Áfra Piroska: Tűzliliom

január 21st, 2015 Posted in 2015 - Szerelmes vers verseny, Áfra Piroska | No Comments »

A Hold ezüst sugarán ,
megcsillant a fény
egy tűzliliom szirmán.
Hol örök szerelem él,
a békeszigetén,
e bűvös virág csak
két ember szívében él.
Tűzpiros kelyhére
Harmatcsepp száll,
mint könnyfátyol csillog,
csillagos éjszakán.

Így hulltam én is szívedbe tán,
s benne maradtam egy életen át.

Share

Áfra Piroska: Menedék

január 21st, 2015 Posted in 2015 - Szerelmes vers verseny, Áfra Piroska | No Comments »

Tehettél bármit,
még bárki lehetsz!
Az idő múlik:
a jégcsap olvad,
csepeg az eresz.
Szívedben szakadoznak
az erek…
Hervatag életek virágai:
kisdedek.
Menedék!
Álomba ringató mesék.
Dúdoló harang:
kong vagy recseg.
Te döntöd el,
mely hang szól neked!
Dobd porba történeted!
Maradj még!
Napfény, madarak.
S ha lombok hullanak,
ne bánd, hogy árnyat már
nem adnak!
Eső elől húzd be a függönyt
magadnak!
Szórd, mint csillagok a fényt!
Te soha nem hazudtál!
Állj sorba jutalmadért!
S feledd, hogy a múlt
rongyodat halomba górja,
s embertelenség az érzelmek
mozgatórugója.
Tudás. Rend. Értelem.
Amire vágyunk, álmainkban
harmóniát találunk.
Reggel fáradtan kelünk,
s idegünk nekünk is
“rángó háló”
a valóság darabjait
összerakni készül a világ,
kalitkába zár a vágy…
Csak szerelmed által
csilloghat tovább a lét,
s őrizhet értéket egy új
nemzedék….
Hervatag életek virágai: kisdedek

Share

Áfra Piroska: Töltődj újra!

január 21st, 2015 Posted in 2015 - Szerelmes vers verseny, Áfra Piroska | No Comments »

Idegen arcokat látsz
mikor félálmodból ébredsz.
Hiába szerettél,téged ők nem.
Lassan a szó is kihal,
szórványemlék lesz.
Ki bánja?!
Szükségletek,fogyasztók,
kiszolgálók hada.
Egy vagy velük?!
Ne akarj az lenni!
Lépj ki a sorból!
Ha magad maradsz is…
Tedd! Ne nézz hátra!
Silány utánzatok ,
no comment!
Köztük járok,te adsz erőt…
Csak a nevedben bízok.
Ne hozz ajándékot,
csak adj igazat,
abban, amiben hiszek!
Nem kell wellness sem fitness!
Nézzünk csillagot az éjben!
Ne mondjuk el a titkainkat,
még ellopják!
Töltődjünk újra,egymáshoz bújva!

Share

Áfra Piroska: Évgyűrűk

december 14th, 2014 Posted in Áfra Piroska | No Comments »

Szétguruló igazgyöngyként peregnek életem napjai.
Eltűnik szememből az idő, s arcomra írja az éveket.
Gyémántkő palotádban húzom meg magam….
Míg árnyékod homályából kirajzolódik lényed.
Szinte félek-féltelek…
Életem-halálom, börtönöm-szabadságom vagy.
Engedd, hogy maradjak!
Csillogásodtól gyémánttá leszek…
Fényem visszaverődik sorsunk faláról
és csilingel hangod a lelkemben.
Öszegyűjtött darabjaidból építkezik életem.
Mindaddig, míg nem int az idő egy útra:
mely nem választható!
Hulló könnyedtől, hervadó szívem vidul.
Keserű poharamból iszol…
Körötted bíborszínű lepkék, táncot járnak.
Gyémántkő palotádba hazajárnak:
Lassan,lassan ők is kővé válnak…

Share

Áfra Piroska: Péntek megint…

december 14th, 2014 Posted in Áfra Piroska | No Comments »

Nyár.
Aszfaltba olvadt test.
Elképzelem…
Villanyoszlop,
forró macskakő,
a betonház poros
ablaka mögött magány.
A hamburgeres előtt,
a barnító melegben
dagadt, vigyorgó fejek.
Papírgalacsint rugdosó
lábak…
Görcsös fejfájás,
szárnyaszegett álmok.
Rongyos kéregetők,
elmaradt ünnep.
Koszos váróterem.
Széken hagyott
reklámtáska.
Félbe szakadt gondolatok,
kavarognak a légben.
Széttépett fotók
zsinóron lógnak.
Gyermeket cipelő anyák:
Agapé.
Hallgatag kisfiú az ölben.
Sorsok.
Bedőlt falakon kúszó
gyilkos indák.
Jégvirágot bújtató tekintetek.
Szálkás, festetlen padon
hagyott szerelem.
Ma még nem láttalak.
Hátba lő a közöny,
véres töltényem
ruhám alatt rejtegetem.
Jól vagyok.
Tolakodó
emberek lökdösnek.
Megjött a busz,felszállok.
Fileo!

Share

Áfra Piroska: Küldetés vagy áldozat?

december 14th, 2014 Posted in Áfra Piroska | No Comments »

Öröm vagy bánat
mi lettem s vagyok?
A föld mélyébe
beszivárognak a
múltamat bearanyozó
tegnapok…
Fekete hajtásukból
szárba szökken egy
virág, mely kelyhében
hordozza kincseit,de
reá tapos a rohanó
világ, s eltiporja
haldokló értékeit.
Majd lényem újraépítkezik!
Kőablak képében száll alá.
Nem riaszt már
az ólomszárnyú halál!
Fénybe búrkolózva
hömpölygök a felhőkkel
tovább…
Mindig más vagyok!
Megtanultam!
Ha kell, átváltozok!
Csobogó patak, majd
hallgatag torony vagyok.
Időtlen időkig, míg a
Föld forog:
szerepruhát adok, s kapok
az egyre szorosabb abroncs
rajtam nyikorog…
Taszít a vonzás,
ütköznek a neuronok!
Millió aranyló falevél
a szélben inog
végül az avarra hull…
Küldetés teljesítve!
Köröttem füzek
könnyfátyla zokog.
A mohákat szülő
odvas fák alatt
örökre néma
hant maradok…

Share