodik, reménykedik, majd megoldja más,

Óh, mért nem maradtam végleg óvodás?

Bár…

Share

B.Haraszin Erzsébet: Öreganyó

szeptember 15th, 2011 Posted in B. Haraszin Erzsébet | No Comments »

 

Öreganyó ül a padon, arcát ezer ránc fedi,

Megfáradt két kezét ölébe teszi,

Öreg szemét homályos köd fedi,

Álmából csak az esti harangszó ébreszti.

A régmúltat könnyes szemmel felidézi,

Ifjúságát szálló fellegek közt keresi.

Özvegyi fátylát fájó szívvel viseli,

Senki sincs, ki hordani segítsen neki.

Udvarát apró lépteivel méregeti,

Gyűrött ruháját fáradtan rendbe szedi,

Megfáradt szemével férje képét nézegeti,

Csöndesen ennyit mond: Talán jobb így neki.

Share

B. Haraszin Erzsébet: Dalolj, kis bohóc!

augusztus 28th, 2011 Posted in B. Haraszin Erzsébet | No Comments »

Kis bohóc, tiéd az egész porond,
Téged figyel tátott szájjal
A sok kis poronty,
Énekelj, dalolj, kis bohóc!

Ha szíved fáj, akkor is dalolni kell,
A kis bohócnak örökké élni kell,
A szíved együtt dobogjon mindenkiével,
A bohócnak bánata nem lehet.

Egyedül csak ő az, ki mindig megnevettet!
Kezedben hegedű, de hangja nincs,
Aki megérti, annak kincs.
Hangtalanul is lehet zenélni, dalolva is lehet sírni.

Titkold, ha elhagyott, kit szerettél,
Mert holnap a porondon ismét szerepelned kell.
Ha elfáradtál, álmodban mosolyogsz,
S a sok kacagó gyermekre gondolsz.
Nékik kell a nevető bohóc, szükség van rád.
Úgy énekelj, mintha hallaná az egész világ!

Én is voltam bohóc, de nekem porond nem jutott,
Mégis-mégis mindenki rajtam kacagott,
Ruhám rongyos volt, arcom piszkos,
Látod, kedves kis bohóc?
Így is lehet valaki nagy bohóc!
Vagyonom nem volt, szerettem elhagyott,
Így lettem én örökre
Csavargó bohóc.

Share