magyar
zeneszerző, zenepedagógus, karnagy (1899-1986)
Értelmiségi
polgári családból származik, apja, Bárdos Lajos fémkohász mérnök, édesanyja
Kaufmann Anna. Első zenei élményeit édesanyjának köszönheti, aki zenekedvelő
amatőr muzsikusként gyakran zongorázik. Anyja ösztönzésére 10 éves korban
kezd el hegedülni, kezdetben nem túl nagy lelkesedéssel. A zene csodálatos
világa azonban 17 éves korában rabul ejti. Középiskolai tanulmányait az
Attila utcai gimnáziumban végzi, érettségi után pedig bevonul katonának.
1919-ben brácsával felvételizik a Zeneakadémiára, de ilyen tanszak nincs,
nem is veszik fel csak a következő évben - végül a Zeneakadémia zeneszerzés
szakán egy évet Siklós Albertnál, 4 évet pedig Kodály Zoltánnál végzett.
Zenepedagógiai munkásságát
1925-ben az Attila utcai gimnáziumban kezdi, ahol valamikor ő maga is
tanult. Bárdos közel 40 évig (1928-66) tanít a Zeneakadémia különböző
tanszakain. 1928-tól - megszűnéséig (1949) - tanára és tanszakvezetője az
Egyházzene és egyházkarnagy szaknak, 1929-től a Középiskolai Énektanár és
Karvezető tanszak, 1949-től a Zeneszerző tanszak, 1951-től pedig - Kodály
javaslatára - a Zenetudományi tanszak tanára. Egyházzenei, zeneelméleti
tárgyakat oktat, valamint kargyakorlatot és prozódiát. Tárgyai nagy részének
anyagát ő alkotja meg.
Karnagyi pályafutását
akadémista korában kezdi, egy cserkészcsapat fiú-férfi vegyes karának
megszervezésével és vezetésével. Komolyabb feladatot jelent számára első
énekkara, a városmajori templom Cecília Kórus vezetése, Gimnáziumi
énektanári állása mellett elvállalja a városmajori templom Cecília Kórusának
vezetését, melyből nemzetközileg is elismert és a hazai kóruskultúrában
fogalommá vált együttest formál. 1929-től a Palestrina Kórus élén főleg
oratóriumokat mutat be. 1941-ben a Palestrina és a Cecília Kórus
egyesítésével megalapítja a Budapesti Kórust. 1942-1962-ig a budavári
Mátyás-templom ének- és zenekarának karnagya. 1931-ben - Kerényi György és
Kertész Gyula társaságában - megalapítja a Magyar Kórus folyóiratot és
kiadóvállalatot. Húsz év alatt kb. 2000 művet adnak ki egyfelől régi
mesterek, másfelől fiatalabb magyar zeneszerzők tollából. A kiadott gazdag
zeneirodalom bemutatására sok iskola részvételével hangversenyeket
szerveznek, ezzel elindítják az Éneklő Ifjúság mozgalmat, amely pezsgő
életet vitt hazánk kóruséletébe. A cserkészmozgalmon belül megindítja és
elterjeszti a városi ifjúság körében is a népdaléneklést (101 magyar
népdal). Gazdag
zeneszerzői munkásságát
(kb. 600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt
kórusművek, színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek
alkotják. Miséi közül izgalmas újszerűségével emelkedik ki a vegyes karra és
orgonára íródott
Missa Prima, amelyet
zeneakadémista korában komponál. Hangszerkíséretes művei között kiemelendő a
Nyúl éneke.
Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt. Híresek Bartók,
Kodály és Liszt kutatásai. Bárdos Lajos hosszú és tartalmas életét
feleségével és gyerekeivel osztotta meg. 1926-ban vette el Waliczky Irént,
akivel 11 gyermeküket nevelték.
Ízelítő műveiből - videó: Karácsonyi bölcsődal
(előadja a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának Laudate kórusa)