Lehár Ferenc

magyar zeneszerző
(1870-1948)

A Komáromban született zeneszerző édesapja katonazenekar-vezető volt, és a Theater an der Wien kürtöseként szerepelt a zenekarban. Számos táncot, keringőt komponált. Apja szolgálati áthelyezése folytán került fia is 1880-ban Budapestre, ahol a Nemzeti Zenedében Tomka István tanítványa lett, majd a prágai konzervatóriumban Anton Bennewitznél hegedülni tanult 1888-ig, de magánúton zeneszerzés-órákat is vett. 1890-től kezdődően 12 éven át katona karmesterként működött Losoncon, Polában, Triesztben, Budapesten, Esztergomban és Bécsben. Zeneszerzői munkásságát operakompozíciókkal kezdte (Kukuska, 1896). Bécsben 1902 november 21-én mutatták be első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett és meghatározta további munkásságának fő területét. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. Az igazi elismerést a Víg özvegy hozta el számára, amelyet szintén Bécsben játszottak először, majd ezt követte a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem is, amelynek premierjére 1910-ben került sor. Az első világháború alatt nemzetközi karrierje megtört, de a béke beköszöntével ismét elhangzottak művei a német területeken kívül is, főleg Angliában és Amerikában. Az 1926-38-as esztendőkben Berlinben élt. A mosoly országa című operettje az újabb állomás, 1929-ben került a közönség elé. Utolsó műve a Giuditta című daljáték volt 1933-ban, ezt követően felhagyott a zeneszerzéssel.


Eggerth Márta Lehár Ferenc és Kálmán Imre zeneszerzőkkel és később 1936

1943 február 20-án Budapesten a Garabonciás bemutatóját dirigálta. A második világháború alatt rendkívül nehéz helyzetbe került felesége zsidó származása miatt; ezért gyakorlatilag visszavonult a zenei közélettől. Ám hogy a művészet sokszor még a politikát is megenyhíti: A Víg özvegyet műsoron tartották szerte Németországban, mivel Hitler egyik kedvenc műve volt. Az 1946-os esztendőben Lehár és családja Svájcba, Zürichbe költözött. Felesége halála után tért vissza Ausztriába bár egy évre rá, 1948-ban a zeneszerző is örökre megpihent. A magyar származású zeneszerző operettjei szinte mindenhol hódítottak, népszerűségük már a premiert követően az egekbe szökött. A század eleji operett egyik legkiválóbb képviselője volt, operettjeiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedő bécsi operett stílusát. Fő művei - operettek: Drótostót (Bécs, 1902); Víg özvegy (Bécs, 1905); Luxemburg grófja (Bécs, 1909); Cigányszerelem (Bécs, 1910); Éva (Bécs, 1911); Frasquita (Bécs, 1922); Paganini (Bécs, 1925); A mosoly országa (Berlin, 1929); Giuditta (Bécs, 1934); Garabonciás (a Cigányszerelem átdolgozása, Budapest, 1943); továbbá zenekari művek, keringők, indulók, dalok.

Ízelítő műveiből - videó:
Víg özvegy - Kánkán - Oszvald - Szendi - Kékkovács - Bódi