Szépirodalmi alkotások az Irodalmi Rádió szerzőitől

Legyél a csend, most ne szólj.
Lehunyt szemed mögött
filmként peregnek vágyaid,
s újjászületnek a gyermeki álmok,
ahogy a múlt – a jelennel összeér.

Látlak téged víz tükrében,
eső utáni szivárvány színében

sötét éjen holdsugárban
tücsök szóban hajnaltájban

álmomban hol a lélek tánca,
mint ezernyi pillangó földi násza

nap – nap után felfedezlek,
a szavak varázsában is szeretlek.

Hűvös szél nyargal a fák közt,
sárguló levelek tánca követi őt.

Hajnali párából ébred a reggel,
visszavonhatatlanul -
Itt van az ősz.

Ó Uram! Adj erőt s hitet.
Mi dolgom e földön,
emberként véghez vigyem.
Ha balga is a lélek időnként,
a jót ugye megérted, érzed?
Szeretettel nézel ránk
megbocsátón, szelíden.
Hisz bízva bízik az ember
a jó felé törekszik,
ha néha csúf is e csalfa lét.
Imáink – Tudom!
Meghallgattatnak az égben.
Halld hát jó Uram!
Nézz le ránk jó szívvel,
s emeld fel hűséges híveid.

Napok forgatagában
s az éjszaka hallgatag
csendjében -

Őrizlek, szívem minden
szeretetével.

Mondd, ha álmodnék – Őriznéd álmom?
Ölelnél – mint lágy takaró, gyengéden
testemet.

S az évek múlása, ha majd arcomra
ráncokat varázsol -

Őrzöl ugye, akkor is?
Hűen, akár egy kisgyereket.

Egy hang – mi szívemből szól
egy érzés mi bennem él

Üzenem a széllel
a hajnali fénnyel.

A szív érez, és
a lélek örökké él.

Lehet dicsőség a papírra vetett
ezernyi gondolat.

S mily reménnyel kecsegtet?

Talán lesz egynéhány, mit
az utókor szívébe vés.

Nézd, a rohanó idő hogy lopja perceinket,
ha tehetném, lassítanám az idő kerekét.
S bár hatalmam nincs felette, mégsem félek.
A szeretet el nem múló érzése véd.

Boldog órák vidám kacagását, mint
drága kincset úgy őrzöm én.
S ha nem látlak, akkor is itt vagy nékem
hisz benn élsz a szívemben rég.

Minden perc, és óra mit együtt töltünk.
Öröm forrása mely, mint dús folyó árad,
lendülete el nem apad soha.
Büszkeség tölt el, és általa erősebb leszek én is.
Örök gyermeki szeretettel ölellek, és csendben
szívembe rejtem rajongásomat.

Te drága Nap, s ti csillagok!
Mit e vén Föld már hordozott,
mennyi mindent láttatok.

Vesztes csatát, újjászületéseket.
Jót, rosszat is-

Mit ember, csak véghezvinni tud.