Ránki György

magyar zeneszerző
(1907-1992)

Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést 1926-1930 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Már 1919-től komponált, majd népzenei tanulmányokat folytatott Lajtha László mellett a Néprajzi Múzeumban. 1947-48-ban a Magyar Rádió zenei osztályát vezette, majd 1948 és 1949 között Párizsban és Londonban élt. Sokoldalú zeneszerző, aki nem tett különbséget műfajok között. Nézete szerint minden műfajban lehet értékeset és értéktelent alkotni. Írt operát, musicalt, balettet, filmzenét, kísérőzenét színházi előadások és a rádiójátékok számára, zenekari és kamarazenei műveket, dalokat. Zenéjét a humor, a groteszkre való erős hajlam, a zenei idézőjelek használata jellemezte, kiváló hangszerelő készséggel párosulva. Operái közül legismertebb az 1953-ban bemutatott Pomádé király új ruhája, amelyért a következő évben Kossuth-díjat kapott. Legnépszerűbb műve az első magyar musical, az Egy szerelem három éjszakája (1961), amelynek szövegét Hubay Miklós és Vas István jegyezte. A darab több mint negyven éve rendszeresen szerepel a színházak műsorán, készült belőle film-és tévéváltozat is. 1970-ben misztériumoperát szerzett Madách Az ember tragédiája című drámájára (ezt tartotta legjelentősebb vállalkozásának), operát komponált Weöres Sándor A holdbéli csónakos című művére, 1962-ben Muzsikus Péter címmel gyermekoperát szerzett Chitz Klára ifjúsági regénye alapján, Romhányi József szövegével. Kantátát írt József Attila: A város peremén című versére, 1944 című oratóriuma Radnóti Miklós előtti tisztelgés a költő Á la recherche című verse alapján, Ének a városról című oratóriumát Déry Tibor ihlette. Balettzenéi közül a Pázmán lovag Arany János, a Cirkusz című szimfonikus táncdráma Karinthy Frigyes novellája nyomán készült. Komponált két szimfóniát, több zenekari és kamaraművet. Ránki György mintegy ötven filmzenét írt (pályája elején ebből élt), az ő műve a Két bors ökröcske című rajzfilm, a Körhinta, A beszélő köntös, az Édes Anna, Az Aranyember, a Hattyúdal című filmek kísérőzenéje, utóbbiból a Villa Negra románca már önálló életet él. Ő szerezte a népszerű bábfilm sorozat, a Mekk mester zenéjét, Romhányi József szövegére. Munkásságát két ízben Erkel-díjjal ismerték el (1952, 1957), 1967-ben Érdemes Művész lett. 1987-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki, 1988-ban megkapta a Kiváló Művész címet, halála előtt három nappal életművéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést. Hosszú betegség után halt meg Budapesten, egykori lakóhelyén, a II. kerületi Gül baba utca 36. számú ház falán tábla őrzi emlékét.   


fiatalon, a hetvenes években és 1987-ben

POMÁDÉ KIRÁLY ÚJ RUHÁJA szvit - Andersen meséjének nyomán Károlyi Amy szövegére komponálta a Magyar Rádió megbízásából. Az 1951-es rádió bemutató után elkészítette a darab színpadi változatát is, majd a mű zenei anyagából hangversenyek számára két szvitet állított össze. Ránki György legjelesebb zeneszerzői kvalitásait - jellemző erejét, ironizáló készségét és a különféle szituációkba magát beleélni - tudás adottságát - a legelőnyösebben mutatja be. De ezen felül páratlan hangszerelési bravúrja is csillogóan érvényesül a kompozícióban. A szvitből a hangversenyek műsorai számára tetszőleges számú tételt válogathatnak a karmesterek, a produkció sikere mindig biztos. A Pomádé király zenéje is bővelkedik népdalfeldolgozásokban, ezeket azonban Ránki a legtöbb esetben a maga egyéni módján stilizálja és végső soron nem mindenütt egyértelműen a pozitív hősöket jellemzi velük (a nem létező csodakelmének leírása például a "Száraz dió" kezdetű ismert népdal parafrázisa). CIRKUSZ - című szimfonikus táncdrámáját 1965-ben írta. A mű alcíme: Fantasztikus álomjelenetek öt képben, előjátékkal. A zeneszerző pályája egyik legsikerültebb alkotását hozta létre ezzel a művével. Karinthy Frigyes Cirkusz című novellája számos olyan gondolati elemet tartalmaz, amelyre Ránki felfigyelhetett, és amelyek képzeletére ösztönzően hatottak. A novella mélységesen szatirikus alaphangja, közismert, tragikus csattanója az egész életében félreismert művészről - akinek hangját soha nem akarták meghallgatni és légtornászként kellett a trapéz szédítő magasságába felkapaszkodnia, hogy ott végre elmuzsikálhassa az emberiségnek élete nagy dallamát - nagyszerű lehetőségeket nyújt olyan zeneszerző számára, akinek kiváló érzéke van a paródia, a zenei idézőjelek iránt. A darab előjátékát (Titusz padlásszobájában) a zeneszerző realisztikus pantomimnek nevezi. Titusz, a darab hőse arról ábrándozik, hogy a cirkusz közönsége előtt elhegedüli saját szerzeményű dallamát. Ábrándozásában azonban durván megzavarják ekkor álomba merül, amelynek során változatos kalandokat él át. Az első látomás: A Glóbusz Cirkuszreklám felvonulása, induló és keringő groteszk keveréke. Ezután a Bohóciskolába kerül hősünk, ahol az igazgató kioktatja a porond mesterségének különféle titkaira. Ebben a tételben bőséges lehetősége nyílik a zeneszerzőnek a paródiára és a kápráztató zenekari bravúrra. Az első paródia: Kacagj Bajazzó!, a második: Tánc az aranyborjú előtt. Utóbbi a különféle zenei irányzatokat gúnyolja ki a cigányzenétől a jazzig. Végül a Hajrá bohócok! finálé karikatúrájában felvonul a cirkusz egész gárdája Titusz ámuló és csalódott szeme előtt. A harmadik álomkép a Kéjbarlangban játszódik le, ahol a cirkusz szépséges csillaga bűvöli el Tituszt. Hegedűjátékát azonban ő sem akarja meghallgatni. Ezután a Földalatti folyosókon című fantasztikus jelenet következik, ahol a zene­gyártól kezdve az elhalt balerinák táncáig és a bohócok büntetőtáboráig számos lidércnyomás gyötri az álmodót. Végül a Glóbusz Cirkusz jutalomjátéka következik, amelynek során Titusz végre megvalósíthatja régi óhaját: bravúros mutatvánnyal feltornássza magát a magasba és ott megszólaltatja hegedűjén élete nagy dallamát! A művet a Pécsi Balett mutatta be az 1965—66-os évadban.. 

Ízelítő műveiből - videó:
Körhinta - részlet