Selmeci György Ferenc : A fekete zarándok

február 29th, 2012 Posted in Selmeci György Ferenc | No Comments »

Mindenki utálta. Ezért nevét Kocsonya Benedekre változtatta, fekete csuhát öltött, garzon lakását kiadta albérletbe egy kedves zulu házaspárnak és neki indult különös útjának. Először egy csecsemőotthonból lopott két egy hetes csecsemőt, betette őket az Auchan nylon szatyorba és haladt fel a budai hegyekben az irtóztató kígyó lakhelye felé. Ha egy erdő fekete, az elviselhetetlen. Csak elmebetegek tudják értelmezni. Kocsonya képes volt rá. Látott egy bokoraljban vergődő rigót, azonnal széttaposta, mert szerinte léte épp felesleges itt és most. Megjelent a budai éjszakai Brontosaurus is, amit a sajtó csak vélt, ő úgy megrémült tőle, hogy négykézláb elrohant előle, bevéve magát az áthatolhatatlan bozótba. A hajnal madárcsicsergéssel fogadta. Megkérdezte: keresztények vagytok, vagy mi? De az állatvilág visszhangja zűrzavar volt. Le kellett ereszkednie a patakvölgybe, ahol a lenti tisztáson tegnap megkéselt cigányok tetemei feküdtek. Megnézte a munkakönyvüket: vályogtégla készítők voltak 21 évvel ezelőtt. Hogy miért haltak meg, azt nem lehetett kibogozni. Átlábolt a gyors sodrású patakon és ott áll szemben a fekete kígyó gödörlakásával. A kígyó tekergett és valami francia regényt olvasott. Kocsonya felmutatta a két zsák csecsemőt és kérlelte misztikus urát: Nagyon veszélyesek, az egyik szép lehet, a másik pedig okos. Áldozd fel őket örökre. Én vagyok az egyetlen aki megértelek… A kígyó először méreggel elbódította a két gyermeket, majd sorra elnyelte őket, aztán csak annyit mondott: Je vous rémercie! A zarándok folytatta útját a vadonban, de hogy miért és minek s mi célból, arról már fogalma sem volt. Egész lényét átitta a kígyó rideg, gépies tekintete. Nem tudott szabadulni a hüllő látványtól…

FacebookTwitterIWIWShare

Selmeci György Ferenc : Ögödej nagy kán nemi élete (kínai espion irat)

február 29th, 2012 Posted in Selmeci György Ferenc | No Comments »

Ögödej egy akkora birodalom tulajdonosa volt, hogy a birodalom lakóssága beleőrűlt. A kánnak -ilyen szinten már semmi hivatalos tevékenysége nem volt-, kedveteléseinek élhetett. Jellemzői: pokoli biztonsággal nyilazott, néha érdekelte a hadifoglyok kivégzése, az aranyat semmibe vette -azt mondta rá, hogy egy őrűlt összemorzsolta a Napot-, írni, számolni nem tudott, viszont lekötötték a bélyegek, különösen az argentínok. Döntő tevékenysége a nemi élet volt. Háremének gondozója nagy odafigyeléssel hozatta belső Mongóliába a kiváló rabszolga nőket. Volt köztük svéd, olasz, kínai, japán, pápua, eszkimó, egy magyar katolikus pap fiatal szeretője, drabális holland és törékeny spanyol lány, valamint három zsidó: Rachel, Magdolna és Katalin. Háremét luxus körülmények között tartotta. Boldogsága akkor forrt az egekbe, amikor ügynökei rabláncon elhozták neki Hillary Clintont és azt a magát egészen jól tartó francia nőt, az FMI vezérigazgatóját. Ögödej megúnva eddigi szeretőit először Hillary Clintont meztelenitett le, adott rá tangát, selyemfátylat, majd hátulról közösült vele. Kis csalódást érzett, de enyhe elégtételt, örömet is. Legtöbb idejét Rachel-lel töltötte, mert azt a rabbik megtanították, hogy vaginájának izamait mozgatni tudja, akár a védák istennői, és ezért csodálatos kéjben részesítette a hatalma csúcsán álló, enyhén öregedő Ögödejt. Az FMI igatgatónőjében csalódott, úgy baszott, mint egy sáska és ez félelmet keltett a leghatalmasabb férfiben. Persze Ögödej természetesen pedofil is volt, akár Roman Polanski, a nagy etikahóhér, aki beleőrült abba, hogy azt hitte, hogy ő maga művész is.
Ahogy az idő múlt, Ögödej a vallás felé fordult, megkérte a fősámánt, hogy ő is felmászhasson a nagyvezéri jurta világoszlopán átvarázsolódjon a meghalt harcosok lelkébe. A sámán lehajtott fejjel engedelmeskedett, elmagyarázta a varázsszavakat és Ögödej már is mászott. A levegő átjárta tüdejét, sárkányszárnyai nőttek és nagy lendületet véve elrepült a Nyári Háromszög csillagképe felé.

