Báró Edward Benjamin Britten

angol zeneszerző, zongoraművész és karmester
(1913–1976)

A 20. századi angol zene legismertebb képviselője. 1913. november 22-én született Lowestoftban (Suffolk). Tehetségét felfedezve a szülők Frank Bridge-t bízták meg fiuk zenei képzésével. Kilencéves korában kezdett komponálni, az ekkor született vonósnégyeseinek anyagát később érett műveiben is felhasználta. Tanárának az op. 10-es Variations on a Theme by Frank Bridge című, 1937-ben keletkezett darabjában állított emléket. 1930-33 között a Royal College of Music-ban folytatta tanulmányait, John Ireland tanítványaként. Műveivel először az 1936-os norwichi fesztiválon hívta fel magára a figyelmet. 1935-39 között együtt dolgozott W. H. Auden költővel, aki megírta Britten első színpadi művének, a Paul Bunyan-nek szövegkönyvét. A művet 1941-ben New Yorkban mutatták be, mivel a szerző a háborús éveket az Egyesült Államokban és Kanadában töltötte. Szokatlan stílusa sokakat felháborított, de a Koussevitzky Alapítvány új opera írására kérte fel a komponistát. Így született meg a Peter Grimes, amelyet 1945-ben, Londonban mutattak be. A közönség kitörő lelkesedéssel fogadta a darabot. Britten ezen kívül még tucatnyi operát írt (pl.: A csavar fordul egyet, 1954; Szentivánéji álom, 1960 stb.). 1948-ban megalapította az Aldeburgh Fesztivált. Operahőseinek és dalciklusainak elsődleges ihletője Peter Pears tenor-énekes volt, aki a '30-as évek végétől szakmai és magánéletében egyaránt központi szerepet játszott. Britten zenéjének sajátosságát az alapvetően tonális gondolkodás és a dallamosság előtérbe helyezése adja. 1976. december 4-én hunyt el Aldeburgh-ben. Műveit elsősorban énekhangra írta. Számos operája közül Magyarországon is bemutatták a Peter Grimes, Albert Herring és a Szentivánéji álom címűeket. Elhangzottak az ifjúság számára írott daljátékai is, A kis kéményseprő, Noé bárkája, Az arany hiúság. A második világháborúban lebombázott coventryi székesegyház mellett emelt új templom avatására írta Háborús requiemjét, melynek budapesti előadását maga vezényelte, ami Britten humánus elkötelezettségének bizonyítéka. Ifjúsági zenei életünkkel kötött barátságának emléke az Iker-variációk című fuvolára, hegedűre és zongora négykezesre írott remekműve. Két lehetséges budapesti ikertestvér kérésére írta Kodály Zoltán 4. Epigrammájának dallamára. Már Britten énekhangra szánt műveiben is jelentős szerepet játszik a kísérő szimfonikus zenekar. Önálló zenekari művei között népszerű az ifjúkori vázlatokból alkotott Egyszerű Szimfónia vonószenekarra. Legismertebb zenekari műve a Variációk és fúga egy Purcell-témára eredetileg egy oktatófilm kísérőzenéje. Az angol barokk zene nagy alakjának, Henry Purcellnek színpadi zenéjéből vett téma végigvonul a zenekar hangszercsoportjain és bemutatja az egyes hangszerek hangszínét is. A témát a teljes zenekar mutatja be, majd a fafúvósok, a rézfúvósok, a vonósok és a hárfa, végül az ütőhangszerek csoportja; a bemutatást a teljes zenekar zárja le. A Második részben bemutatkoznak az egyes hangszerek, jellegüknek megfelelő variációkkal. A harmadik rész - Britten saját témájára írott - sokszólamú fúga kavargása alatt a rézfúvósok megismétlik Purcell témáját. A Thomas Mann novellát önéletrajzi elemekkel megelevenítő Halál Velencében (1973) c. operában sajátos módon ötvözi az angol opera hagyományait egy modern színpadi szemlélettel.   

Ízelítő műveiből - MIDI: