A. Lengyel László: Szabadságot Vaskevicsnek!

Szergej Vaskevics elsőtiszt most megmutatta.

Végre! íme, az ember, aki él, és élni akar! Valaki, aki finoman szólva tesz a politikai állapotokra, aki fittyet hány parlamentnek, kormánynak és ellenzéknek, akinek mindegy, hol a határ, ki enged kinek, és miért, ő partra lép, mert sörre van szüksége. Vaskevicset teljes mértékben hidegen hagyja, hogy a politikusok, villalakók, meg egyéb önjelölt műsztárok hogyan házasodnak, öltöznek, lopnak, vagy hazudnak. Vaskevicsnek sör kell.

Mindegy, hogy nincs útlevele, övé a Föld, mert földlakó, és ha úgy tetszik, az útjába eső legközelebbi benzinkútnál még akkor is vásárolhat sört, ha a tankállomás történetesen japán felségterületen fekszik. Japán, Oroszország! Nem mindegy?  Az ember megszomjazik, akkor pedig inni kell! Tudja is azt Szergej Vaskevics, hogy micsoda diplomáciai huzakodások, és katonai villongások zajlottak és zajlanak ma is egy bizonyos sziget birtoklásáért Oroszország és Japán között?

Vaskevics szomjas volt. Partra szállásával ezen az inkriminált szigeten jelképesen a normális emberi szintre helyezte a problémát. Amikor ugyanis szomjas az ember, akkor vásárol valami szomjoltót…És ebben semmi mesterkéltség nincs, nem játszunk, nem színészkedünk! Szomjasak vagyunk, hát iszunk! Aki a sört szereti, az vegyen sört!

Szimbolikus  sörvásárlásával az Emberiség szent nevében és az egyetemes emberiség számára elfoglalta a szigetet. Csendesen, természetesen, emberien. Egyetlen puskalövés nélkül. Vértelenül! Azt a szigetet, amelynek birtoklásáról rendkívüli nagytudású diplomaták, nagyhatalmú politikusok évtizedek óta vitatkoznak. Semmire sem jutnak, csak marakodnak…Nem így Vaskevics! Ő megoldotta a problémát. Eszköztelenül, sallangmentesen. Nem volt szüksége haderőre, nem kért pénzt a Világbanktól, sem az Amerikai Szenátustól. Nem lőtt az Auróráról, nem a szokásos orosz nagyhatalmi arroganciával gyűrte maga alá a szigetet. Nem bizony!

Halászbárkával érkezett, és kicsiny gumicsónakkal simult a sziget partjához. Lassan, megfontoltan, magától értetődően. Ahogyan egy rekesz sört vesz az ember a  sarki közértben, így tévén magáévá a körülményeket és az elérhető javakat. A kikötést követően elindult a legközelebbi benzinkúthoz. Mert a mindenségit neki, nem azért vagyunk emberek, hogy nélkülözzük a legelemibb javakat! Az agresszív hatalom azonnal le is csapott az orosz peace-maker-re. Szegény Vaskevicset kíméletlenül elfogták. Lehet, hogy nem is értette, mit akarnak tőle a handabandázó japán rendőrök. Hiszen ő a saját értékrendje alapján otthon van, nem gyújtogat, nem ordibál. Nem szaggat fel utcaköveket, szóval nem „békés tüntető”. Szergej Vaskevics mindössze az egyik legegyszerűbb emberi cselekvéssort hajtotta végre: sört vett a benzinkútnál. Micsoda igazság ez, amely hagyja, hogy ártatlan sörvásárlókat holmi ócska hivatkozási alappal bekasztliznak. Rendben van, ha Vaskevics lopta volna a sört, az más! Ő azonban vásárolta az aranysárga, habos nedűt. Méghozzá – most tessék megkapaszkodni! – amerikai dollárért! Így cselekszik egy igazi világpolgár! Bravó, Tengerész! Japán területen, orosz állampolgár, útlevél nélkül dollárért vásárol a benzinkúti shopban. Ez nem maga a béke, emberek?

De igen! Szergej Vaskevics cselekménye maga a béke. Mennyit álmodtunk már erről! Szabadon eljutni bárhová! Mennyire áhítottuk a határok nélküli Európát, ahol tökéletesen szabadon megy az ember, éspedig oda, ahová csak akar. Egek! Semmi határ, nincs turkálás, nincs csomagtartó – átvizsgálás, nincs tisztelgés, vége a szorongó bűntudat izzadósmarkú, elfehéredő pillanatainak.

Csak menni, és venni egy rekesz sört. Szabadon, könnyedén, lehet, hogy egy kicsit még talán fütyörészve is, vagy a kocsikulcsot az ujj körül pörgetve. Istenem, ez maga az idill, a nyugalom. Vaskevics tehát megmutatta. Nem harsogott, nem trombitált össze százezres nagygyűlést, nem randalírozott, nem akart a tévében beolvasni semmiféle szózatot, még félpályás útlezárást sem jelentett be. Útlezárást? Dehogyis! Inkább utat tört a part mentén! Békét teremtett, ahogy a békéhez illik: csendesen, zajongás nélkül. Szinte látom: pici mosollyal figyeli a japán rendőröket, mondanám: bölcs mosollyal. De ezt azért nem mondom, mert nem hinném, hogy Vaskevics bölcs lenne. Szergej ösztönös hérosz, sőt, „Muszáj-Herkules”, ahogyan Ady Endre írta, igaz, egyáltalán nem erről az esetről… Elfogták, hűvösre tették. Pedig Vaskevics bársonyosan megoldott egy óriási problémát. Ha akarta, ha nem. Csak rutinból, mellőzve a bonyodalmas számításokat, hatástanulmányokat, és a  finnyás, értelmiségi problémázgatást. Nem folyt ott vita, ordítozás, ellenségeskedés, nem folyt ott vér sem…

Legföljebb csak a sör…

Share
Posted on hétfő, május 30th, 2011 at 12:43. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply