Horváth Dávid Boldizsár: Kontrasztok

(2003 január)

Robotol a nép,
Nyomorog a nép,
Mocorog a farakás,
Düledezik szét.

Nyom a lét – rom a ház,
Potyog, omol, mál,
Öreg, üres kicsi ház,
Sajog a hazánk.

Nagy a kár, nagyon fáj,
Na mi jöhet még?
Leszúrt ez a haza,
Rút tövises tér.

Néma hazába,
Temető homálya,
Letűnik virága,
Zokog-sír magába.

Magyar-fi, ha kér,
Selyem-arany bér,
Magasodik a hazám,
Remek ez a tér.

Nemes-uras kény,
Itt honol a fény,
Robog-repül a világ,
Csoda magyar lény.

Milyen jó, aki él,
Ha e-hazába él,
De jó kinek hona,
S’ röpteti szél.

Ez a ló a miénk,
Be ragyog e-lény,
Nevelte a haza,
És viszi a legényt.

Vágtat a táltos,
Virul fény, ha szálldos,
Apója szakállos,
Hozzája leszálldos.

Népünk legénye,
Fut a ló elébe,
Előre, mezőbe,
Sosem tér erődbe.

Share
Posted on hétfő, augusztus 1st, 2011 at 09:18. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply