Claude Achille Debussy

francia zeneszerző
(1862-1918)

A 19-20. századforduló, egyben a francia zene mindmáig legnagyobb zeneköltője. Zeneszerző, zongoraművész, karmester, a romantika talaján új utakat keres. Fiatalkorától kezdve a kor haladó költőinek és festőinek stílusát követte, kitartóan kereste azt a zenét, amely a maga nyelvén e művészek világát tükrözi. Mintegy válaszul a mind teltebbé váló romantikus hangzásra, világos, áttetsző, szinte pasztell színű képeket festett zenéjével. Az ütőket és a harsány rézfúvókat többnyire csak szordínóval, azaz hangtompítóval alkalmazta, de sokszor el is hagyta. Finom harmóniáit áttört vonóskari hangzással, a hárfa lágy hangzuhatagával és a fafúvósok bársonyos, mély regiszterével szinte földöntúlivá varázsolta. Debussy nem törekszik egy-egy dallam végigvezetésére. Mozaikszerűen, hangszínfoltokból építkezik, megfoghatatlan és mégis valóságos, mint egy álom. Monet kortárs festő találóan fogalmazta meg Debussy zenéjének lényegét: "Harmóniái és hangszínei önmagukban képesek hatni." Zenei tanulmányait egy párizsi Konzervatóriumban végzi, azonban távol áll tőle az intézmény hagyományos zenei elemekre épülő művészi stílusa. 1880-82-ig Meckné - Csajkovszkij pártfogója - mellé szegődik házi zongorakísérőnek. Így eljut Oroszországba, ahol megismerkedik az Ötök zenéjével, és Muszorgszkij zenei világa különösen nagy hatást gyakorol rá. Saját műveinek előadójaként Európa több nagy városában megfordul, így 1910-ben Budapesten is. Hatott rá a kelet-európai és a kelet-ázsiai zenében jelen lévő pentatónia. Az 1889-es párizsi világkiállításon volt alkalma megismerni a távol-keleti un. gamelán zenekart, ennek újszerű, érdekes hangzásvilágát, és ez a kultúra is erősen befolyásolta egyéni stílusának kialakulását. (Gamelán = főleg ütősökből álló együttes, sokféle xilofon, harangjáték, gong, dobok.) Debussy merész és újító törekvései megalapozták egy újfajta zenei kifejezésmód kibontakozását. Az ő művészetéből táplálkoznak a 20. századi zene nagyjai: Bartók, Kodály, Sztravinszkij. Fő művei a Pelléas és Mélisande opera, zenekari művek (Tenger, Noktürnök), vonósnégyes, zongoradarabok, dalok.


fiatalon és később lányával

A szimbolista irodalom jellegzetes termékének, Maeterlinck drámájának nyomán írta Pelleas és Melisande c. operáját. Egy színházban látta a prózai előadást, szerelem volt első pillantásra. De a színházi találkozástól az opera bemutatójáig 10 év telt el, mivel a tépelődő emberek szokása szerint újraírja, átkomponálja, bővíti, majd megrostálja a vezérkönyv anyagát. Közben Maeterlinckkel is pereskedni kezd, aki megbánva első könnyelmű fellobbanását, szeretné visszavonni a librettót. Debussy azonban ügyvédje jelenlétében Maeterlinck levelével bizonyítja, hogy a drámaíró a szöveg felhasználási jogát teljes egészében őrá ruházza. Ilyen bonyodalmak közepette kerül bemutatásra e remekmű 1902-ben a párizsi Opéra Comique színpadán, mely a későbbiekben komoly európai sikert mondhat a magáénak. Zenekari művei közül a Tenger 3 tételes szimfonikus költemény. Igazi impresszionista alkotás, szinte festői eszközökkel jeleníti meg a tenger örökmozgását, a szél és a hullámok hol szelíd, hol viharos mordulását. A zene azonban nem pusztán tájfestést jelent, hanem a természet szépsége és nagysága által kiváltott emberi érzéseket fejezi ki. A mű hangszerelése tipikus példája a Debussy féle zenekari hangzásnak. A vonóskar mellett nagy létszámú fa- és rézfúvós kar, két hárfa, cseleszta (harangjáték), három üstdob és sokfajta ütőhangszer jut kiemelkedő szerephez. 1. tétel - Hajnaltól délig a tengeren. A természet ébredését először a nagybőgőn és üstdob játékában, majd a cselló és a brácsa szólamaiban felhangzó pentaton dallamív festi meg. A tenger ébredését a vonósok és a fafúvósok játéka jeleníti meg. A nap ragyogását a tenger szikrázó fényeit villantja fel a vonóskaron felcsendülő zene. A 2. tétel - A hullámok játéka. Ebben a tételben a víz hullámainak játékos csapkodását érzékelteti a hangszer segítségével. Végül a 3. tétel címe - A szél és a tenger párbeszéde. A szél morgását a vonós hangszerek motívumai ábrázolják, majd a kürtökön a tenger nyugalmának szép akkordjai tűnnek fel. A szél és a tenger összhangját a két hárfa játéka, majd a harangjáték csengése még kedvesebbé teszi. Szintén impresszionista alkotás a Három noktürn, három tételének itt is konkrét címe, témája van. 1 tétel - Felhők - vontatott, fátyolos és halk szavú. A szürke égbolt képét vetíti elénk a lassan úszó, melankolikus vonulású felhőkkel. A zenei képlete szinte megjeleníti az egyhangú felhővándorlást, a folyamatos, egyenlő hangértékek tovavonulása, kitartó egyformasága a felhők lassú vonulását érzékelteti. Egyszer csak megáll a folyamatos mozgás, felhangzik az angolkürt hangja, mint egy sikolyra emlékeztető felkiáltásként. (Debussy mesélte az egyik barátjának, hogy e tétel ötletét egy nyári élménye adta: a vihar űzte felhők monoton hangulatot idéző képébe belehasított egy hajókürt éles hangja.) 2. tétel - Ünnepek - az első tétel harsány ellentéteként csattan fel, pattogóan táncos és élesebb hangú, élénk mozgású, gyors tétel, amely - Debussy szavai szerint - vidám népünnepélyt, felvonulást ábrázol. Míg az előző a borús természetet, ez a kicsattanóan vidám embertömeget idézi fel. Amaz szürke színekben úszó képet tár elénk, ez éles fényhatásokkal színes tömeg kavargását kelti életre. Kortársai szerint Debussy szenvedélyesen vett részt a július 14-i nemzeti ünnepen az utca vidám forgatagában, ez ihlette e zenekari kép megírására. Több más művében is feltűnnek az ünnepi Párizs emlékei. A színes ünneplő városok képe festő kortársai vásznain is gyakran megjelenik. A tételben fölhangzik fuvolán és oboán Carmagnole francia forradalmi dal dallamának változata, 9/8-os ütemben. Az emlék a Nagy Forradalomra utal, de csakhamar kibontakozik hátteréből a zeneszerző Párizsának zenei hangja is. Szüntelenül vibráló triolák felszínén megjelenik egy lenge keringő dallam, melynek változatai a táncszédület extatikus csúcsához vezetnek, hirtelen csend támad - valahonnan a távolból egyenletes léptű induló zene, fojtott trombiták feszes ritmusa közeledik, s végül eggyé olvad a táncmotívumokkal. A 3. tétel címe - Szirének - a tenger képét varázsolja elénk, a szirének énekének a megszólaltatására a zenekarhoz női kar csatlakozik. A Szirének tétele a Felhők leverő szürkeségét és az Ünnepek tarka szín- és fény kavalkádját egyesíti ezüstös csillogásban. A Noktürnök triptichonja csak e harmadik tétellel teljes és egész. Zenekari művei még az Egy faun délutánja valamint az Ibéria című 3 tételes szimfonikus mű. Zongoramuzsikája közé tartozik a Gyermekkuckó - hároméves Züzü nevű kislányának ajánlotta. Méltó párja Schumann Gyermekjelenetének, Muszorgszkij Gyermekszoba-dalainak. De mint az előzőek, ez sem gyermekeknek szóló alkotás, mert oly differenciált és fejlett hangszertudást igényel, és olyan mély előadói készséget feltételez, hogy egy gyermek számára aligha megközelíthető. Debussy szvitjében azt az élményt fogalmazza zenévé, ahogyan a felnőtt látja a gyermeket. A Prelűdök és a Képek mindkettő sorozat, több zongoraművet foglal magába. Néhány jellemző cím a zongoraművek közül: Kertek esőben, Léptek a hóban, Ezt látta a nyugati szél, Ködök stb.

Ízelítő műveiből - MIDI: