Bartha Katalin: A hit paralízise

Fején ondolált,
hittel leplezett
látszat-glória,
-tetszelgő tükörvágy-,
fényében ragyog
a fals világ…
mosolya ontva
mázas Golgotát
rebeg érted
könyörgő imát,
hangja ében
mákony-virág…

…biztató szava
felfeslő orgia,
a szeretet nevében
-kecsegtető kalit’-,
víg-leplezetlen
nyesi alig-szárnyaid…
vágyó fülednek édes
„Isten nevében!”
hitegetésen
magában mulat,
falja a méla ámulat
benned épülő alapköveit…

…egy generációt ámít a
sok nyálas kommuna
ígéretük ostora
-az Igaz hit-
démoni csoda
„gyógyítók” szavait
falja, nyeli, issza
százszor száz
szegény
ostoba…
zászlója
alatt ma
veretes dísz a
fekete Biblia
minden szent sora…

…dekadens imádat
ócska paralízise a dal
vonaglik hitegetett ajkakon
-vakon követi a had-,
belőle angyali ál-ideológia
hangzatos szirupként fakad
kántálva vélt-valós nevét
mint utolsó vég-falat
reménynek hiszi
a csüggedt Akarat…

ám hiába nyújtod két kezed
elnémul minden felelet
Értelem, szellem!
Isten már nincs
veled…

Share
Posted on szerda, szeptember 14th, 2011 at 07:03. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply