Bartha Katalin: Hangtalan idő

…az Idő
most
olyan
Hangtalan
hangom hantjára
íme
rögként görgő
rideg hó hull
hollószín hajam
göndörödő íve
magába fordul
ajkaimról rég’
formált
darab-szavak
mállanak
alig-hangok
repednek fel
s peregve
lelkembe aszott
versekre hullanak
bennem nyugszanak
fakult, alaktalan
álom-képek
fájón reccsennek
ha reájuk lépek
a monoton percek
keretére
élve
feszített
gondolat
alatt
az Idő
most
olyan
Hangtalan…

Share
Posted on szerda, szeptember 14th, 2011 at 07:01. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply