Bartha Katalin: Exhumation
.. végtelenbe lépek–
önmagamtól önmagamig visz
e gazdátlan pára-lélek,
időt mér az enyészet
talpaim alá,
hol felet,
hol egészet..
amputált, korcs
létezredek felett
regnál a sors;
..gyermek-felnőtt-gyermek..
szerepben markíroz,
koporsó-kegyelmet
bő marékkal oszt,
biztat: vegyél még..!
–a kínhoz..
(önmagamtól önmagamig élek,
mögöttem exhumált évek)
nincs kezdet,
nincs vég–
por a porhoz
pillanatnyi menedék..
