Leonard Bernstein

amerikai zeneszerző, karmester, zongoraművész
(1918–1990)

A 20. század legnagyobb karmester egyéniségeinek egyike, a televíziós zenei ismeretterjesztés műfajának megteremtője (Hangverseny fiataloknak, 1962). Egy Ukrajnából kivándorolt vallásos zsidó családból származott, első zenei élménye a zsinagóga orgonája és kórusa volt. Tizenegy évesen zongorát örökölt, ezzel szavai szerint "Megtaláltam a saját világmindenségemet, azt a helyet, ahol biztonságban érzem magamat: a zenét." A Harvard egyetemen zenét és bölcsészetet tanult, 1939-ben kitüntetéssel végzett. Dirigensi karrierje 1943-ban egy bravúros beugrással indult - a 25 éves, ismeretlen Bernstein Bruno Walter betegsége miatt néhány órás felkészülés után állt a New York-i Filharmonikusok élére és leírhatatlan sikert aratott a Carnegie Hallban. Egy csapásra Amerika kedvence lett, a nagy zenekarok valósággal versengtek kegyeiért. Lelkesedése, átéléssel telt dirigálása, a belőle áradó zeneélvezet a nem zeneértő közönséget is magával ragadta. 1957-ben első amerikaiként lett a New York-i Filharmonikusok művészeti vezetője, a zenekarral 12 éven át dolgozott, a muzsikusok a Laureate Conductor címmel tisztelték meg. Stílusa neoklasszikus vonásokat hordoz, de zenéjének hangzása összességében jellegzetesen amerikai - ritmikai vitalitás, fülbemászó, olykor dzsesszes elemeket is feldolgozó dallamosság jellemzi. Programszimfóniái (Jeremiás - 1942, Az aggodalom kora - 1949, és a legismertebb a Tel Avivban bemutatott Kaddish - 1963) zsidó hitvallásáról tanúskodik. Első musicalje, az Egy nap a városban 463 előadást ért meg, meg is filmesítették. A Voltaire regényéből készült Candide (1956) nem volt sikeres, annál inkább az lett az 1957-ben színre került West Side Story. A modern kori Rómeó és Júlia bejárta a világot, dallamait olyan operasztárok is énekelték, mint Kiri Te Kanawa és José Carreras, feledhetetlen film is készült belőle Natalie Wood főszereplésével (10 Oscar-díjat nyert). Modern, kicsit dzsesszes hangzású komolyzenei művei is kedveltek, ezekben felhasználta a country-dalok, mexikói táncok és a néger zene elemeit is. Három szimfóniát írt, a Kaddish-t 1977-ben átdolgozta, a keresztény liturgiát követő Mise nagy vihart kavart. Zenei ismeretterjesztőként ritka adománnyal rendelkezett: képes volt a zenét közérthetően, a lényeget feltáró módon közel vinni a hallgatósághoz, felnőtthöz, gyerekhez egyaránt. Előadásait a New York-i filharmonikusokkal illusztrálta - közben ő is zongorázott. Az előadások szövege könyv alakban a világ számos nyelvén megjelentek, magyarul A muzsika öröme címmel 1976-ban. Első budapesti vendégszereplésekor, 1948 májusában a Zeneakadémia félig sem telt meg, de az előadást közvetítette a rádió, így a második részben már zsúfolt nézőtér fogadta. A közönség vállra emelve vitte vissza a szállodába, szavai szerint ez azóta sem történt meg vele. 1985 nyarán Kaddish-szimfóniáját vezényelte Budapesten, az Európai Ifjúsági Zenekar élén. 1990 októberében, orvosai tanácsára vonult vissza a vezényléstől. A gyertyát két végén égető Bernstein olykor egy hét alatt 39 koncertet vállalt, napi 100 cigarettát szívott el és esténként még megivott egy üveg whiskyt. Tüdő tumorban halt meg 1990. október 14-én, New Yorkban.

Ízelítő műveiből - videó:
West Side Story - 'America'