Esti séta Pesten

Beck Brigitta: Esti séta Pesten

Még ne menjünk haza,
Most a legszebb a város!
Most nem olyan büszkék a házak,
Nem nyúlnak szigorún az égig,
Aszfalt-kő szívükkel szinte a földet érik.

Kedvesebbek az utcák,
Meleget adnak a lámpák,
Világító ablakok néznek az útra,
Ezernyi fény ragyog fel újra,
Ezernyi épület érzi az estét,
Égig nyújtja fáradt, öreg testét,
S mintha egy őrző láng a város fölött gyúlna.

Nem félek én a sötétségtől,
Nem félek én az éjszakától,
Nem kell ilyenkor tenni semmit,
Minden megnyugszik magától.

Nem fenyeget a város furcsa füstje,
Tompábbak a zúgolódó zajok,
És túl az utak hosszú testén,
Keresztül szívem szép Budapestén
Altatódal gyermekhangja kavarog.

Én szeretem ezt a várost,
Amikor leszáll rá az este,
Amikor nem kell semmit tenni már,
Pihenni tér a házak szürke teste,
Akkor is, ha megpihenni fáj.

Én szeretem ezt a várost,
Még egy kicsit ne menjünk haza!
A szobák ablakán nem bújik be
Az éjszaka szép altatódala.

2023. 09. 25.

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 19 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 1 = 3

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »