Ifj. Johann Strauss

osztrák zeneszerző
(1825–1899)

Bécsben született, zeneszerző család tagja. Apja, idősebb Johann Strauss a bécsi közönség kedvenc karmestere, az udvari bálok igazgatója, számos népszerű keringő és más darab szerzője volt. A fiú hatéves korában komponálta első dallamát, de apja nem akarta, hogy muzsikus legyen, ezért titokban vett órákat Fritz Amon első hegedűstől. A gimnáziumot 1836-40-ig végezte. Zeneelméletet Hofmantól és Drechslertől tanult, zeneszerzésben atyja műveit tekintette mintának. Gimnáziumi tanulmányai után banki pályára készült, és a bécsi Polytechnikum kereskedelmi szakán folytatta tanulmányait. Apja azonban elhagyta családját, ezért ő kötelességének érezte, hogy anyját és testvéreit támogassa, így a jó megélhetést biztosító zenész pályát választotta. Johann Anton Kohlmann és Joseph Drechsler tanítványa volt. 1844-ben saját, 15 tagú zenekart szervezett, amely apjáéval vetélkedett, aki megpróbálta akadályozni debütálását, de anyja segítségével a Dommayer Casinóban sikerült mégis fellépnie. Apjával a viszonyát éveken át beárnyékolta sikere, egy formális kibékülés után végül az apa arra kérte fiát, hogy csatlakozzék az ő zenekarához - amit elutasított. 1848-ban írt egy Forradalmi indulót, a rendőrség pedig letartóztatta a Marseillaise előadása miatt. Apja 1849-ben skarlátban meghalt, ekkor egyesítette a két zenekart. 1851-től számos koncertkörutat tett Európában. Egyik legnépszerűbb művével, a Kék Duna-keringővel 1867-ben óriási sikert arat Párizsban. 1872-ben, amerikai vendégszereplésekor a népszerű bécsi zenei stílusok: a keringő, operett, polka képviselőjeként mutatkozik be. Sikere itt is osztatlan. A párizsi bemutatók és amerikai turné után az oroszországi koncertek egyaránt mozgalmassá teszik életét a bécsi fellépések mellett. Nemcsak bravúros zenészként és kiváló zeneszerzőként, hanem jó szervezőként is részt vesz a bécsi zenei életben: 1863 és 1870 között az udvari bálokat vezeti és karmesteri minőségben is jelen volt ezeken a rendezvényeken. 1877-ben a párizsi operabál rendezésével is megbízzák. Megerőltető napirendje kimerültséghez vezetett, ezért zenekarát testvéreinek, Josephnek és Eduardnak adta át. Joseph a család iránti lojalitásból feladta sikeres építésztervezői pályáját, és Johannal egyenértékű muzsikusnak bizonyult: 300 eredeti darabot szerzett. Strauss zenekara adott elő első ízben részleteket Wagner műveiből is. A koncertkörutak közötti időszakokban pedig folyamatosan komponál. Az Indigó, a Római karnevál és a Denevér premierje egyaránt nagy jelentőséggel bír. Magánélete kevésbé szerencsésen alakul. Első felesége, Jetty Treffz 1878 tavaszán meghal. Következő házassága Angelica Dittrich-hel csak öt évig tart. Harmadik házasságát Adele Strauss-szal (született Deutsch) 1885-ben köti. Bécsben halt meg. 1889-ben a Kék Duna premierjének 25. évfordulóján a szerzőt 15 ezer főnyi tömeg ünnepelte. Halála után számos sikeres operett - köztük a Bécsi vér - dallamainak felhasználásával született. Strauss zenéje költői értékén felül az osztrák császárság polgári jóléten alapuló színes, mulatós stílusát és konszolidált könnyelműségét is képviseli. 479 opusa mind megjelent, táncai zöme partitúrában is, a Strauss - átiratoknak se szeri, se száma.  Művei közül a keringők a legjelentősebbek: még Bülow, Wagner és Brahms csodálatát is kivívták. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette kedélyes könnyűvérűséggel vegyítve, és mindezt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította. Megteremtette az ún. tánc operettet, ahol a tánczene hordozza a teljes színpadi cselekményt. Színpadi művek írására Offenbach példája késztette, közülük legmaradandóbb A denevér. Művei közül Európa szerte nagy sikert aratott az Egy éj Velencében, A királyné csipkekendője és A cigánybáró című operett. Az 1890-es években írt művei, köztük a Dóczy Lajos szövegére írt Pázmán lovag, már erőtlenek. Számos keringője közül ismertebb a Kék Duna, a Wiener Blut (1873 op. 354), a Kaiser-Walzer (1889 op. 437) és a Mesél a bécsi erdő, de maradandóak polkái, francia négyesei és indulói is.   


fiatalon - Brahms társaságában Bécsben és Horowitz portré 1896  

A DENEVÉR (németül Die Fledermaus) - amelyben a cselekmény és a bécsi valcer szelleme teljesen átfedik egymást, operett 3 felvonásban. Szövegkönyvét Carl Hafner és Richard Genée írta Julius Roderich Benedix A börtön című színdarabja, valamint Henri Meilhac és Ludovic Halévy Le réveillon című vígjátéka alapján. Ősbemutatója 1874. április 5-én volt a Theater an der Wienben. Sikerében nagy szerepe volt a kor jeles szopránjának, Adelina Pattinak. A Pesti Nemzeti Színházban ugyanabban az évben november 14-én mutatták be. A magyar nyelvű bemutatóra 1882. augusztus 25-én került sor a Népszínházban, végül a Magyar Operaházban 1895. május 10-én. A CIGÁNYBÁRÓ - daljáték 3 felvonásban, öt képben. Szövegét Ignaz Schnitzler írta Jókai Mór novellája nyomán. Johann Strauss 1882. novemberben Magyarországon járt - Pesten vezényelt, és egy magyar dalegyveleggel szórakoztatta a társaságot. A következő év februárjában Liszt Ferenc is arra biztatta, hogy írjon magyar témájú színpadi művet. Találkozott Jókaival, aki Szaffi című novelláját ajánlotta fel erre a célra. Strauss magával vitte a művet, lefordíttatta németre, és Ignaz Schnitzert, az ügyes színházi szakembert bízta meg a librettó elkészítésével. De Strauss, más elfoglaltsága miatt azonnal nem tudott foglalkozni vele, és csak 1885 októberében, nem sokkal a premier előtt fejezte be. 1885. október 24-én mutatták be Bécsben, a Theater an der Wienben, és nagy sikert hozott, egymás után 87 előadást ért meg. Még Strauss életében 140 színházban mutatták be, köztük – pár hónappal az ősbemutató után – a pesti Népszínházban is. A KÉK DUNA KERINGŐ (An der Schönen blauen Donau Op. 314) - 1866-ban komponált leghíresebb műve, a történelem eddig legtartósabb sikerű tánczenéje. A keringő eredetileg kórusműnek íródott, csak később írta át Strauss hangszeres formátumúra. Első bemutatására 1866. február 13-án került sor Bécsben (megbukott, és Párizsban aratott először átütő sikert). Ez a keringő is magán viseli a szerző jellegzetes stílusjegyeit - formális felépítés (bevezetés, öttagú valcerlánc és kóda), pikáns ritmika, választékos dallamvilág és kitűnő hangszerelés. Elődei egyszerű táncsorozatából a keringőegyveleg magasabb formáját fejlesztette ki, a kaleidoszkópszerű valcerciklusokat igen változatosan kezeli: többnyire hangulatos, lassú bevezetéssel kezdi, amelyből aztán pillangóként röppen ki a tánc, mint a napsütés a komor tájból. A kóda, a ciklus lezárása általában újra érinti a jellegzetes motívumokat. Az egészet végül a kezdő fővalcer koronázza meg. PIZZICATO - POLKA (Tritsch-Tratsch-Polka, 1858 op. 214) - öccsével (Josef Strauss) együtt komponálták ezt a különleges tánczenét. A megszokottól eltérően a vonósok nem használják vonóikat ebben a zenekari darabban, hanem pengetéssel szólaltatják meg hangszereiket. TAVASZI HANGOK (Frühlings-stimmen op. 410) - 1883 májusában Richard Genée szövegével adta elő ezt a keringőt a népszerű énekesnő, Bianchi Bianca. Akkor ott a Theater an der Wien közönsége körében nem aratott sikert, inkább középszerűnek ítélték ezt a művét.

Ízelítő műveiből - MIDI: