Juhász Kató: A betolakodó fecskék

 

A kis ház alapos felújításra szorult, mikor Anyó és Apó megvásárolták.

Kerestek egy kőművest, aki kívül-belül megnézte a házat és elsorolta, mi mindent kell tenni, hogy a házikó lakható legyen. Hosszabb időt igényelt a munka, ezért odaadták neki a kulcsot, végezze a munkát és megbeszélték, mikor találkoznak legközelebb.

A kőműves szorgalmasan dolgozott. Le kellett verni a szobában a régi vakolatot, elhordani a hulladékot és újra vakolni, festeni a szobát.

A munka nagy porral járt, meg aztán kora nyár volt, nagy meleg, ezért az ablakokat nyitva kellett tartani.

 

A szomszéd Juli néni fészerében több füsti fecskepár is lakott. Ezek közül egy pár nyugodtabb helyen szeretett volna fészkelni. Felfigyeltek a nyitott ablakokra és berepültek a szobába. Látták, hogy a mennyezetet szép fa gerendákból ácsolták. Nagyon megtetszett nekik a gerenda és úgy döntöttek, itt fognak fészket rakni. A kútnál találtak sarat és elkezdték a fészket építeni a szoba közepén, a gerendára.

A kőműves látta, hogy ki-be járnak a fecskék, de munkájában nem akadályozták, így nem is törődött velük. Nem vette észre, hogy minden berepüléskor hoznak a csőrükben egy csepp sarat és építkeznek.

Néhány nap múlva, mikor az öregek elmentek megnézni, hogy áll a tatarozás, nagyon meglepődtek a majdnem kész fecskefészek láttán.

A kőműves váltig állította, hogy ő nem tudta, hogy itt rajta kívül más is építkezik.

 

Anyó és Apó nagyon sajnálták, hogy a madarak feleslegesen dolgoztak, mert a fészek csak nem maradhatott a szobában.

A fecskepár csalódott volt, hogy a szomszédban lévő tömegszállásról nem sikerült elköltözniük.

Nagyon megszerették a szobát, mert később is, mikor nyitva volt az ablak, rendszeresen berepültek. Kedvenc helyük a függönykarnis volt, de szívesen üldögéltek a képek tetején, sőt a gerendáról díszként lelógó boszorkány-baba süvegének csúcsán is.

Volt úgy, hogy az öregeknek menni kellett valahova, de nem tudtak időben elindulni, mert a fecskét nem sikerült hosszú időn át kitessékelni a szobából.

A lakásban épített fészkük lebontása után sem adták fel azt a tervüket, hogy ebben a házban lakjanak.

A pince ajtaja egész nap nyitva volt, azért, hogy a nyirkos helyiség szellőzzön. Ide is gyakran berepült a két fecske, de az öregek azt hitték, hogy csak hűsölni járnak oda, mert rögtön ki is repültek.

Éjszakára bezárták a pince ajtaját.

 

Másnap reggel Apó korán kelt és kiment az udvarra, ahol feltűnt neki, hogy a pince előtt alacsonyan köröz egy fecske. Nagyon kitartó volt, nem tágított, szinte neki repült a pince ajtajának, mintha várna valakit. Ekkor Apó gyanút fogott, hogy előző nap nem maradt-e bent a párja ennek a fecskének a pincében? Kinyitotta a pince ajtaját. Abban a pillanatban már repült is ki a várakozó fecske párja, aki ezek szerint rabságban töltötte az éjszakát.

A két madár igen megörült egymásnak. Hangos csiviteléssel repültek el. Egy jó darabig nem lehetett látni őket a pince környékén.

Az öregek szétnéztek a pincében, ahol szintén fagerendák voltak a mennyezeten. Már itt is meg volt kezdve egy új fecskefészek. Ezek után igyekeztek a pinceajtót zárva tartani, hogy ne dolgozzanak feleslegesen a madarak. A pincében tartották a szerszámokat, kerti gépeket, így nem tudták megoldani, hogy az ajtó állandóan nyitva legyen a leendő fecskefészek tulajdonosainak kedvéért.

Share
Posted on csütörtök, február 23rd, 2012 at 13:00. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply