Kamarás Klára: Hálóban

Ó, mennyi fájdalom süvít a szélben,
s a felhők mennyi könnyet rejtenek…
Az út porában csalódások ülnek.
Hull rám a por, szitál… majd eltemet.

Háló feszül köröttünk. Néhány  bíbic
fészket rak rajta és megél talán…
A többi, mint sok őszi pók reménye,
repül saját sírjának fátyolán.

Share
Posted on hétfő, augusztus 22nd, 2011 at 21:38. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply