Keszthelyi Márton: Násztánc

Lágy tavaszi szelektől
lengedező utcai estéken
visszaköszönő virágok
bódult illatában a légyszárnyú
zümmögést halható nagy
csöndben s a sercegő
pislákoló lámpa sárga
fényénél táncra perdül
a sok bogárnyi őrült szerelem.

Mi is így keringünk egy
táncban egymásnak feszülő,
hevülő testünkkel a nászban s
a vágy matracos élő színpadán
leterített lepedőt összegyűrjük
egy lassan szétizzasztó,örökké
megújuló,eret lüktető ösztönös
mozgásban s a csúcsra érve
kitűzzük a győzedelmesen
lobogó verejték áztatta
zászlainkat ebben a hirtelen
ránk tört, legkéjsóvárabb
álmainkat is felülmúló
zabolátlan vad élni akarásban.

Share
Posted on szerda, április 1st, 2015 at 08:07. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply