Kováts Péter: Elmúlt egy szerelem

Ha harmat üli meg, a szempilláidat,
Ne szégyenkezz miatta, az egy vádirat.
Ha döbbent fájdalom némítja ajkad,
A szemed mondja el majd, a vádakat.

Nem rajtad múlt, te mindent adtál.
Nem rajta múlt, hogy semmit se kaptál.
Oly álmokat szőttél könnyelmű lényébe,
Mely ott nem volt, s kipergett belőle.

Ő csak játszott egy színes játékot,
Percnyi varázslat, neki csak ennyi volt.
S szaladt is tovább, s kacagva nézte,
Hogy lázasan vágytál, az ölelésre.

Nem szól a harsona, nincs világ vége,
Háborgó lelkedet nyugtasd meg végre.
Tanulj hát belőle, nincs már mit tenni,
Elmúlt egy szerelem, hidd el csak ennyi.

Share
Posted on kedd, június 11th, 2013 at 18:51. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

2 hozzászólás to “Kováts Péter: Elmúlt egy szerelem”

  1. Nagyon tetszett.:)

  2. avatar Hajdu Zsuzsa szerint:

    Fantasztikus!

Leave a Reply