Bakaja Zoltán: Bhagavad-gítá 12. fejezet

augusztus 1st, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Bakaja Zoltán | 2 hozzászólás »

Ez a fejezet Isten személyes formájának a bhakti jógával, illetve személytelen aspektusának a dzsnyána jógával történő imádatának sz eredményességét hasonlítja össze. (1-7.) Szó esik belőle a bhakti jóga gyakorlásának különböző szintjeiről (8-12.) és a tökéletessé vált jógi jelleméről is. (13-20.)

1.
Ardzsuna beszél most:
Ki tud többet a jógáról? Tiszta híved, ki szüntelen
szolgál vagy aki transzcendens, rejtőző Uraként imád?
2.
Srí Bhagaván [Krisna] beszél most:
Kiknek elméje rajtam csüng, s álandóan imádnak, oly
különleges hitet nyertek, ők a legjobbak, értsd meg ezt!
3-4.
Kik transzcendensnek ismernek, aki nem látható soha,
sosem mozgó, sosem múló, s mindent egynek tekintenek,
érzékeik legyűrték és minden élő javát lesik,
imádatuk ha jól végzik, egyszer majd elnyerik kegyem.
5.
Szenved az, kinek elméje e formámhoz ragaszkodik,
mert a megfoghatatlanhoz bánattal teli út vezet.
6.
Ki munkája eredményét nekem áldozza, úgy imád,
nem lesz hűtlen a jógához, s rám gondol szíve kincseként,
7.
kimentem őt a lét s nemlét tengeréből nagyon hamar,
Pártha [Ardzsuna], mivel az elméjét mindig bennem meríti el.
8.
Rám gondolj tiszta szívedben, értelmed csak belém temesd,
így te is bennem élsz mindig, kétséged ne legyen soha.
9.
Ha az elméd szilárdan rám irányítani nem tudod,
gyakorolj bhakti-jógát, így vágyni fogsz rám, Dhananydzsaja [Ardzsuna].
10.
Ha e gyakorlat által sem tudsz rám gondolni szüntelen,
cselekedj értem, úgy lesz majd szíved tiszta, tökéletes.
11.
Ha ezektől a tettektől sem leled meg nyugalmadat,
mondj le munkád gyümölcséről, s maradj midig fegyelmezett.
12.
Gyakorlásnál a tudás jobb, annál a meditáció,
s a lemondás a legjobb, mert békét érhetsz el általa.
13-14.
Nem irigy, minden élőlény kedves barátja ő, kegyes,
nem gyűjt, nincs hamis énképe, öröm s bánat nem éri el,
elégedett, örök jógi, mértékkel bír, határozott
az én hívem, ki rám gondol, s nagyon kedves ezért nekem.
15.
Nem zavar senkit, és őt sem zavarja semmi meg soha,
nem örvend, nem dühös, nem fél, nem aggaszthatja semmi sem,
16.
nem vár el semmit és tiszta, ügyes, nincs gondja, semleges,
nem akar semmit elnyerni – nagyon kedves ezért nekem.
17.
Ki nem örül, sosem gyűlöl, vágya nincs, nem szomorkodik,
nem érintheti jó és rossz, s az én hívem – övé vagyok.
18-19.
Sem barát, sem az ellenség nem különb néki, sem hideg,
sem meleg, de a dicsfény vagy a szégyen sem zavarja meg.
Mindegy, szidják vagy épp áldják, néma lesz és elégedett,
nincs hely, mely köti őt, békés az én hívem – övé vagyok.
20.
Aki ezt az örök vallást gyakorolva imád, na halld,
őnála soha nem lesz már senki sem kedvesebb nekem.

Share

Bakaja Zoltán: Bhagavad-gítá 1. fejezet

augusztus 1st, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Bakaja Zoltán | 4 hozzászólás »

Bhagavad-gítá 1. fejezet

1.
Dhritarástra beszél most:
Mondd el Szanydzsaja, mit tettek Kuruksétrán, a szent helyen
egybegyűlve a harcéhes fiaim s Pándu sarjai?
2.
Szanydzsaja beszél most:
Király, a Pándavák által felvett harci alakzatot
meglátva, a tanárához intézte szavait fiad.
3.
„Mesterem! most előttünk áll a Pándava sereg, melyet
Dhristadjumna tanítványod állított csatasorba, nézd!
4.
Bhímával s Ardzsunával sok nagy íjászuk felér. Ma itt
Jujudhánát, Virátát és Drupadát láthatod, a hős
5.
Dhristakétut, Csékitánát, Kásirádzsát – a nagy vitézt –,
Saibjával, Kuntibhódzsával s Purudzsittal az oldalán.
6.
Judhámanju, de Vikránta, s Uttamaudzsá is ellenünk,
Szubhadrá s Draupadí sok hős gyermekét bírja táboruk.
7.
Bráhmanák éke! Engedd meg, hadd mutassak be most saját
seregünkből is egy-két hőst. Soraink közt köszönthetünk
8.
téged, Bhísmát, a nagy Karnát s Kripát – kik nem veszítetek –,
Asvatthámát, Vikarnát és Szómadatta erős fiát.
9.
Sok más vitéz is itt áll, kik készek arra, hogy életük
a kedvemért feláldozzák, csillog tengernyi fegyverük.
10.
Erőnk felmérni sem képes senki, míg Bhísma támogat,
sokkal gyengébb az ellenség, közöttük Bhíma ér sokat.
11.
Segítse hát a hős Bhísmát mindenki a saját helyén,
katonák, sose lankadjon az őt óvó figyelmetek!”
12.
Ekkor, hogy felvidíthassa, Bhísma kürtjébe fújt, s a hang
oroszlán bődüléséhez volt hasonlítható, király.
13.
Ezután tülkök és kürtök, majd kisebb és nagyobb dobok
zaja harsant fel egyszerre, s csapott pokoli hangzavart.
14.
Fehér méneik által vont kocsijuknak fedélzetén
Krisna s Pándava zengették isteni harci kürtjüket.
15.
Paundrát, a legnagyobb kürtöt a falánk Bhíma kapta fel,
Pánycsadzsanját Hrisíkésa[Krisna], Dévadattát Dhananydzsaja [Ardzsuna].
16.
Anantavidzsaját Kuntí felkent fia, Judhisthira,
Nakula Szahadévával Szughósát s Manipuspakát.
17.
Kásirádzsa – a hős íjász, Sikhandí – a szekér-vitéz,
Dhristadjumna, Virátrádzsa, Jujudhána – ki nem veszít,
18.
Drupada, Draupadí öt hős gyermekével, uralkodó,
s Szubhadrá nagy erőt bíró sarja, mind fújta hangszerét.
19.
A kürtök bömbölő hangja betöltött földet és eget,
s ezt hallván, Dhritarástra, száz fiadnak torka elszorult.
20.
Mielőtt harcba szállt volna, Pártha [Ardzsuna] felvette fegyverét,
s utódaidra pillantott. Nagy úr! Halld most, hogyan beszélt
Hrisíkésához [Krisna], ott fenn, a Hanumán-lobogós kocsin.
21
Ardzsuna beszél most:
Kérlek, Acsjuta [Krisna], indítsd el kocsim a két sereg közé,
hadd lássam, kik akarnak ma harcba szállani ellenünk,
22.
kikkel találkozok szembe, ha elkezdődik a küzdelem,
23.
Kik azok, akik eljöttek, hogy örömet szerezzenek
Dhritarástra gonoszlelkű fiának ma a harcmezőn.
24
Szanydzsaja beszél most:
Uralkodó! Így kérlelte Hrisíkésát [Krisna] az ütközet
előtt a nagy Gudákésa [Ardzsuna]. Ő kihajtotta hintaját
25.
Bhísmát, Drónát s az ott álló sok királyt megmutatva, majd
megfordult, s közben így szólott: „Lásd hát Pártha [Ardzsuna] a sok Kurut”
26.
Pártha [Ardzsuna] most fiakat látott, apákat, nagyapákat és
fivéreket, tanítókat, unokákat, apósokat,
s barátokat a harctéren mindkét fél katonái közt.
27.
Mikor Kauntéja [Ardzsuna] meglátta rokonait s barátait,
szívében szánalom kelt, míg akjain keserű panasz.
30
„Képtelen vagyok itt állni, megszédültem, forog velem
a világ, rossz előérzet dermeszti meg a szívemet.”
31.
Nem látom, mi a jó abban, ha kiirtom családomat,
a győzelemre nem vágyok, s a királyság sem érdekel.
32.
Mondd, Góvinda [Krisna], mi értelme a királyság, az élvezet
vagy az élet után futni, ha kiket szeretünk, azok
33.
készek megválni tőlük, s itt sorakoznak a harcmezőn?
Apák, fiak, tanítók, bölcs nagyapák, unokák, vitéz
34.
nagybácsik, sógorok, s oly sok jó barát, szeretett rokon –
nem vágyom a halálára senkinek, Madhuszúdhana [Krisna],
35.
a Föld, de a világ összes kincséért sem. Dzsanárdana [Krisna]!
Mit élveznénk kipusztítván Dhritarástra utódait?
36.
Bűn terheli a lelkünket, ellenségünk megölve, így
barátaink és a Kuruk életét nem vehetjük el.
Miféle élvezet vár egy gyilkosra, Madhuszúdana [Krisna]?
37-38.
Kapzsiságuk miatt ők nem érthetik meg, Dzsanárdana [Krisna],
hogy családunk kiirtása, s a barátok viszálya bűn.
Miért követjük őket ha, mi tudjuk, mi bűn s mi nem,
s hogy családunk kiirtása nem vezet semmi jóra sem?
39.
A család pusztulásával eltűnnek hagyományai,
melyek híján az életben maradottak lezüllenek.
40-41.
Vársnéja [Krisna]! Ha a züllött nép nem védi meg a hölgyeket,
ők is rossz útra térnek majd, korcsoknak adva életet,
akik miatt pokol vár a gyilkosra s a családra is,
melytől nem kapnak ételt és vizet többé az ősatyák.
42.
A szégyellt nemzedék létét okozó gyilkosok miatt
elpusztulnak a rendek s a családok hagyományai.
43.
Dzsanárdana [Krisna]! A bölcsektől azt tanultam, pokolra jut
az ember, ha lerombolja családja hagyományait.
44.
Ó, jaj, milyen hatalmas bűnt készülünk elkövetni, hisz
a trónért mi sem átalljuk a rokonvért kiontani.
45.
Inkább nem is fogok fegyvert s nem védekezem, öljenek
Dhritarástra fiának vad, fegyveres katonái meg.”
46.
Így szólt Ardzsuna, íját és nyilait félredobta, majd
leroskadt mert a szívében szomorúság ütött tanyát.

Share

Bakaja Zoltán: Kínai kép

július 9th, 2013 Posted in A GONDOLATOK ÉRTÉKE 2013 NYÁR - PÁLYÁZAT, Bakaja Zoltán | 1 Comment »

Csend ül az erdőn. Kék fény
lengi be mélyét,
csak a csiganyál csillog a
lapulevelek szélén.

Őzsuta kérődzik benn,
anyja után majd minden
gida nagyot ugrik, az
avaron kígyó szisszen.

Mókus a fán, hol harkály
koppan az ágon. Van már
fekete gyümölcs, bokrain
ezer üde, friss hajtás.

Varjak az égen, károg
mind. Le-leszállnak három
kutya tetemére, a
legelő vértől sáros.

Messzi, a távolban már
füstöt okád egy hombár.
Katonacipő koppan a
Fekete-folyó partján.

Share

Bakaja Zoltán: Hajléktalan

február 17th, 2012 Posted in Bakaja Zoltán | No Comments »

Ma sem köszön be kartonomba még
az éhhalál. Maradhatok tovább
kevély király, kinek koszos, koros
borosta körpalástja zsírban áll.
Könyörgyönyör. Padon hagyott falat.
Neked csömör, nekem fagyos zamat.
Telem felén felém dobott szemét!
Örömre gyúrva gyűr kezem belém.
Belem velem vigad ha megtelik,
szagos vihar csavarja reggelig.

Share

Bakaja Zoltán: A költészetről

február 17th, 2012 Posted in Bakaja Zoltán | No Comments »

Amit leírsz,
üres szavak füzére csak.
Lehetne akár egy világ is,
vagy a kozmosz spirális fénytánca
tükre, a csillagász szemében,
búvárok jelzőfénye a tengermélyi éj
nem szűnő sötétjét hasítva,
kritikusod könnye, ki verseid tanítja
hosszú-hosszú emberöltők távolában,
téged választva a holt költők láncsorának
medalionjaként …
Lehetne didergőnek kabát
vagy fuldoklónak csónak,
gyilkosnak ítélet,
esetleg a tizenharmadik hónap
éhbére a nyugdíjas zsebében,
rettegés a vágóhídra vonszolt állatok szemében,
marcipánfigura,
születésnapi torták krémjére állított
édes, cukros igézet …

Persze akármi más is.
ezernyi csábító ígéret.

Korhelynek óbor, halottnak koporsó,
sörbűzös csehók szutykos pultján a korsó,
süketek csöndje, némák hallgatása,
vakok ében fényű íz-érzés-hang világa,
vonatfütty, madárdal, munkába hívó sziréna, s a
döglött zebrák marjából koncot szakító
félős hiéna is lehetne,
vagy királyok méregdrága nincsből szőtt ruhája szélén a szégyen foltja,
munkanélküli, akinek semmi dolga,
mégis minden nap új reménnyel ébred;
lehetne bármi.
De értsd meg végre! Kérlek!
Üres szavak füzére csak.
Nyelvelő prosti.
Kufára a szónak,
ki felkínálja magát
minden olvasónak.

Share

Bakaja Zoltán: Trópusi kaland

február 17th, 2012 Posted in Bakaja Zoltán | No Comments »

Majom ül az ágon, s lázban
figyeli a vászon sátram.

A vacsora nájlon zsákban,
fut a maki gyorsan, bátran.

Szedi-eszi Hakapeszi,
kiveszi, bekebelezi,

ügyeli nehogy meglássam,
hogy ürül a vászon sátram.

Share