Czövek Andrea: Élettel tele
Pihe-puha párnán piheként pihenek,
Elmélázok, majd lassan felemelkedek,
Tükrömben látom, szívem vörös lánggal ég,
Női lelkem összes titka a Férfié.
Elringat a jóságos Anyaföld két kezén,
Csörgedezve megindul a vérem felfelé,
Átkúszik combomon, folydogál csípőmben,
Áramlik hasamban, vágtat a tüdőmben,
Miközben szívem dübörög szüntelen,
Világgá kiáltom, esztelen szeretem,
Arcom izzóan parázslik, a világ sötétül,
Mellkasom vad vulkánként kitörni készül.
Hirtelen ajkam rózsaszín ajkán megpihen.
A pillanat emlékét a csillagok közé viszem.
Lelkünk összeér, körülöttünk lecsendesedik a táj,
Mélyen a méhemben egy gyermek születésre vár.
(Pécs, 2009. január 1.)
