Fazekas Imre Pál: Legszebb ajándék

április 1st, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat, Fazekas Imre Pál | No Comments »

álmok mélyén virágaink csendjében
dús illatok élnek egymást becézve
megtaláltam a természet lelkében
egy napfény vallomással elkísérve
utolérhetetlen mélység varázsát

ős jóságok szín-pompájában élve
magasfeszültség várt az érzelemre
tavaszokat szívemmel elkisérve
csokorba kötve értek szerelemre
egy élet kevés – érezni világát

képzeletünk valósága a szépség
minden perc élő értelme a szándék
követni tiszta lelkű boldog készség
embertermészet a legszebb ajándék

Share

Fazekas Imre Pál: Megtisztult álmok

április 1st, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat, Fazekas Imre Pál | No Comments »

(TAVASZ)

sétálok látom nagy titkok súgását
mit a virágok egymásnak üzennek
ágakon galambok turbékolását
a nap vidám táncra perdült fényét
örömét a mosolygó egeknek
a szárnyaló szél gyönyörtelt zenéjét

lelki illatok tavaszi robaját
szívfülbe-mászó zengő dalokat
édes madárszerelmek szép himnuszát
e mérhetetlen káprázat világát
a földön guruló kis bogarakat –
élvezem a kikelet szent mosolyát

ébredő természet nyíló szemével
megtisztult álmok elmélkedésével

Share

Fazekas Imre Pál: Ünneplő tavaszi lepkék

április 1st, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat, Fazekas Imre Pál | No Comments »

mesékből kirepülő kis virágok
tündérröptükkel széltől imbolyogva
rajzolják e szinorgiás világot
szárnyas pompájukkal telerajongva

libeg-lobog velük a nap az égen
egymást kereső lelkek vitorlája
pille vágyuk lobbanó tűz a légben
ezer és ezer álom muzsikája

fényóceánban úszó táncospárok
bolondsága kihímezte a rétet
dalolnak a fák bokrok a virágok
illattal szórva ez Éden-vidéket

ünneplő tavasz – élő gyönyörűség
iderepült világ – a végtelenség

Share

Gáthy Emőke: ÜNNEPI HANGULATAIM 2015-BEN

április 1st, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat, Gáthy Emőke | No Comments »

( 2 x 2 akrosztichon )

MÁRCIUSBAN
M ogyorófán barka bólint
Á lomszerű ködkép szólít
R emete-lényem felébred
C ipelem tinédzser énem
I hlet-ontó napsütésben
U tasgép robaja hódít
S úg a tisztás halkíts lassíts

 

M akkon Márián merengek
Á hítattal körbenézek
R őt-PIROS ott az ég alja
C etlim tollam előkapva
I hlet morzsát FEHÉR lapra
U tódoknak ZÖLDES mohon
S ietősen felfirkantom

 

 

ÁPRILISBAN
Á gyú ágyaz vén fa tövén
P uska csillan bolyh levelén
R epesz lobban fotó fényén
I bolyaszál tüntet békén
L obogó leng három színén
I nnen Tiszán Dunán onnét
S óhajom hull – sötétedés…

 

Á lom repít kegyes széllel
P irkadó nap hittel bélel
R eggelemre béke delel
Í rok sok szeretet felel
L acikonyha kontya vár ma
I bolyaillatú pára
S elyemhangú fűzfám ága.

Share

Dobos Géza: Tavaszi üzenet

április 1st, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat | No Comments »

Rábíztam az áprilisi szélre,
vigye üzenetem el hozzád.
Súgja a füledbe halkan,
Mit szívemből kívánok neked,
Legyen boldog minden perced,
Ami a földön adva van neked.
Tudj örülni annak, hogy a nap
keleten minden reggel kel.
A csicsergő madárseregnek,
reggelenként neked is énekel.
Tavasz sok szép virágának, mikor
ajtódon kilépve, édes illattal köszönt.
Egy távoli torony halkan konduló
harang szavának, mely az időmúlását
jelzi. Örülni a lábujjhegyen osonó
tavaszi estnek, mert fátylát a tájra teríti,
S üzenem, legyen szép a napod,
nyugodt az éjszakád.
Súgja a füledbe csendben,
a lágy andalító édes dallamát.

Share

Tichy-Rács Alex: Várva a Tavaszra!

április 1st, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat | No Comments »

Goromba volt az Ősz.
Vészjósló és sötét
Tudtuk, hogy meghívta
A szenvedés Telét

S jött is a December
Vörös hóval lepve
Lőporos felhőkkel
Mindent betemetve

Követte Január
Ép eszünk szétzúzta
Országok és népek
jövőjét felgyújtva

Itt van most Február
Félve sőt rettegve
Öreg hölgynek hátát
korbáccsal megverve

Jöjj hát el most Tavasz
Békésebb iránnyal
Síroknak nyugalmát
őrizve virággal

Siess hozzánk Tavasz
Ne küldj minket harcba
Kezünk megmarkolva
Segíts minket talpra

Miért nem jössz Tavasz
Sújts le Februárra
Ellenszenvet nyomort
elküldve utána

Hol maradsz már Tavasz
Nincs időd, vágtassál
Túl nagy a feladat
mit tavaly ránk hagytál

Remélem közel jársz
Tavaszom megváltóm
Mert írják már levelem
és ha kell beállok

Egyet azért kérnék
Félve, sorba állva
Ha késel úgy ne gyere
Ne fáradj hiába.

Share

Molnár József: Tavasz

április 1st, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat | 1 Comment »

Egyre többször repülök ki testem kalitkájából. Ilyenkor
szélutazó madárként vitorlázom múltam s életeim
között; az elszalasztott hegyeim közt, amiket
sosem másztam meg. Pedig minden adott, ott volt a hegy,
ott volt a hegymászó felszerelés, mindig a legmegfelelőbb, s ott
voltam én is, hogy bizonyítsak. Nem másnak, nem önmagamnak, a
hegynek, aki már megelőlegezve a bizalmat, elindult felém. Én
akkor már futottam, dehogy a magasságok felé! – messzire el,
akárhová, ahová már nem tudtak követni, lefelé a zuhanó
szakadékok útján, a szikár sziklák figyelmében, a szétszaladó
felhők alatt. Ekkor már se gondolatom, sem erőm, csak az eltiport
virágok mutatták, mekkora távolságot nyeltem le ijedtemben, s a
róka-vörös napban is a félelmeimet véltem látni, amikor zuhanni
kezdtem…és …minden kezdődött elölről.

Egyre többször repülök lelkem kalitkájában, különösen
akkor, amikor álmodom. Ilyenkor részeg magasságokból
zuhanva sértetlenül érek földet, ilyenkor az óceánok
mélyét kutatva cápaként robogok a mély-sötétben, ilyenkor
a titok-teli hegyek gyomrában találkozom Földanya lányaival, kik
megvendégelnek egy csésze, még gőzölgő teával, mit valami
Életfából facsartak ki. Szerintük, nincs annál jobb és
élvezetesebb nedű, mint a tavaszi ébredés, mint a nyárvégi
madársüvöltés, mint a végtelen égből aláhulló csillagok
beszéde, mint egy halk s mosolygó hóesés képe
a tavasz-szobából.

Egyre többször időzök lelkem ablakában.

Share

Keszthelyi Márton: Násztánc

április 1st, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat | No Comments »

Lágy tavaszi szelektől
lengedező utcai estéken
visszaköszönő virágok
bódult illatában a légyszárnyú
zümmögést halható nagy
csöndben s a sercegő
pislákoló lámpa sárga
fényénél táncra perdül
a sok bogárnyi őrült szerelem.

Mi is így keringünk egy
táncban egymásnak feszülő,
hevülő testünkkel a nászban s
a vágy matracos élő színpadán
leterített lepedőt összegyűrjük
egy lassan szétizzasztó,örökké
megújuló,eret lüktető ösztönös
mozgásban s a csúcsra érve
kitűzzük a győzedelmesen
lobogó verejték áztatta
zászlainkat ebben a hirtelen
ránk tört, legkéjsóvárabb
álmainkat is felülmúló
zabolátlan vad élni akarásban.

Share

Keszthelyi Márton: Úgy jöttél…

április 1st, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat | No Comments »

Magasan a nap közelében hol
Ikarus szárnyai olvadtak meg
hókristály hegyek omlanak
össze s a csordultig telt kis
patak kanyargós medrében
kapaszkodva rohan a mélybe,
hóvirág szirmok földjére s
hullámzó felszínén elhajózik
vele a tél,csupán a reggeli
csípős szél dagasztja vitorláját
kövérre,hogy önmagát túlélve
reménykedjen a világ zord
évszakának más hazát találni
végre s hol a telet nem temetik
el örömködve,bábuként elégetve.
S ahogy ablakomból kihajolva
fürkésztem a távolt lestem
minden percét az óvatlan
pillanatnak mely szemembe fújta
távoli pillantásod s úgy jöttél,mint
a tavasz oly lengén és illatosan,
törékeny fiatal hasadon játszadozott
a nap s mosolyod,mint egy virág
nyílt ki arcodon és piros ajkad
szegletébe ült nevetéssel öledben
olvadtam fel erre a zsibongó világra,
hol most lankás völgyeiden át
menekülök hozzád Te kedves,
Te szívemnek oly drága.
Mondd hová leszek nélküled ha
elcsitul bennem vad fiatalságom
mérhetetlen lázadása?Mondd hová?

Share

Keszthelyi Márton: Tavasz

április 1st, 2015 Posted in 2015 - Tavaszi pályázat | No Comments »

Lassan elköszön integet a tél
s lerántja hóleplét erről a világról
és a fázós meztelen földet majd
melengető napsugárral öleli át s
lágy virágszirmokkal takarja be
a kikelet.Erdő,mező,rét s legelő
melyen szeretnénk egy ember öltőt,
velünk együtt lélegzik s szippantja
be a tavasz bódult illatát.S ahogy
a fák duzzadt rügyeiket bontják
egy új élet halomnyi virágába,úgy
sétálnak alattuk új szerelmek
hóvirág halmok meseszép világában.
Kéz a kézben,szemek a szemekben
s felejtésbe merül minden bú e földi
létben.Kacér pillantás,fiatal szenvedély,
mindent elmond egy őszinte nevetés s
ha az ajkakon nem csüng már a szó,
csókban egyesül a vágy és a jó s
megállni látszik a tétova idő,az
erdő is mozdulatlan,néma figyelő.

Share