FacebookTwitterIWIWShare

Selmeci György Ferenc : Az istenek döntése

február 28th, 2012 Posted in Selmeci György Ferenc | No Comments »

Nahuatl, a sasok istene követelte, hogy cselekedjenek. Hillary Clinton Maine állam istene bólogatott, Jupiter nem akart senkivel sem szóba állni, hiszen neki már két ezer éve tök mindegy volt minden. Sztálin isten a tűz közepéből jobb kezével intett, hogy itt az ideje a cselekvésnek, Sabákiel Jehovát hívta, de a faszi nem volt sehol, valahol teremtett. Ögödej, akiket a sámánok Lélekké -azaz istenné tettek-, azt üvöltötte, hogy példát kell hozni. Tehát mindenki beleegyezett, Jézus nem avatkozott a dologba. Ekkor a hóhérok behozták az eltévedt és rabul ejtett egeret. Hillary Clinton megjegyezte, hogy az ilyennel nagy kaliberű elektromos fúróval kell végezni, aztán pedig elégetni. Minden isten bólintott. Hoztak egy német fúrógépet és lyukakat fúrtak az egérbe, közben villámlott, dörgött, hullott a hó és a jégeső. Az egér hamar kiszenvedett. Ekkor egy kis máglyára tették, amit betakartak a csapadék elől, petróleumot öntöttek rá és meggyújtották. Az egér sercegett, aztán mint hamut elfújta az erős szél. Az istenek varázsigét mormoltak, majd visszatértek barlangjaikba.

FacebookTwitterIWIWShare

Selmeci György Ferenc : Önszégyenlőgép

február 28th, 2012 Posted in Selmeci György Ferenc | No Comments »

Európában az országok, országocskák mennek lassan tönkre, ez a kelet-nyugat keverék valahogy nem működik, mert Solothourn kanton St. Urban-i ezer éves kolostora,könyvtára, barokk katedrálisa nem keverhető a nyírségi cigánytelepekkel,s a velük züllő magyarsággal. A vasfüggönyt, kultúrák függönye követte, amelynek keleti oldalán gyorsabban pusztul a civilizáció és a gazdaság, mint nyugaton. A keleti ember nagy apátiában zuhan alá a lét lépcsőfokain, először múltját felejti el, aztán a munka értelmét és értékét, meg törvényességét, aztán csodálkozik, hogy döntenie kell, hogy egyen, vagy fűtsön. Az állami káosz -amely már rég leoldotta magáról a középosztályt-, megtanítja lopni, feketén albérletezni, hamis iratokat gyártani vagy nyugdíjba erőltetni magát, bár joga még nincs hozzá. Minden méltóságát lelkének a szemétre veti, s ezzel megjelenik egy új embertípus, aki munka és harc helyett, vagy lázadás helyett önszégyenlőgéppé alakítja magát, eltusolja valóságát és minden szenvedést kibír, csak nehogy az igazsággal kelljen szembesülnie, nehogy baráti köre meglássa valóságát és ő seggre essen kacatokból tákolt piedesztáljáról. A probléma meg van oldva. A bandita kormányok nyugodtan váltogathatják egymást, a felső tízezer Las Vegas-t hallucinál gusztustalan, nyugati cikkekkel teletömött, kölcsönre vásárolt lakásában. A középosztály roncsai felkészültek a legelésre, az alja természetesnek veszi a kuka tartalmát, a hajléktalanok pedig állati magányukba és szabadságukba menekülnek, egészen lemondva a társadalmai létről.
Állítom nem volt még egy nép a történelemben, amely egy Versailles-t olyan barom nyugalommal megemésztett volna, mint a magyar, sőt: most hajdani gyilkosaihoz dörgölődzik, akik még nem fejezték be a gyilkosságot, hanem adminisztratív úton irtják a magyar népi kohézió maradványait, az önszégyenlőgépek mangalica-meleg közösségét. Egy elbocsájtott 50 éves férfi kidobja gyerekét a balkonon, aztán ő is utána ugrik. Két névvel kevesebb. Jó ellenpélda, hogy Athén el akarta kurvitani Spártát is, miután ő elkeletesítette a maga birodalmát, de végül a halálsisakos spártai hopliták légiói kiégették az athéni demokráciát (?) Hellász szent testéből. Mi már ilyen dimenziókat felfogni is képtelenek vagyunk, minket, a hajdani
Árpádok népét most elnyugatosítanak, mint a halotti takarót húzzák ránk azt a szarhegyet, amit ők demokráciának hallucinálnak. Mi becsukjuk szemünket. Nyeldesünk. Maholnap kitesznek az utcára de egy mesterséges nemességet barkácsolva, mint önszégyenlőgépek: valójában aljas hazaárulók. Ez, amit megállapíthatunk: míg rohadunk, aljasodunk, koldosodunk, hülyülünk, szegényedünk, addig a Dohány utcában tombol a Nolde-szerű eksztatikus körtánc a pénzeszsákok körül. Eképp szakadtunk ketté: a mélyén két egymás torkát figyelő halálos ellenséggé. De mi mindig megmaradunk a cselekvésképtelenség mellett, legfeljebb az epénk forr. Van egy egyszerű meglátásom: a magyar kormányok Hillary Clinton klitoriszát cirógatják, csak hogy megtarthassák státuszukat és a NATO halálba húzó vezényletével Afganisztánban az ISTEN ellen harcoljunk… Mindegy. Jó barátaim is önszégyenlőgépek: kakas fejük van, tojást tojnak, húsport esznek és már nem gondolnak Mohács mezejére, talán mert már akkor ugyanaz volt a helyzet: az ásatások a magyar tüzérség mellett német pénzeket találtak, több nemes zászlója alatt századok szöktek meg, még az összecsapás előtt, Szegednél meg ott állt Erdély ura 50 000 emberrel és várta, hogy a török haderő megsemmisítse potenciális ellenfelét, II. Lajost… Tehát a kór igen régi. Nem ajánlok semmit, mert már itt senki sem tud gondolkodni, a háromnegyed ország azt sem tudja, ki volt Zápolya… Igen.Nekünk nem jár más szerep, legyünk: önszégyemlőgépek, telve nagyzási hóborttal, mert az legalább ildomos…

FacebookTwitterIWIWShare

Szebeni Sándor: Dalról álmodik a költő

február 28th, 2012 Posted in Szebeni Sándor | No Comments »

Remegő néma hegedű
megfagyott szívedhez bújva
verejték csurog szemedbe
rohanás és szolgamunka

a legszebb dal is megszakad
a csodák is mulandóak
tűzcsóvát húz a trubadúr
szárnyat az egykedvű holdnak

dalról álmodik a költő
harangvirág énekéről
leszáll magánya kútjába
merít márványzó vizéből

érted született érted él
táplál és figyelve oktat
rajzolj neki egy csillagot
nappal világító holdat

FacebookTwitterIWIWShare

Szebeni Sándor: Újhold fényű jelen idő

február 28th, 2012 Posted in Szebeni Sándor | No Comments »

A vízi tükörkép felszáll
éjszakába bukik a lét
álmatag vizeid árvák
szíved nem más csak nehezék

ököllel hódító majmod
fel-le rohangál egy kővel
folyik-e folyódban álom
s mi van a fürdőző nőkkel

madár csobbanás az égen
szelet hömpölygető szárnyak
apró tüzek libasorban
az alvó folyóra szállnak

újhold fényű jelen idő
hallod jön az aranyvonat
falkád kiseprűzött szépe
papírszíveket hajtogat

FacebookTwitterIWIWShare

Szebeni Sándor: Miért mérnéd a mérhetetlent

február 28th, 2012 Posted in Szebeni Sándor | No Comments »

Órák s percek repedésein
kiszüremlő szerelmi zajok
verset skandáló papagájok
kínrímeket hurcoló sorok

a világ mocska az utakon
külvárosok letiport gyepén
mit ér korai ébredésed
meghalni jön szemedbe a fény

miért mérnéd a mérhetetlent
a lelkekből áradó erőt
szívek lázát hőhullámait
s a dalokra torlódó időt

viharokkal dacoló szirtek
és méla mezők és vad dzsungel
ott kószálj virágporos arccal
s fehérséged nem feketül meg

FacebookTwitterIWIWShare

Boross Teréz : Fehér

február 27th, 2012 Posted in Boross Teréz | No Comments »

Isten Lelke lebegett a vizek felett

Piros

puhán fénylenek pipacsok a réten
örök ragyogás a májusi szélben
kisfiú szaladgál a közepében

Narancs

talán a Nap talán az égbolt
téli havazásban
talán a Föld talán a vízfolt
égő szavalásban
talán az ész talán a szívgond
lélekaratásban
talán a csend talán a szó
élő hagyományban

Sárga

Virág a hóban

Édes ringló
Éhes este
Fanyar birsed
Szájam leste

Forrásod még
Mindig álmom
Tavasz az én
Kedves párom

Tavasz voltál
Tavasz leszel
Úr az ostyán
Ne eressz el

Zöld

magas selyem fűben
zsenge bárány iszik

kicsiny vitáink
nagyra nőtt árnyai
távolodjatok el
a báránynak levegő kell

Türkiz

Fátyol szikráz, ahogy márványos eső suhan a kertekre. Repül a Nap,
mint egy nyújtózó tűzmadár a láthatár szeletén. Szeretnek-e még a
szelek, mint annak idején, amikor nem voltál koravén? Ó! Micsoda estek
a szalmatornyok és szénahalmok tetején!

Sötétkék

I

sűrű erdő puha csendje
mélységesen szólongat
kengurumban kisgyermek ül
mézszín haja kazla nagy

kék szemével rám tekintget
lányos arcán pihe ül
áldó szemén könnycsepp csillog
óvd fényedet legbelül

II

nézd az óceánt
szivárvány ragyog
minden cseppjében
égboltod vagyok

Lila

apró szentek ülnek körben
hárfáznak az angyalok
testvéreim elvegyülnek
szólongatnak szarvasok

szarvasok közt égő határ
márciusi rigmusok
fénylő voltál fénylőbb leszel
mielőtt még meghalok

FacebookTwitterIWIWShare

Rózsa Iván: Kiderült, hogy kimerült

február 27th, 2012 Posted in Rózsa Iván | No Comments »

 

 

Rózsa Iván: Kiderült, hogy kimerült

 

 

Az ember valóságos mestermunka!

Gondoljunk csak Munkácsyra, Munch-ra!

Az ember a selejtek selejtje, a bolygónk mára kimerült…

Az Isten első műve a Föld volt, a Syrius már jobban sikerült…

 

 

2008. április 9.

 

 

FacebookTwitterIWIWShare

Rózsa Iván: Érdekli őket egyáltalán?

február 27th, 2012 Posted in Rózsa Iván | No Comments »

 

 

Rózsa Iván: Érdekli őket egyáltalán?

 

 

Olykor magamra zárom az ajtót:

Ilyenkor kizárom köreimből a külvilágot.

Hatalom! Tartsál magadnak más bazári majmot!

Udvari bolondot, kitől megtudhatod az igazságot…

 

 

2008. április 8.

 

FacebookTwitterIWIWShare