Giacomo Puccini

olasz zeneszerző
(1858–1924)

A Verdi munkásságát követő olasz opera jeles zeneszerzője. Zenészdinasztiából származott, dédapja zenekarában Paganini volt az elsőhegedűs, nagyapja operákat írt, apja zeneiskolai igazgató és orgonaművész volt. Puccini szegénysége miatt ösztöndíjasként került a milánói konzervatóriumba, amelyet három helyett két év alatt végzett el, ekkor kötött barátságot Mascagnival és Leoncavallóval. Mestere Ponchielli, aki önfeláldozó barát is egyben. Ő szerez szövegkönyvet az ifjú zeneszerző számára, és ő gondoskodik megfelelő összeköttetésekről is. Első operája egy pályázatra született, és szerződést kapott egy másodikra is, de a sikerre még várnia kellett. Meghalt édesanyja, anyagi gondjai keletkeztek, botrányba keveredett egy férjes asszonnyal folytatott viszonya miatt. Az igazi áttörést végül 1893-ban a Prévost regénye nyomán készült Manon Lescaut című opera hozta meg számára. Végre gazdag ember lett, a jogdíjakból villát vásárolt, feleségül vette szerelmét és a komponálásnak szentelhette magát. Érett operái közül 1896-ban került először színre a hétköznapi témát feldolgozó Bohémélet. A premier színhelye Torino, a vezénylő karmester Arturo Toscanini. 1900-ban került sor a Tosca című operájának bemutatójára, mely világsikert aratott. Négy évvel később került színpadra a Pillangókisasszony, melynek címszerepe minden szopránénekesnő "mennybemenetelét" jelenti. Érdekesség, hogy a Pillangóasszony első, két felvonásos változatával bukott 1904-ben, ugyanakkor a két hét alatt átdolgozott, három felvonásos verzió egyik legtöbbet játszott műve lett. A Nyugat lánya ősbemutatóján a New York-i Metropolitanben Toscanini vezénylete mellett a nagy tenor, Caruso is énekelt, az operában a közel húsz férfi mellett egyetlen nő szerepel. Az egyszerre több betegséggel, cukorbajjal és a dohányzás miatt torokfájdalommal küszködő Puccini 1918-ban készült el Triptichonjával, három egyfelvonásos operájával (Köpeny, Angelica nővér, Gianni Schicchi). A kortársak és az utókor egyöntetű véleménye szerint a Gianni Schicchi Puccini életének egyik csúcsteljesítménye. Mintha azt a hangot pengetné tovább, amit Verdi a Falstaffban kezdeményezett. Remekmű, telve élet- és emberismerettel, iróniával és bölcsességgel. Az Angelica nővér kolostorbeli élményeinek hatására született, ahová nővérét ment meglátogatni. A Köpeny miniatűr rémregény, melynek témája a szerelem és féltékenység kegyetlen ötvözete. 1926-ban a milánói Scalaban mutatták be Puccini hattyúdalát, a Turandot-ot. Az alkotás versenyfutás a halállal, hiszen a zeneszerző már nagyon betegen Brüsszelben (ahol gégerákját kezelték) írja a partitúra sorait, a mű utolsó jelenete már csonkán maradt. Franco Alfano fejezte be, Puccini jegyzetei alapján. A bemutató napján, április 25-én Toscanini a karmester kegyelete jeléül Lin halála után letette a pálcáját, és közölte a publikummal, hogy a toll ennél a taktusnál hullott ki a mester kezéből. A teljes mű, Alfano kiegészítésével csak a következő napon került színre.  


életének három korszakában

Művei a világ operaszínpadjainak leggyakrabban játszott darabjai közé tartoznak, melyekben éppúgy tükröződik a századforduló nyugtalan atmoszférája, mint az opera korábbi nyugat-európai hagyományai, vagy a kortárs törekvések (pl.: Debussy) számos eleme. Puccini művészetére az olasz operahagyományok és Wagner mellett a francia zenés és prózai színház hatott. Jellemző rá a recitativókat felváltó bel canto, a kiváló dramaturgiai érzék, az érzelmi gazdagság, a bravúrosan gazdag hangszerelés, az áradó melodika. Példátlan népszerűségének magyarázata zenei világának leglényegesebb stíluselemeiben rejlik. Színpadáról száműzte a nagy eszméket tartalmazó történelmi témákat, vagy a mitológiát. Szereplői többnyire a polgári élet hétköznapjainak egyszerű kisemberei. Az ő érzésviláguk és sorstragédiájuk elevenedik meg a színpadon. A Bohémélet tüdőbajos Mimije, az elhagyott Pillangókisasszony, az öngyilkos Tosca mind a szerelem áldozatai, akik végül az életükkel fizetnek, operái többnyire tragikus befejezésű darabok. A Nyugat lánya, a Gianni Schicchi cselekménye azonban boldog véget ér; mint ahogy tragikus fordulata után az utolsó mű - a Turandot is. Drámái - Gianni Schicchi vígoperája kivételével -, mind nőközpontúak. Többnyire a női sors kiszolgáltatottságát hangsúlyozzák, férfi alakjai nem akarat és tetterős romantikus hősök - hanem csak mint a nő életének része szerepelnek. A Tosca vádirat a rendőrállam ellen, a Pillangóasszony - amelyet a magyar színpadokon egészen a legutóbbi időkig Pillangókisasszony címen játszottak - a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ellen emel szót, a Turandot középpontjában a női egyenjogúság áll. Igen nagy jelentőséget tulajdonít a környezet varázsának. Színpada tele van látványos háttérrel, és hogy egy-egy mű minél meggyőzőbben keltse az eredeti, helyi hangulat illúzióját, zenei nyelvével is igyekszik ezt kifejezni. - Köpenyben verkliszó utal a párizsi utcára. A Pillangókisasszonyban, vagy A Nyugat lányában sűrűn feltűnnek japán, illetve indián népzenei motívumok. A környezethez való alkalmazkodás legnagyszerűbben a Turandot című befejezetlen operájában valósul meg, melynek zenéjét végig átszövi az egzotikus, keleti hang. Zenéjének hatásfokát emeli erős szifonizmusa, zenekara a cselekmény aktív, magyarázó háttere, az áriáknál sem válik "csak" kíséretté, hanem az énekszólam méltó társa, vele együtt szárnyal. Zenetörténeti jelentősége abban áll, hogy még Verdi után is tudott eredetit és maradandót alkotni. Követője nem volt, követni már nem is lehetett, hiszen halálának évében már az élre törtek az új idők modern törekvései (Bartók, Sztravinszkij, Schönberg). Puccini több ízben járt Budapesten, amelyet így jellemzett: gyenge cigaretta, erős bor, megértő barátok, elragadó nők. 

Ízelítő műveiből - videó:
Tosca - Levélária (Simándy József)