Tinódi Lantos Sebestyén

magyar zeneszerző, lantos, énekmondó és költő
(1510 körül-1556)

A magyar epikus költészet és műzene jelentős alakjának születési helye pontosan nem ismert (Fejér-, vagy Baranya vármegyei Tinód).  Parasztpolgár szülei nagy gondot fordítottak gyermekük neveltetésére, így Sebestyén valószínűleg Pécsett járt latin iskolába, ahol zenei képzést is kapott. Versei (itt) tanúsága szerint olvasott ember volt, ismerte Vergilius műveit és korának kedvelt olvasmányait is. 1542-ig Szigetváron, Török Bálint udvarában élt és nevelkedett. Amikor a vár ura török fogságba került, Tinódi vándor énekesként bejárta az egész országot. Sok helyen megfordult, először Istvánffy és Verbőczi udvarainál működött. Első fennmaradt műve a Jáson históriája, 1535 és 1539 között keletkezett Dombóváron. E műből következtethető, hogy egy ütközetben megsebesült és további hadi szolgálatra alkalmatlanná vált. 1543-ban Jágónak községben írta meg Werbőczi Imrének Kászon hadával kozári mezőn viadalja című históriás énekét, melyben az 1542. március 25-én a kozári mezőn lezajlott csata története ismerhető meg (ez is része a Cronica Tinódi Sebestyén szörzése c. nyomtatott művének). Az 1545. februárjában Nagyszombatba meghirdetett országgyűlésre ő is felkerekedett néhány verssel, hogy újabb mecénást keressen magának. Itt írta meg Az szalkai mezőn való viadalról című versét, megismerkedett Nádasdy Tamás országbíróval, aki ettől kezdve pártfogásába vette. A török terjeszkedése elől Kassán telepedett le, felesége és öt gyermeke itt élt; örök vándor természete, nem mellékesen az anyagi szükség is újabb utakra késztette. Innen kereste fel a nagyobb harcok, az országgyűlések színhelyeit, majd tapasztalatait versekbe szedve írta meg. Énekeihez dallamokat is szerzett és lanttal kísérve, mikor tehette elő is adta őket. A vitézek gyakran csak az ő énekeiből értesülhettek hitelesen a távolabbi országrészek egy-egy nevezetes eseményéről, hiszen az egyes várostromok színhelyeit felkereste és a legapróbb részletekig összeszedte az ostromra vonatkozó adatokat. Nyírbátorban, majd Egerben is tevékenykedett, itt írta 1553-ban legjelentősebb művét, az Egervár viadalát. Ezt követően Debrecenben, Erdélyben, többek között Kolozsvárott járt.     


képzelt arckép - Nádasdy Tamás nádorral (O. P. Soma festmény, 1855 - katt nagyobb) és Bezerédy István szobra

Élete utolsó időszakát a nagy műveltségű államférfi, Nádasdy Tamás sárvári birtokán töltötte, aki iskola- és nyomdaalapításával is emlékezetessé tette nevét. Tinódi egyetlen fennmaradt kiadványát, a híressé vált Krónikát (Cronica - 29 história, 23 énekkel) 1554-ben nyomtatták ki Kolozsvárott, Hofgreff György nyomdájában. A gyűjteményes kötet első része az aktuális magyar történelem témaköréből merít (Szegedi veszedelem, Erdélyi história, Ali basa históriája stb.). Ez az első épen maradt magyarországi kottás nyomtatvány. Gyűjteményét I. Ferdinánd királynak ajánlotta, aki 1553. augusztus 23-án Nádasdy ajánlására "az éneklés művészetében és a históriáknak magyar nyelven ritmusokba való ékes foglalásával" szerzett érdemei elismeréseként nemesi rangra emelte és számára címeres levelet adományozott. A Krónikában az 1541 és 1552 közötti fontos eseményeket, a nagy török offenzíva jelentős állomásait dolgozta fel, minden ének elé maga komponálta dallamokat helyezett. Tinódi így vall céljáról előszavában: Ez jelönvaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak-, várasokrontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság, üdvességes, tisztösségös megmaradásokra, az pogán ellenségnek mimódon ellene állhassanak és hadakozjanak. 1555 tavaszán még egyszer ellátogatott Egerbe, majd ősszel Nádasdy Tamás sárvári birtokára utazott és ott is halt meg. Jelentősége, hogy bejárva az országot a török és Habsburg veszedelem kettős szorításában szenvedő nép hitét és reményét históriás énekeinek lantkíséretes előadásaival ébresztgette. Tinódi a magyar nyelvű történetírás első jelentős képviselője. Az általa leírtak minden ellenőrizhető esetben pontosnak bizonyultak. A 16. századi Magyarország legtermékenyebb szerzője és a históriás ének legjelesebb képviselője, mintegy 13.000 sort hagyott ránk. Dallamai egyik jelentős forrása a magyar népdal, az egyházi népének és a református zsoltárének. Művei gyakran adtak indíttatást a későbbi magyar irodalom számára is; Kemény Zsigmond, Arany János, Gárdonyi Géza, Ady Endre merítettek a lantos verses históriáiból. Költészete nagy hatással volt a következő korok magyar zenéjére, dallamainak nagy része népdalainkba is beépült. Énekes versművészetében a népi eredetű és a nyugat-európai művészeti hatások ötvöződnek.

Ízelítő műveiből - MIDI: