Henry Purcell

angol zeneszerző
(1659-1695)

Az angol opera nagy mestere Londonban született, és élete nagy részét is Angliában töltötte. Purcell az olasz és francia stilisztikai elemeknek a szigetországi zenei hagyományba való beolvasztásával teremtette meg jellegzetesen angol hangzású barokk zenéjét. A Chapel Royal gyermekkórusának a tagja volt J. Blow, Humfrey és Henry Cooke irányítása alatt. Mutálása után, 14 éves korától királyi hangszerkészítőként és javítóként működik, majd 1677-ben elnyeri a "királyi hegedűsök házi zeneszerzője" posztot. Ezt a kinevezést a Westminster-apátság orgonista állása követte 1679-ben, fantáziáinak és In nomine-inek nagy részét ebben az időszakban komponálta. Ezt a korai alkotókorszakát főként egyházzenei művei jellemzik: a változatos zsoltárfeldolgozások és service-ek mellett himnuszai a műfaj virágzásának csúcsát jelentették. 1680-ban megnősült (felesége Frances Peters), de a házasságából származó hét gyermekből csak három maradt életben. 1682-től királyi orgonista Blow és Child mellett. 1683-ban kinevezik udvari zeneszerzőnek, ekkor indul el középső alkotói korszaka. Ebben az esztendőben adja ki triószonátáit. Ezt az időszakot fémjelzi még a II. Jakab születésnapjára írt 3 óda (1685-87), valamint a 4 Caecilia-óda (1683-92). Udvari állásában a később trónra lépő III. Vilmos és II. Mária is megerősíti. Az 1680-as évektől színházaknak is írt zenét – elsősorban William Shakespeare és John Dryden szövegeire készített műveket. 1695-ben fiatalon halt meg, 36 éves korában. Írt egyházi műveket, kamaraműveket, de művészetének központjában színpadi művei állnak.  


festmények két korszakában 

Elsőként nyomtatásban megjelentetett művei: 1/Twelve Sonatas (1683), II. Jakab angol király koronázása alkalmára; 2/I was glad (1687); 3/My heart is inditing (1687). A két ismert utóbbi műve teremtette meg kapcsolatát a londoni színházzal és ezután kezdett zenét komponálni John Dyren tragédiáihoz. Legismertebb műve egyetlen befejezett operája, a Dido és Aeneas. A karthagói királynő és a pun udvarba vetődő Aeneas szenvedélyes, tragikus szerelmét bemutató művet ma már a korszak legnagyobb angol színpadi remekének tartják, akkoriban azonban alkalmi darabnak számított. Egy leányiskola számára készült. Mivel nem hivatásos muzsikusok adták elő, zenekara szerény összeállítású. Az áriák kerülik a technikai nehézségeket. Az egyes számok rövidek, de a cselekmény gördülékeny. 1689-ben volt a Dido és Aeneas bemutatója, amelyet aztán további 38 drámai zenemű követett. Ezek közt William Shakespeare, illetve John Dryden szövegeire készített művek is találhatók. Ismertebbek - Fletcher–Massinger szerzőpáros szövegére készült Próféták (később ezt a művet főként Dioklecián néven ismerik); Arthur király (1691 Dryden művére); The fairy Queen librettója (1692 Shakespeare: Szentivánéji álom egyik részletére); The Tempest; Full fathom five (1695) és The Indian Queen (1695). 1690-ben írt dalokat a Shakespeare Vihar című művének Dryden-féle verziójához. Nevéhez fűződik az első angol nyelvű kórusműként írt Te Deum, amelyet a római Szent Cecília ünnepségek alkalmából írt 1694-ben. Számos művet írt királyi alkalmakra, utolsó ünnepi miséjét II. Mária angol királynő halálára komponálta. Ezt a művet Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmjében is hallhatjuk, Wendy Carlos átdolgozásában. Neje, Frances Purcell 1706-ban halt meg. Ő kezdeményezte Purcell néhány művének kinyomtatását, ezek közt van az Orpheus Britannicus címen ismert gyűjtemény (két kötetben, 1698 és 1702). Ennek is köszönhető, hogy közel kortársai Purcellt - vokális művei alapján – ismerték el a legnagyobb angol komponistának. Purcell fia, Edward Purcell (1689-1740) szintén zeneszerző volt. Apja zenei hagyatékának továbbvitelében játszott szerepéről mindmáig nem készült véglegesen lezárt kutatás. Henry Purcellt a Westminster székesegyházban az orgona közelében helyezték örök nyugalomra. Londonban 1836-ban alapították meg a Purcell Clubot, amelynek fő feladata a szerző műveinek kiadói munkálata lett volna, amelyet 1863-ban felszámoltak. 1876-ban alakították meg a Purcell Society-t, amely a zeneszerző műveinek nyomdai terjesztéséről gondoskodik és egy gyűjteményes kiadvány szerkesztését tervezi. Henry Purcellnek emlékszobrot állítottak a londoni Új Scotland Yard épülete előtti téren.

Ízelítő műveiből - MIDI: