Bartha Katalin: Múlt idő

..vagyok,
mint létbe fagyott
örök zárvány,
borostyánban hagyott
apró múlt-piszok,
őrzöm alkonyok
kopott tűz- ruháján
otthagyott
arcotok

magamban

vagyok,
mint faragott
múzsa-bálvány,
idővel megfakult
ajkamon skarlát folt,
színe még rád rikolt,
tehetetlenségem árán
csalok elő mosolyt
az élet keskeny száján,

volt, mi volt..


Share
Posted on kedd, február 1st, 2011 at 20:07. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Leave a Reply